Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 2, 2009 havi archívum

2009. szeptember 2., szerda Egyedüllét, nem sivárság

Igaz ugyan, hogy a pap a cölibátus révén egyedül él. Ám egyedülléte nem jelent űrt, mivel magányát betölti az Isten, és az Ő országának kimeríthetetlen gazdagsága. Amikor erre az egyedüllétre vállalkozott – melynek tökéletes belső és külső szeretetnek kell lennie –, nem az a szándék vezette, hogy elidegenedjék testvéreitől, vagy mert megveti a világot. Legalábbis akkor, ha valóban tudatosan döntött mellette, nem pedig gőgösen, hogy ő “más” lehet, mint a többiek. Bár a pap a világtól elkülönülten él, de nem szakad el Isten népétől, mert hivatása az emberek javára szól, teljesen a szeretetszolgálat számára van felszentelve és arra a teremtő munkára, amelyre az Úr lefoglalta.

Olykor a magány fájdalmasan ránehezedik a papra, de ez nem lesz számára ok arra, hogy megbánja nagylelkű választását. Krisztus is, életének legdrámaibb óráiban, egyedül maradt, még azok is magára hagyták, akiket élete során tanúul és munkatársul választott ki, és akiket a végsőkig szeretett. De ő kijelentette: Nem vagyok egyedül, mivel az Atya velem van.

VI. Pál: A cölibátus

Reklámok

2. szerda

Az evangélium az egész világon gyümölcsöt terem

Kol 1,1-8

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér a Kolosszében élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól! Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretetről, amelyet az összes szentek iránt tanúsítotok, azért a reménységért, amely készen áll számotokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében. Ez eljutott hozzátok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét. Így tanultátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk. Ő értesített minket Lélekből fakadó szeretetetekről is.

Zs 51

A karvezetőnek. Maszkíl Dávidtól, amikor az edomi Dóeg elment Saulhoz és hírül adta neki: ,,Dávid Ahimelek házába ment be.” Mit kérkedsz a gonoszsággal, aki hatalmas vagy az igazságtalanságban? Álnokságot tervelsz egész nap, nyelved, mint az éles borotva, és gonoszságot művelsz. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, hazugságot szívesebben szólsz, mint igazat. Szeretsz minden ártó beszédet, te álnok nyelv! El is pusztít érte Isten végleg, hajlékodból kiköltöztet téged és kigyomlál, kitépi gyökeredet az élők földjéből. Félve látják majd ezt az igazak, nevetnek rajta és ezt mondják: ,,Így jár az az ember, aki nem Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és felfuvalkodott hiúságában.” Én azonban olyan vagyok, mint a termékeny olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában, mindörökkön örökké. Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel; remélek nevedben, mert jó vagy Szentjeid színe előtt.

Lk 4,38-44

Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: ,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.” És tanított Júdea zsinagógáiban.