Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 12. fejezet

1. Példabeszéd a gonosz szõlõmunkásokról. Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: “Egy ember szõlõt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és õrtornyot épített. Aztán bérbe adta szõlõmunkásoknak és elutazott messzire. * 2. Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szõlõmunkásokhoz, hogy beszedje tõlük a szõlõ termésébõl neki járó részt. * 3. Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették. * 4. Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el. * 5. Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még többet azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek. * 6. Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Õt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. * 7. A szõlõmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége. * 8. Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szõlõbõl. * 9. Vajon mit tesz majd erre a szõlõ ura? Elmegy, megöli a szõlõmunkásokat, a szõlõt pedig másoknak adja bérbe. * 10. Nem olvastátok az Írást: A kõ, mit az építõk megvetettek, szegletkõvé lett. * 11. Az Úr mûvelte ezeket, csodálatos szemünk elõtt, amit cselekedett.” * 12. Erre el akarták fogni, de féltek a néptõl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak. * 13. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Késõbb néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják. * 14. Azok odamentek hozzá és így szóltak: “Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” * 15. Átlátva kétszínûségükön, így szólt: “Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam.” * 16. Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: “Kinek a képe és fölirata ez?” “A császáré” – felelték. * 17. Jézus erre kijelentette: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta. * 18. A föltámadás kérdése. Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következõ kérdést intézték hozzá: * 19. “Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. * 20. Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt utód nélkül. * 21. Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is, * 22. sõt mind a hét (elvette õt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. * 23. A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek.” * 24. Jézus így válaszolt: “Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát? * 25. A föltámadás után ugyanis nem nõsülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben. * 26. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? * 27. Isten nem a holtak Istene, hanem az élõké. Ezért alapos tévedésben vagytok.” * 28. A fõparancs. Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tõle: “Melyik az összes parancsok között a legelsõ?” * 29. Jézus azt felelte: “Az elsõ így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. * 30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl. (Ez az elsõ parancs.) * 31. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.” * 32. Az írástudó erre így válaszolt: “Jól van, Mester, helyesen mondtad: õ az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más. * 33. Õt teljes szívbõl, (teljes lélekbõl), teljes elmébõl és minden erõbõl szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat többet ér minden égõ és más áldozatnál.” * 34. Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: “Nem vagy messze Isten országától.” Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni. * 35. Dávid fia. Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: “Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? * 36. Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felõl foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom Valamennyi ellenségedet. * 37. Ha tehát Dávid maga hívja õt urának, hogyan lehet az õ fia?” A nagy néptömeg örömest hallgatta õt. * 38. Óvakodjatok a képmutatástól. Máskor így tanította Õket: “Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik õket, * 39. szívesen foglalják el az elsõ székeket a zsinagógákban és a fõhelyeket a lakomákon. * 40. Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” * 41. A szegény asszony két fillérje. Késõbb leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. * 42. Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér. * 43. Odahívta tanítványait és így szólt: “Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek. * 44. Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükbõl adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését.”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 11. fejezet * A szenvedés elõtti napok

1. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt * 2. ezzel a megbízatással: “Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. * 3. Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi.” * 4. Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve. * 5. Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tõlük: “Miért oldjátok el ezt a szamarat?” * 6. Õk úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték õket. * 7. A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust. * 8. Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat. * 9. Az elõtte járók és az utána jövõk így kiáltoztak: * 10. “Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkezõ országa! Hozsanna a magasságban!” * 11. Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettõvel kiment Betániába, mivel már esteledett. * 12. A fügefa megátkozása. Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett. * 13. Látott messzirõl egy zöldellõ fügefát és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje. * 14. Ekkor így szólt: “Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé.” Tanítványai hallották ezt. * 15. A templom megtisztítása. Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiûzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta * 16. és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén. * 17. Aztán megmagyarázta: “Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza? Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” * 18. Mikor a fõpapok és az írástudók értesültek errõl, azon tanakodtak, hogyan tegyék el õt láb alól. Féltek ugyanis tõle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. * 19. Mikor beesteledett, elhagyták a várost. * 20. Az elszáradt fügefa. Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt. * 21. Péter ekkor föleszmélt: “Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” * 22. Jézus így válaszolt: “Legyen hitetek Istenben. * 23. Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz. * 24. Mondom ezért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz. * 25. Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bûneiteket. * 26. (Ha ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bûneiteket.)” * 27. Honnan van Jézus hatalma? Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a fõpapok, az írástudók * 28. meg a nép vénei, és megkérdezték tõle: “Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?” * 29. Jézus ezt válaszolta: “Én is kérdezek tõletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így. * 30. A mennybõl vagy az emberektõl volt János keresztsége? Válaszoljatok.” * 31. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: “Ha azt mondjuk: a mennybõl volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? * 32. Azt mondjuk talán: az emberektõl?” Féltek azonban a néptõl, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta. * 33. Ezért így válaszoltak Jézusnak: “Nem tudjuk.” “Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

2009. szeptember 30. – Szeretet nélkül ne prédikálj!

