Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 23, 2009 havi archívum

2009. szeptember 23., szerda A tetteiben boldog ember

Legyetek megvalósítói az igének s ne csak hallgatói, különben önmagatokat csaljátok meg! Aki ugyanis csak hallgatja az igét, de nem valósítja meg, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tükörben szemléli természetes külsejét. Magára pillant ugyan, de továbbmegy s menten elfelejti, milyen is volt. Aki azonban figyelmesen beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, sőt el is mélyül benne, és nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tetteiben.
(Jak 1,22-25)

Reklámok

23. szerda: SZENT P. PIO (Szent Linusz, Szent Thekla)

Szolgák vagyunk, de Istenünk szolgaságunkban sem hagyott el bennünket

Ezd 9,5-9

Az esti áldozatkor felkeltem sanyarúságomból, tépett palástban meg köntösben meghajtottam térdemet, kiterjesztettem kezemet az Úrhoz, az én Istenemhez. Így szóltam: ,,Istenem, szégyellem magamat és nem merem felemelni arcomat hozzád, mivel gonoszságaink megsokasodtak fejünk felett és bűneink az égig növekedtek atyáink idejétől kezdve. Súlyosan vétkeztünk mind a mai napig, úgyhogy tulajdon gonoszságaink miatt jutottunk mi magunk, királyaink és papjaink idegen országok királyainak kezére, kardélre, fogságba és ki voltunk téve fosztogatásnak és arcpirulásnak, mint ma is. Most azonban egy szempillantásra kegyelmet találtunk az Úrnál, a mi Istenünknél. Meghagyott nekünk egy maradékot és leverte nekünk a sátrat az ő szent helyén és felragyogtatta szemünket Istenünk és egy kis menedéket adott nekünk szolgaságunkban. Igaz, szolgák vagyunk, de szolgaságunkban sem hagyott el Istenünk. Felénk hajlította a perzsa királyok kegyét, hogy életet adjon belénk, megépítse és feltámassza romjaiból Istenünk templomát, nekünk pedig védőfalat emeljen Júdában és Jeruzsálemben.

Tób 13,2-8

,,Áldott legyen az élő Isten és az ő országa mindörökké; mert ő megfenyít és irgalmaz, levisz az alvilág mélységeibe, és felhoz a nagy pusztulásból és senki sem menekülhet el kezéből. Dicsőítsétek őt Izrael fiai a nemzetek előtt, mert ha szétszórt is benneteket közéjük, ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok őt minden élőlény előtt, mert ő a mi Urunk, ő a mi atyánk és ő a mi Istenünk örökkön-örökké. Megfenyített titeket vétkeitekért, de meg is könyörül rajtatok, és összegyűjt titeket minden nép közül, akik közé szétszórt titeket. Ha hozzátértek teljes szívetekből és lelketekből, és az igazságot cselekszitek színe előtt, akkor felétek fordul és nem rejti el többé előletek arcát. És most fontoljátok meg, hogy mit tett veletek, és magasztaljátok fennhangon. Áldjátok az igazságos Urat, és magasztaljátok az örökkévalóság Királyát. Én számkivetésem földjén dicsőítem őt és hirdetem hatalmát és fönségét a bűnös népnek. Térjetek meg bűnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe előtt. Ki tudja, talán hozzátok fordul és megkönyörül rajtatok. Én és az én lelkem öröméneket mondunk az ég Királyának, és az én lelkem örvend élete minden napján. Áldjátok az Urat összes választottai, és mindnyájan magasztaljátok fönségét. Tartsatok örömnapot és dicsőítsétek őt.

Lk 9,1-6

Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Azt mondta nekik: ,,Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

2009. szeptember 22., kedd Őt hallgassátok!

Míg az evangéliumok Krisztusnak számos mondását megismertetik velünk, az Atyától csak hármat említenek. Mennyire meg kell becsülnünk ezeket! Micsoda végtelen, gyermeki tisztelettel kell fogadnunk, milyen gondosan kell követnünk!

Ezek közül az egyik egy tanács, az Atya egyetlen tanácsa gyermekei felé. Ez a tanács magában foglalja a tökéletes életszentség titkát, és mégis olyan egyszerű, hogy tőmondattal kifejezhető: „Őt hallgassátok !” – mondja az Atya, szeretett Fiára mutatva.

Ezért amikor imádságba merülünk, az Atya iránti engedelmesség nagyszerű tettét gyakoroljuk. Ez számunkra is abban áll, hogy Máriához hasonlóan Krisztus lábaihoz telepedünk, hogy hallgassuk az ő Szavát; vagy inkább azért, hogy Őt magát hallgassuk, aki hozzánk szól. Csakugyan, nem is annyira a szavakra, hanem magára Jézusra kell odafigyelnünk.

Következésképpen nagyon ajánlható, hogy az imádságot az Evangélium egy szakaszából kiindulva kezdjük, feltéve, hogy nem úgy olvassuk, mint ahogy egy irodalom-professzor teszi, hanem úgy, mint egy szerelmes, aki az olvasott szavakon túl, a szeretett személy szívverésére figyel.

Henri Caffarel