Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 12. fejezet

1. Példabeszéd a gonosz szõlõmunkásokról. Ezután példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: “Egy ember szõlõt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és õrtornyot épített. Aztán bérbe adta szõlõmunkásoknak és elutazott messzire. * 2. Amikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szõlõmunkásokhoz, hogy beszedje tõlük a szõlõ termésébõl neki járó részt. * 3. Azok nekiestek, megverték és üres kézzel elkergették. * 4. Küldött egy másik szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el. * 5. Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán még többet azok közül néhányat elvertek, másokat pedig megöltek. * 6. Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt. Õt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. * 7. A szõlõmunkások azonban így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk lesz az öröksége. * 8. Nekiestek tehát, megölték és kidobták a szõlõbõl. * 9. Vajon mit tesz majd erre a szõlõ ura? Elmegy, megöli a szõlõmunkásokat, a szõlõt pedig másoknak adja bérbe. * 10. Nem olvastátok az Írást: A kõ, mit az építõk megvetettek, szegletkõvé lett. * 11. Az Úr mûvelte ezeket, csodálatos szemünk elõtt, amit cselekedett.” * 12. Erre el akarták fogni, de féltek a néptõl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát és eltávoztak. * 13. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Késõbb néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván fogják. * 14. Azok odamentek hozzá és így szóltak: “Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol, mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” * 15. Átlátva kétszínûségükön, így szólt: “Mit kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam.” * 16. Amikor hoztak neki egyet, megkérdezte: “Kinek a képe és fölirata ez?” “A császáré” – felelték. * 17. Jézus erre kijelentette: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Azok igen elcsodálkoztak rajta. * 18. A föltámadás kérdése. Utána szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következõ kérdést intézték hozzá: * 19. “Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. * 20. Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt utód nélkül. * 21. Feleségét elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy járt a harmadik is, * 22. sõt mind a hét (elvette õt), de egyik sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. * 23. A föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek.” * 24. Jézus így válaszolt: “Azért tévedtek ugye, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát? * 25. A föltámadás után ugyanis nem nõsülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben. * 26. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? * 27. Isten nem a holtak Istene, hanem az élõké. Ezért alapos tévedésben vagytok.” * 28. A fõparancs. Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást. Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik, odalépett hozzá és megkérdezte tõle: “Melyik az összes parancsok között a legelsõ?” * 29. Jézus azt felelte: “Az elsõ így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. * 30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl. (Ez az elsõ parancs.) * 31. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.” * 32. Az írástudó erre így válaszolt: “Jól van, Mester, helyesen mondtad: õ az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más. * 33. Õt teljes szívbõl, (teljes lélekbõl), teljes elmébõl és minden erõbõl szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat többet ér minden égõ és más áldozatnál.” * 34. Okos feleletének hallatára Jézus megdicsérte: “Nem vagy messze Isten országától.” Ezután senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni. * 35. Dávid fia. Amikor Jézus a templomban tanított, megkérdezte: “Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a Messiás Dávid fia? * 36. Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek sugallatára: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felõl foglalj helyet, míg lábad alá zsámolyul alázom Valamennyi ellenségedet. * 37. Ha tehát Dávid maga hívja õt urának, hogyan lehet az õ fia?” A nagy néptömeg örömest hallgatta õt. * 38. Óvakodjatok a képmutatástól. Máskor így tanította Õket: “Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik õket, * 39. szívesen foglalják el az elsõ székeket a zsinagógákban és a fõhelyeket a lakomákon. * 40. Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” * 41. A szegény asszony két fillérje. Késõbb leült a templom kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. * 42. Jött egy szegény özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy krajcárt ér. * 43. Odahívta tanítványait és így szólt: “Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a perselybe, mint a többiek. * 44. Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükbõl adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire szüksége volt: egész megélhetését.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 11. fejezet * A szenvedés elõtti napok

1. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél, elküldött két tanítványt * 2. ezzel a megbízatással: “Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. * 3. Ha valaki megkérdezi, mit csináltok, feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide küldi.” * 4. Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az utcán egy ajtóhoz kötve. * 5. Mindjárt el is oldották. Néhány ott álló megkérdezte tõlük: “Miért oldjátok el ezt a szamarat?” * 6. Õk úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre elengedték õket. * 7. A szamarat Jézushoz vezették, rátették ruhájukat, s aztán ráültették Jézust. * 8. Sokan ruhájukat terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat. * 9. Az elõtte járók és az utána jövõk így kiáltoztak: * 10. “Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkezõ országa! Hozsanna a magasságban!” * 11. Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól körülnézett, aztán a tizenkettõvel kiment Betániába, mivel már esteledett. * 12. A fügefa megátkozása. Amikor másnap eljöttek Betániából, megéhezett. * 13. Látott messzirõl egy zöldellõ fügefát és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt fügeérés ideje. * 14. Ekkor így szólt: “Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé.” Tanítványai hallották ezt. * 15. A templom megtisztítása. Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Bement a templomba és kiûzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta * 16. és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom területén. * 17. Aztán megmagyarázta: “Nem azt mondja az Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza? Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” * 18. Mikor a fõpapok és az írástudók értesültek errõl, azon tanakodtak, hogyan tegyék el õt láb alól. Féltek ugyanis tõle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. * 19. Mikor beesteledett, elhagyták a várost. * 20. Az elszáradt fügefa. Reggel, amikor a fügefa mellett vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt. * 21. Péter ekkor föleszmélt: “Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” * 22. Jézus így válaszolt: “Legyen hitetek Istenben. * 23. Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe, s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, úgy is lesz. * 24. Mondom ezért nektek, bármit kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy is lesz. * 25. Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bûneiteket. * 26. (Ha ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bûneiteket.)” * 27. Honnan van Jézus hatalma? Ismét beértek Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a fõpapok, az írástudók * 28. meg a nép vénei, és megkérdezték tõle: “Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy így cselekedjél?” * 29. Jézus ezt válaszolta: “Én is kérdezek tõletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem így. * 30. A mennybõl vagy az emberektõl volt János keresztsége? Válaszoljatok.” * 31. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: “Ha azt mondjuk: a mennybõl volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? * 32. Azt mondjuk talán: az emberektõl?” Féltek azonban a néptõl, mert mindnyájan azt tartották, hogy János valóban próféta. * 33. Ezért így válaszoltak Jézusnak: “Nem tudjuk.” “Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

2009. szeptember 30. – Szeretet nélkül ne prédikálj!

Az Úr kettesével küldte tanítványait az evangélium hirdetésére, hogy jelezze a szeretet kettős parancsát, vagyis az Isten és a felebarát iránti szeretet fontosságát.

Mert a szeretetet nem lehet gyakorolni, ha nincs legalább két személy. Senki sem önmaga iránt jótékonykodik, hiszen a szeretetnek a másik személyre kell irányulnia, hogy az valóban szeretet lehessen.

Az, hogy az Úr kettesével küldte a tanítványokat prédikálni, szavak nélkül is világosan jelzi, hogy semmiképpen nem gyakorolhatja az igehirdetés szolgálatát az, aki nem szereti felebarátját.

Nagy Szent Gergely pápa

30. szerda: SZENT JEROMOS

A király teljesítette kérésem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán

Neh 2,1-8

Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte, mert így szólt hozzám a király: ,,Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti.” Erre nagyon megijedtem, és azt mondtam a királynak: ,,Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.” Erre így szólt a király: ,,Mi volna a kívánságod?” Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam és így szóltam a királyhoz: ,,Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.” Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: ,,Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?” Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott. Majd így szóltam a királyhoz: ,,Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek, valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.” A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.

