Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 24, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint * 28. fejezet * Jézus föltámadása

1. Az asszonyok a sírnál. Szombat múltán, a hét elsõ napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. * 2. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égbõl, odament, elhengerítette a követ és ráült. * 3. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. * 4. Az õrök tõle való félelmükben halálra rémültek. * 5. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: “Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. * 6. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: * 7. föltámadt halottaiból és elõttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.” * 8. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. * 9. Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte õket: “Üdv nektek!” Odafutottak és leborulva elõtte átkarolták lábait. Jézus így szólt: * 10. “Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak.” * 11. Az õrök megvesztegetése. Míg õk úton voltak, az õrök közül néhány a városba ment és jelentette a fõpapoknak mindazt, ami történt. * 12. Ezek a vénekkel egybegyûlve tanácsot tartottak. Aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik: * 13. “Mondjátok: éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek tanítványai és ellopták. * 14. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk és kimentünk titeket.” * 15. Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, amint kioktatták õket. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között. * 16. Az apostolok küldetése. A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a helyre, ahova Jézus rendelte õket. * 17. Amint meglátták, leborultak elõtte, bár néhányan elõzõleg kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt: * 18. “Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. * 19. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg õket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, * 20. és tanítsátok õket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme én veletek vagyok a világ végéig.”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint * 27. fejezet

1. Jézust Pilátushoz viszik. Mikor megvirradt, a fõpapok és a nép vénei tanácsára ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják Jézust. * 2. Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak. * 3. Júdás öngyilkossága. Mikor júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a fõpapoknak és a véneknek: * 4. “Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” “Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” * 5. Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát. * 6. A fõpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: “Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” * 7. Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek temetkezési helyéül. * 8. Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezõnek. * 9. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: “Fogták a harminc ezüstpénzt, a fölbecsültnek árát, kit Izrael fiai becsültek ennyire, * 10. és a fazekas telkéért adták oda. Így parancsolta meg nekem az Úr.” * 11. Jézus Pilátus elõtt. Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tõle: “Te vagy a zsidók királya?” “Én vagyok” – felelte Jézus. * 12. A fõpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt. * 13. Erre Pilátus így szólt hozzá: “Nem hallod, mi mindennel vádolnak?” De õ egyetlen szavukra sem felelt. * 14. Ez igen meglepte a helytartót. * 15. Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson egy rabot a nép kívánsága szerint. * 16. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. * 17. Pilátus megkérdezte az egybegyûlteket: “Mit akartok, kit bocsássak el, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” * 18. Tudta ugyanis, hogy irigységbõl állították eléje. * 19. Miközben ott ült ítélõszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki: “Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat szenvedtem miatta.” * 20. A fõpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék ki, Jézust pedig ítéltessék el. * 21. A helytartó tehát megkérdezte tõlük: “Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettõ közül?” “Barabást”, kiáltották. * 22. Pilátus tovább kérdezte: “Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan azt kiáltották: “Keresztre vele!” “De hát mi rosszat tett?” – kérdezte. * 23. Azok még hangosabban kiáltották: “Keresztre vele!” * 24. Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sõt még nagyobb zavargás támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép elõtt: “Ártatlan vagyok ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok.” * 25. Erre az egész nép így kiáltott: “Vére rajtunk és fiainkon!” * 26. Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. * 27. Jézust tövissel megkoronázzák. Ezután a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyûjtötték az egész csapatot. * 28. Levetkõztették és bíborszínû köpenyt vetettek rá. * 29. Majd tövisbõl koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe. Aztán térdet hajtva elõtte így gúnyolták: * 30. “Üdvöz légy, zsidók királya!” Közben leköpdösték és fejét náddal verték. * 31. Jézust keresztre feszítik. Miután így csúfot ûztek belõle, levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. * 32. Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevû cirenei emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet. * 33. Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. * 34. Ott epével kevert bort adtak neki inni. * 35. De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a próféta jövendölt: “Elosztották ruháimat maguk között és sorsot vetettek köntösöm fölött.”) * 36. Aztán leheveredtek és õrizték õt. * 37. Feje fölé tették az elitélésének okát jelzõ táblát: “Ez Jézus, a zsidók királya.” * 38. Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. * 39. Az arra járók káromolták õt és fejüket csóválva mondogatták: * 40. “Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztrõl!” * 41. Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a fõpapok is: * 42. “Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha) Izrael királya õ, szálljon le most a keresztrõl és hiszünk neki. * 43. Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen azt mondta: Isten fia vagyok.” * 44. Ugyanígy szidalmazták õt a vele együtt megfeszített rablók is. * 45. Jézus halála. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. * 46. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: “Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” * 47. Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: “Illést hívja.” * 48. Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tûzve, inni adott neki. * 49. A többiek pedig hozzáfûzték “Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” * 50. Erre Jézus ismét hangosan felkiáltott és kilehelte a lelkét. * 51. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülrõl egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, * 52. a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. * 53. Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. * 54. A százados és a többiek is, akik Jézust õrizték, a földrengés és a történtek hallatára igen megijedtek: “Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. * 55. Messzirõl több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. * 56. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. * 57. Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idõ, jött egy József nevû arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. * 58. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki (a testet). * 59. József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta * 60. és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy követ gördített és elment. * 61. Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a sírral szemben. * 62. A sír õrsége. Másnap, a készület napja után, egybegyûltek a fõpapok és a farizeusok Pilátusnál * 63. és figyelmeztették: “Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: harmadnapra föltámadok. * 64. Rendeld el tehát, hogy harmadnapig õrizzék a sírt, hogy tanítványai oda ne menjenek és el ne lopják õt s azt mondják a népnek: föltámadt halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az elõbbinél.” * 65. “Van õrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, õrizzétek ti, ahogy tudjátok.” * 66. Azok elmentek és õrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a követ.