Az Úr kettesével küldte tanítványait az evangélium hirdetésére, hogy jelezze a szeretet kettős parancsát, vagyis az Isten és a felebarát iránti szeretet fontosságát.

Mert a szeretetet nem lehet gyakorolni, ha nincs legalább két személy. Senki sem önmaga iránt jótékonykodik, hiszen a szeretetnek a másik személyre kell irányulnia, hogy az valóban szeretet lehessen.

Az, hogy az Úr kettesével küldte a tanítványokat prédikálni, szavak nélkül is világosan jelzi, hogy semmiképpen nem gyakorolhatja az igehirdetés szolgálatát az, aki nem szereti felebarátját.

Nagy Szent Gergely pápa

30. szerda: SZENT JEROMOS

A király teljesítette kérésem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán

Neh 2,1-8

Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte, mert így szólt hozzám a király: ,,Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti.” Erre nagyon megijedtem, és azt mondtam a királynak: ,,Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.” Erre így szólt a király: ,,Mi volna a kívánságod?” Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam és így szóltam a királyhoz: ,,Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.” Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: ,,Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?” Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott. Majd így szóltam a királyhoz: ,,Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek, valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.” A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.

Zs 136

Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk. A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket, mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: ,,Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból”, mondták, akik elhurcoltak minket. Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön? Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek! Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: ,,Rontsátok le! Rontsátok le, egész az alapjáig!” Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért! Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!

Lk 9,57-62

Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!” Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!” Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!” Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!” Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 10. fejezet * Jézus mûködése Júdeában és Jeruzsálemben * Út Jeruzsálem felé

1. A házasság felbonthatatlansága. Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyûlt köréje. Szokott módján tanította õket. * 2. Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: “Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. * 3. Õ azonban megkérdezte: “Mózes mit parancsolt nektek?” * 4. “Mózes megengedte a válólevéllel történõ elbocsátást”, válaszolták. * 5. Jézus erre kijelentette: “Mózes keményszívûségtek miatt adta ezt az engedményt. * 6. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nõnek teremtette õket. * 7. Az ember ezért elhagyta atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettõ egy test lesz. * 8. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. * 9. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” * 10. Otthon tanítványai ismét érdeklõdtek e dolog felõl. * 11. Õ megmagyarázta nekik: “Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. * 12. Ha pedig a nõ hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házsasságtörést követ el.” * 13. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították õket. * 14. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: “Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza õket, mert ilyeneké az Isten országa. * 15. Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.” * 16. Azután ölébe vette õket és rájuk téve kezét megáldotta õket. * 17. A gazdag ifjú. Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tõle: “Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” * 18. “Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten. * 19. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.” * 20. Erre õ kijelentette: “Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” * 21. Jézus rátekintett, megszerette õt és így szólt hozzá: “Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.” * 22. E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. * 23. A gazdagság veszélyei. Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: “Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!” * 24. A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: “Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába. * 25. Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.” * 26. Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: “Hát akkor ki üdvözülhet?” * 27. Jézus rájuk tekintett és így szólt: “Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.” * 28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: “Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.” * 29. Jézus így válaszolt: “Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nõvéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért, * 30. hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nõvért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet. * 31. Sokan lesznek elsõkbõl utolsók és utolsókból elsõk.” * 32. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus elõttük ment. Ez aggodalommal töltötte el õket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettõt és megmondta nekik, hogy mi vár rá: * 33. “Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a fõpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják. * 34. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.” * 35. Zebedeus fiai. Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. “Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” * 36. “Mit akartok tõlem?” – kérdezte. * 37. Azok megmondták: “Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsõségedben.” * 38. Jézus így válaszolt: “Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelybõl, melybõl én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?” * 39. “Készek vagyunk” – felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: “Abból a kehelybõl ugyan, amelybõl én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni, * 40. de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.” * 41. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra. * 42. Jézus ezért magához hívta õket és így szólt hozzájuk: “Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. * 43. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, * 44. és aki elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. * 45. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy õ szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.” * 46. A jerikói vak. Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt. * 47. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: “Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” * 48. Sokan csitították, hogy hallgasson el. Õ azonban annál jobban kiabált: “Dávid fia, könyörülj rajtam!” * 49. Jézus erre megállt: “Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: “Bátorság, kelj föl, téged hív.” * 50. Erre ledobta köpenyét, felugrott és odasietett Jézushoz. * 51. Jézus megkérdezte tõle: “Mit tegyek veled?” “Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.” * 52. Jézus így szólt hozzá: “Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 9. fejezet