Zs 136

Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk. A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket, mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: ,,Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból”, mondták, akik elhurcoltak minket. Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön? Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek! Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: ,,Rontsátok le! Rontsátok le, egész az alapjáig!” Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért! Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!

Lk 9,57-62

Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!” Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!” Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!” Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!” Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 10. fejezet * Jézus mûködése Júdeában és Jeruzsálemben * Út Jeruzsálem felé

1. A házasság felbonthatatlansága. Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyûlt köréje. Szokott módján tanította õket. * 2. Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: “Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. * 3. Õ azonban megkérdezte: “Mózes mit parancsolt nektek?” * 4. “Mózes megengedte a válólevéllel történõ elbocsátást”, válaszolták. * 5. Jézus erre kijelentette: “Mózes keményszívûségtek miatt adta ezt az engedményt. * 6. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nõnek teremtette õket. * 7. Az ember ezért elhagyta atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettõ egy test lesz. * 8. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. * 9. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” * 10. Otthon tanítványai ismét érdeklõdtek e dolog felõl. * 11. Õ megmagyarázta nekik: “Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. * 12. Ha pedig a nõ hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házsasságtörést követ el.” * 13. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították õket. * 14. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: “Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza õket, mert ilyeneké az Isten országa. * 15. Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.” * 16. Azután ölébe vette õket és rájuk téve kezét megáldotta õket. * 17. A gazdag ifjú. Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tõle: “Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” * 18. “Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten. * 19. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.” * 20. Erre õ kijelentette: “Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” * 21. Jézus rátekintett, megszerette õt és így szólt hozzá: “Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.” * 22. E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. * 23. A gazdagság veszélyei. Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: “Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!” * 24. A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: “Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába. * 25. Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.” * 26. Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: “Hát akkor ki üdvözülhet?” * 27. Jézus rájuk tekintett és így szólt: “Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.” * 28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: “Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.” * 29. Jézus így válaszolt: “Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nõvéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért, * 30. hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nõvért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet. * 31. Sokan lesznek elsõkbõl utolsók és utolsókból elsõk.” * 32. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus elõttük ment. Ez aggodalommal töltötte el õket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettõt és megmondta nekik, hogy mi vár rá: * 33. “Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a fõpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják. * 34. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.” * 35. Zebedeus fiai. Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. “Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” * 36. “Mit akartok tõlem?” – kérdezte. * 37. Azok megmondták: “Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsõségedben.” * 38. Jézus így válaszolt: “Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelybõl, melybõl én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?” * 39. “Készek vagyunk” – felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: “Abból a kehelybõl ugyan, amelybõl én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni, * 40. de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.” * 41. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra. * 42. Jézus ezért magához hívta õket és így szólt hozzájuk: “Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. * 43. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, * 44. és aki elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. * 45. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy õ szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.” * 46. A jerikói vak. Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt. * 47. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: “Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” * 48. Sokan csitították, hogy hallgasson el. Õ azonban annál jobban kiabált: “Dávid fia, könyörülj rajtam!” * 49. Jézus erre megállt: “Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: “Bátorság, kelj föl, téged hív.” * 50. Erre ledobta köpenyét, felugrott és odasietett Jézushoz. * 51. Jézus megkérdezte tõle: “Mit tegyek veled?” “Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.” * 52. Jézus így szólt hozzá: “Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 9. fejezet

