Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 4, 2009 havi archívum

2009. szeptember 4., péntek Mint anyák és nővérek

Ahhoz, hogy a pap érett és kiegyensúlyozott módon élje meg a cölibátust, különösen is fontosnak tűnik az, hogy önmagában olyan női képet fejlesszen ki, mely úgy tekint a másik nemre, mint nővérre. Kétségtelen, hogy a nővéri-testvéri mivolt a nő lelki szépségének különleges megnyilatkozása. Ugyanakkor kifejezésre juttatja a nő érinthetetlenségét is.

Ha a pap, az isteni kegyelem segítségével és a Boldogságos Szűz különleges oltalmával, megérleli önmagában a nőkhöz való testvéri viszonyulást, akkor szolgálatát nagy bizalom érzése fogja kísérni, éspedig éppen a nők részéről, akikre életkoruktól és élethelyzetüktől függően mint nővérekre és édesanyákra tekint. A nőre mint anyára és nővérre tekinteni: ez a nő és a pap közötti kapcsolat két alapvető irányultsága. Ha a pap ezt a kapcsolatot higgadt és érett módon fejleszti, akkor a nőknek nem lesznek különös nehézségei a papokkal való kapcsolatukban.

II. János Pál: Nagycsütörtöki levél a papokhoz,1995

Reklámok

4. péntek (Szent Rozália, Szent Mózes)

Krisztus előbb van mindennél, s minden benne áll fönn

Kol 1,15-20

Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.

Zs 99

Zsoltár. Hálaadásra. Ujjongjatok Istennek, minden földek, örvendezve szolgáljátok az Urat, járuljatok eléje lelkendezve! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és az övéi vagyunk az ő népe s az ő legelőjének nyája. Lépjetek be kapuiba hálaadással, udvaraiba magasztalással. áldjátok őt, dicsérjétek nevét. Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.

Lk 5,33-39

Azok erre megkérdezték tőle: ,,Miért van az, hogy János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig csak esznek és isznak?” Ezt válaszolta nekik: ,,Böjtre tudjátok-e fogni a násznépet, amig velük van a vőlegény? Eljönnek azonban azok a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban.” És példázatot is mondott nekik: ,,Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja; különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt. És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és kifolyik az is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni, akkor mindkettő megmarad. És senki, aki óbort ivott, újat nem kíván, mert azt mondja: ,,Jobb az ó”.”

2009. szeptember 3., csütörtök A szüzesség: szabadság

A szüzességnek kettős arculata van: egyfelől a test és a lélek sértetlensége, másfelől a szüzességből fakadó és azt kísérő szabadság. Nyilvánvalóan nem csupán lelki értékekről van szó: mindkét jellemvonásnak antropológiai és pszichológiai jelentősége is van.

Ha a sértetlenségen azt értjük, hogy – cicerói értelemben – teljes egészében önmagunk urai vagyunk, abban az értelemben, hogy szabadok vagyunk a belső és külső érzékek kötöttségeitől, és mindezt tudatosan vállaljuk, nem pedig az érzékek elnyomásával, akkor könnyű megérteni, hogy ily módon elérhetjük emberségünk teljes érettségét. Vagyis olyan növekedést, amely teljes emberségünket felöleli. A szüzesség kettős arculatával nem csupán Isten látásának kegyelmét nyerjük el újra, hanem olyan pszichikai áttetszőségre teszünk szert, melynek révén embertársainkat, az eseményeket és a dolgokat a maguk egységében tudjuk megismerni. Éppen azért, mert önmagunkban már elértük ezt az egységet. Ezzel az egységes szemlélettel mélyebb önazonosságot tapasztalhatunk meg, mert különféle képességeink harmóniában állnak egymással.

Silvano Cola