Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

augusztus 19, 2009 havi archívum

János Apostol I. levele 1. rész

1. A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
2. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
3. A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.
5. És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.
6. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
7. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
8. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
9. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
10. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.

Reklámok

2009. augusztus 19., szerda A „szent” szakemberei?

Senki sem áll olyan közel urához, mint az a szolga, akinek bejárása van ura életének legbensőbb területeire. Ebben az értelemben a „szolgálat” közelséget jelent, és családiasságot igényel.

Ez a családiasság veszélyt is hordoz magában: azt, hogy a „szent”, amellyel folytonosan találkozunk, megszokottá válik számunkra. Így kialszik bennünk a tiszteletteljes istenfélelem. S ahogy minden megszokás esetében történik, nem fogjuk fel már a hatalmas, mindig új és megdöbbentő tényt, hogy Ő maga van jelen, beszél hozzánk, ajándékozza magát nekünk.

A rendkívüli valóság megszokottá válása ellen, a szív ilyen közömbössége ellen folyamatosan küzdenünk kell, mindig újra felismerve elégtelenségünket, és a kegyelmet, amely abban a tényben áll, hogy Ő így a mi kezeinkbe adja magát.
XVI. Benedek: A nagycsütörtöki szentmise homíliája, 2008.

19. szerda: SZENT BERNÁT (Eudes Szent János, Tolomei Szent Bernát)

Királyt kívántatok, pedig Istenetek, az Úr a ti királyotok

Bír 9,6-15

Erre összegyűlt Szíchem minden embere és Milló városának valamennyi családja és elmentek, s királlyá tették Abimeleket az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchemnél állott. Amikor ezt hírül vitték Jótámnak, ő elment, s megállt a Garizim hegyének tetején és harsány hangon kiáltva így szólt: ,,Hallgassatok meg, Szíchem emberei, hogy Isten meghallgasson titeket! Elmentek a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Azt mondták azért az olajfának: ,,Uralkodj rajtunk.” Az így felelt: ,,Elhagyhatnám-e zsiradékomat, amelyet istenek, emberek élveznek, s elmehetnék-e, hogy a fák között ide-oda mozogjak?” Azt mondták erre a fák a fügefának: ,,Gyere, s vedd át közöttünk az uralkodást.” Az ezt felelte nekik: ,,Elhagyhatnám-e édességemet és pompás gyümölcseimet, s elmehetnék-e, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?” Azt mondták erre a fák a szőlőtőnek: ,,Gyere, s uralkodj rajtunk.” Az ezt felelte nekik: ,,Elhagyhatnám-e boromat, amely Istent és embert felvidít, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?” Azt mondták erre a fák mindnyájan a galagonyának: ,,Gyere és uralkodj rajtunk.” Az ezt felelte nekik: ,,Ha csakugyan királyotokká tesztek, gyertek, s pihenjetek meg árnyékomban; de ha ezt nem akarjátok, jöjjön ki tűz a galagonyából, s eméssze meg a Libanon cédrusait.”

Zs 20

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, hatalmadon örvend a király, és mérhetetlenül ujjong segítségeden. Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának óhajtását. Sőt elébe siettél boldogító áldással, fejére színarany koronát helyeztél. Életet kért tőled, s te megadtad neki, hogy sokáig éljen, időtlen időkig. Segítséged folytán nagy a dicsősége, dicsőséggel és nagy ékességgel ruháztad fel őt. Valóban, áldássá tetted őt mindörökre, megörvendeztetted vidámsággal színed előtt. Minthogy az Úrban bízik a király, meg nem inog a Fölséges irgalmából. Érje utol kezed minden ellenségedet, érje el jobbod minden gyűlölődet! Tedd őket hasonlókká tüzes kemencéhez, abban az időben, amikor megjelensz. Nyelje el őket haragjában az Úr, és a tűz eméssze el őket! Pusztítsd el magzataikat a földről, utódaikat az emberek fiai közül! Mert gonoszat határoztak ellened, álnok terveket szőttek, de semmit sem vihettek keresztül. Mert te megfutamítottad őket, íjaddal célba vetted arcukat. Kelj fel, Uram, hatalmaddal! Hadd magasztaljuk erődet énekkel és zsoltárral!

Mt 20,1-16a

Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: ,,Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.” Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ,,Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Azt felelték neki: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: ,,Menjetek el ti is a szőlőbe.” Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ,,Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.” Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ,,Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.” Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ,,Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”