1. Aztán így folytatta: “Bizony mondom nektek, a jelenlévõk közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.” * 2. Urunk színeváltozása. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül õket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott elõttük. * 3. Ruhája olyan tündöklõ fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestõ nem tudná fehérebbé tenni. * 4. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek. * 5. Péter erre így szólt Jézushoz: “Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” * 6. Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. * 7. Egyszerre felhõ támadt, amely elborította õket, a felhõbõl pedig szózat hallatszott: “Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!” * 8. Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát. * 9. Illés eljövetele. A hegyrõl lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. * 10. Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad. * 11. Ezért megkérdezték tõle: “Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljönnie?” * 12. Õ így felelt: “Illés ugyan eljön elõbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie? * 13. Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.” * 14. A néma lélektõl megszállt. Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük. * 15. Amint észrevették õt az emberek, mindnyájan meglepõdtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék. * 16. Megkérdezte tõlük: “Mirõl vitatkoztok velük?” * 17. Valaki a tömegbõl így felelt: “Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik. * 18. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy ûzzék ki belõle, de nem tudták.” * 19. “Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tûrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!” * 20. Odavitték. Mihelyt meglátta õt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett. * 21. Jézus megkérdezte az apát: “Mióta szenved ebben a bajban?” “Gyermekkora óta, válaszolta. * 22. Sokszor tûzbe meg vízbe taszította hogy megölje. Ha van lehetõséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.” * 23. Jézus így felelt: “Ami a lehetõséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.” * 24. Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: “Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!” * 25. Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: “Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belõle és soha vissza ne térj belé.” * 26. Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belõle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: “Meghalt”. * 27. Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt. * 28. Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: “Mi miért nem tudtuk kiûzni?” * 29. Mire õ így felelt: “Ez a fajzat nem ûzhetõ ki másképp, csak imádsággal és böjttel.” * 30. Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését. Útjukat folytatva, keresztül vándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni. * 31. Így szólt hozzájuk: “Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.” * 32. Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni. * 33. A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte õket: “Mirõl beszéltetek útközben?” * 34. Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük. * 35. Õ leült, magához hívta a tizenkettõt és így szólt hozzájuk: Aki elsõ akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.” * 36. Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk: * 37. “Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.” * 38. Ekkor János vette át a szót: “Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt ûzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.” * 39. Jézus így válaszolt: “Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. * 40. Aki nincs ellenünk, velünk van. * 41. Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok. * 42. A bûnre csábítás. Aki csak egyet is bûnre csábít a (bennem) hívõ kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák. * 43. Ha kezed bûnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tûzre * 44. (ahol a féreg el nem pusztul és a tûz ki nem alszik). * 45. Ha lábad csábít bûnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd * 46. (a kiolthatatlan tûzre, ahol a féreg el nem pusztul és a tûz ki nem alszik). * 47. Ha szemed csábít bûnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, * 48. ahol a féreg el nem pusztul és a tûz ki nem alszik. * 49. Mindenkit tûzzel sóznak majd be. * 50. A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek.”

2009. szeptember 29. – Evangélium, az egység ereje

A sokféle nyelvek pünkösdi eseményében egyrészt összefoglalást nyer az apostolok által hirdetett evangélium. Másrészt kiemelkedik az evangéliumi üzenet egyetemes, katolikus jelentése, hogy az minden nép nyelvén és minden kultúrában megélhető és kifejezhető.

Mivel egyetemes, az evangélium valamennyi nép számára az egység ereje is. Ez az erő a Szentlélektől jön, amely egységet szül, s legyőzi a bábeli zűrzavart.

Ezért a II. Vatikáni Zsinat megállapíthatta, hogy „az Egyház pedig Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” (LG 1). Sohasem feledhetjük el az Egyháznak ezt a hivatását és küldetését.
Cláudio Hummes bíboros: Mindig Krisztus tanítványai

29. kedd: SZENT MIHÁLY, GÁBOR ÉS RÁFAEL FŐANGYALOK (ünnep)

Örvendezzetek mennyek, és ti, akik benne laktok!