1. Aztán így folytatta: “Bizony mondom nektek, a jelenlévõk közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.” * 2. Urunk színeváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül õket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott elõttük. * 3. Ruhája olyan tündöklõ fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestõ nem tudná fehérebbé tenni. * 4. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek. * 5. Péter erre így szólt Jézushoz: “Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” * 6. Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. * 7. Egyszerre felhõ támadt, amely elborította õket, a felhõbõl pedig szózat hallatszott: “Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!” * 8. Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát. * 9. Illés eljövetele. A hegyrõl lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. * 10. Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad. * 11. Ezért megkérdezték tõle: “Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljönnie?” * 12. Õ így felelt: “Illés ugyan eljön elõbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie? * 13. Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.” * 14. A néma lélektõl megszállt. Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük. * 15. Amint észrevették õt az emberek, mindnyájan meglepõdtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék. * 16. Megkérdezte tõlük: “Mirõl vitatkoztok velük?” * 17. Valaki a tömegbõl így felelt: “Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik. * 18. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy ûzzék ki belõle, de nem tudták.” * 19. “Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tûrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!” * 20. Odavitték. Mihelyt meglátta õt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett. * 21. Jézus megkérdezte az apát: “Mióta szenved ebben a bajban?” “Gyermekkora óta, válaszolta. * 22. Sokszor tûzbe meg vízbe taszította hogy megölje. Ha van lehetõséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.” * 23. Jézus így felelt: “Ami a lehetõséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.” * 24. Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: “Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!” * 25. Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: “Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belõle és soha vissza ne térj belé.” * 26. Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belõle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: “Meghalt”. * 27. Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt. * 28. Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: “Mi miért nem tudtuk kiûzni?” * 29. Mire õ így felelt: “Ez a fajzat nem ûzhetõ ki másképp, csak imádsággal és böjttel.” * 30. Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését. Útjukat folytatva, keresztül vándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni. * 31. Így szólt hozzájuk: “Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.” * 32. Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni. * 33. A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte õket: “Mirõl beszéltetek útközben?” * 34. Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük. * 35. Õ leült, magához hívta a tizenkettõt és így szólt hozzájuk: Aki elsõ akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.” * 36. Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk: * 37. “Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.” * 38. Ekkor János vette át a szót: “Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt ûzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.” * 39. Jézus így válaszolt: “Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. * 40. Aki nincs ellenünk, velünk van. * 41. Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok. * 42. A bûnre csábítás. Aki csak egyet is bûnre csábít a (bennem) hívõ kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák. * 43. Ha kezed bûnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tûzre * 44. (ahol a féreg el nem pusztul és a tûz ki nem alszik). * 45. Ha lábad csábít bûnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd * 46. (a kiolthatatlan tûzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tûz ki nem alszik). * 47. Ha szemed csábít bûnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, * 48. ahol a féreg el nem pusztul és a tûz ki nem alszik. * 49. Mindenkit tûzzel sóznak majd be. * 50. A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek.”

2009. szeptember 29. – Evangélium, az egység ereje

A sokféle nyelvek pünkösdi eseményében egyrészt összefoglalást nyer az apostolok által hirdetett evangélium. Másrészt kiemelkedik az evangéliumi üzenet egyetemes, katolikus jelentése, hogy az minden nép nyelvén és minden kultúrában megélhető és kifejezhető.

Mivel egyetemes, az evangélium valamennyi nép számára az egység ereje is. Ez az erő a Szentlélektől jön, amely egységet szül, s legyőzi a bábeli zűrzavart.

Ezért a II. Vatikáni Zsinat megállapíthatta, hogy „az Egyház pedig Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” (LG 1). Sohasem feledhetjük el az Egyháznak ezt a hivatását és küldetését.
Cláudio Hummes bíboros: Mindig Krisztus tanítványai