Dán 7,9-10.13-14

Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

vagy

Jel 12,7-12a

Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal [Dán 10,13.20]. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6] hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: ,,Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek [Iz 44,23], és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”

Zs 137

Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Jn 1,47-51

Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: ,,Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: ,,Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: ,,Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: ,,Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: ,,Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: ,,Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 8. fejezet

1. A második kenyérszaporítás. Abban az idõben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: * 2. “Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. * 3. Ha étlen küldöm haza õket, kidõlnek az úton, mert néhányan messzirõl jöttek.” * 4. Tanítványai erre megjegyezték: “Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?” * 5. Õ megkérdezte tõlük: “Hány kenyeretek van?” “Hét”, felelték. * 6. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. * 7. Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. * 8. Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. * 9. Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte õket * 10. és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment. * 11. Égi jel. Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tõle, hogy próbára tegyék. * 12. Õ lelke mélyébõl fölsóhajtva így szólt: “Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” * 13. Ezzel otthagyta õket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra. * 14. A farizeusok kovásza. A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában. * 15. Jézus lelkükre kötötte: “Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától.” * 16. Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. * 17. Jézus észrevette és így szólt: “Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? * 18. Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra, * 19. hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” “Tizenkettõt”, válaszolták. * 20. “És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” “Hetet”, válaszolták. * 21. Erre hozzáfûzte: “Hát még mindig nem értitek?” * 22. A betszaidai vak meggyógyítása. Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg. * 23. Õ a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: “Látsz valamit?” * 24. Az fölnézett és így szólt: “Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának.” * 25. Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent. * 26. Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: “Ne beszélj róla a faluban.” * 27. Péter vallomása. Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvõ falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: “Kinek tartanak engem az emberek?” * 28. Azok így válaszoltak: “Van aki keresztelõ Jánosnak, van aki Illésnek van aki valamelyik prófétának.” * 29. Õ tovább kérdezte: “Hát ti kinek tartotok engem?” Mire Péter így válaszolt: “Te vagy a Messiás.” * 30. Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. * 31. Jézus megjövendöli szenvedését. Ettõl fogva arra kezdte oktatni õket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, fõpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. * 32. Egész nyíltan beszélt minderrõl. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki. * 33. De õ hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: “Takarodj elõlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.” * 34. Jézus követése. Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: “Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. * 35. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. * 36. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? * 37. Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe? * 38. Aki szégyell engem és az én szavaimat e hûtlen, bûnös nemzedék elõtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsõségében a szent Angyalokkal.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 7. fejezet

1. Az igazi tisztaság. Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálembõl jött írástudó gyûlt köréje. * 2. Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. * 3. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az õsök hagyományához híven, elõbb jól meg ne mosnák a kezüket. * 4. A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. – * 5. Erre megkérdezték tõle a farizeusok és az írástudók: “Miért nem tartják meg tanítványaid az õsök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?” * 6. Mire õ így felelt: “Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tõlem. * 7. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs. * 8. Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.” * 9. Aztán így folytatta: “Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. * 10. Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bûnhõdjék. * 11. A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, * 12. annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse. * 13. Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.” * 14. Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: “Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: * 15. nem az szennyezi be az embert, ami kívülrõl jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberbõl távozik. * 16. Akinek füle van, hallja meg.” * 17. Amikor a tömeg elõl bement a házba, tanítványai megkérdezték tõle a példabeszéd értelmét. * 18. Õ így felelt: “Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülrõl jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, * 19. mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreesõ helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt. * 20. “Ami azonban az embertõl ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. * 21. A szívbõl származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, * 22. házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. * 23. Mindez a gonoszság belülrõl ered és tisztátalanná teszi az embert.” * 24. A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. * 25. Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. * 26. Az asszony szírföníciai származású pogány nõ volt. Azt kérte tõle, hogy ûzze ki leányából az ördögöt. * 27. De õ elutasította: “Hadd lakjanak jól elõbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.” * 28. Az viszont csak erõsítgette: “De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” * 29. Erre õ így szólt: “Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.” * 30. Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög. * 31. Egy süketnéma meggyógyítása. Ismét eltávozott Tírusz vidékérõl és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. * 32. Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. * 33. Félrehívta õt a tömegbõl, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, * 34. aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: “Effeta, vagyis nyílj meg.” * 35. Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetõen beszélt. * 36. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, * 37. s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: “Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”