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint * 26. fejezet * Jézus szenvedése, halála és föltámadása * Az utolsó vacsora

1. A fõtanács határozata. Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz: * 2. “Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.” * 3. Akkor összegyûltek a fõpapok és a nép vénei Kajafás fõpap palotájában. * 4. Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel. * 5. Megjegyezték ugyanis: “Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.” * 6. Jézus Betániában. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony. * 7. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte. * 8. Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. “Mire való ez a pazarlás? – mondták. * 9. Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.” * 10. Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: “Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. * 11. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. * 12. Ha õ most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette. * 13. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit õ tett.” * 14. Júdás eladja Mesterét. Ezután egy a tizenkettõ közül, a karióti Júdás, elment a fõpapokhoz és így szólt: * 15. “Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek õt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki. * 16. Attól fogva csak a kedvezõ alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa õt nekik. * 17. A húsvéti vacsora. A kovásztalan kenyér elsõ napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: “Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” * 18. Õ így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az idõm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát. * 19. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát. * 20. Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). * 21. Étkezés közben megszólalt: “Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.” * 22. Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: “Csak nem én vagyok, Uram?” * 23. Õ így válaszolt: “Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. * 24. Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.” * 25. Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: “Csak nem én vagyok, Mester?” “De te vagy” – felelte. * 26. Az eukarisztia alapítása. Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: “Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” * 27. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: * 28. “Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bûnök bocsánatára. * 29. Mondom nektek: nem iszom a szõlõ termésébõl addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” * 30. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. * 31. Ott Jézus így szólt hozzájuk: “Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai. * 32. De föltámadásom után megelõzlek majd titeket Galileában.” * 33. Péter erre így fogadkozott: “Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.” * 34. Jézus csak ennyit mondott: “Bizony mondom neked, még az éjjel, mielõtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erõsködött: * 35. “Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is. * Jézus szenvedése * 36. Jézus halálfélelme. Közben Jézus a Getszemáni nevû majorba érkezett velük. * 37. “Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. * 38. Egyszerre csak szomorkodni és gyötrõdni kezdett. “Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” * 39. Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: “Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” * 40. Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta õket. Rászólt Péterre: “Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem? * 41. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” * 42. Másodszor is elvonult és így imádkozott: “Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” * 43. Mikor visszatért, megint alva találta õket, mert szemük elnehezült. * 44. Erre otthagyta õket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. * 45. Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: “Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bûnösök kezébe kerül. * 46. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.” * 47. Jézust elfogják. Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettõ közül, s vele a fõpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. * 48. Az áruló jelben egyezett meg velük: “Akit megcsókolok, mondta, õ az, fogjátok el.” * 49. Azzal mindjárt Jézushoz lépett: “Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta. * 50. Jézus megkérdezte: “Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. * 51. Jézus egyik kísérõje kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a fõpap szolgájára, levágta a fülét. * 52. Jézus azonban rászólt: “Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. * 53. Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? * 54. De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” * 55. A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: “Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. * 56. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták õt és elfutottak. * 57. Jézus a fõtanács elõtt. Akik elfogták Jézust, Kajafás fõpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei. * 58. Péter messzirõl követte õt a fõpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. * 59. A fõpapok az egész fõtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. * 60. De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt: * 61. “Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.” * 62. A fõpap erre fölkelt és megkérdezte: “Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott. * 63. A fõpap folytatta: “Esküvel kényszerítelek az élõ Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?” * 64. “Én vagyok”, felelte Jézus. “Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhõin.” A fõpap erre megszaggatta ruháját: * 65. “Káromkodott! – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra? * 66. Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok így kiáltottak: “Méltó a halálra!” * 67. Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: * 68. “Találd ki, Messiás: ki ütött rád?” * 69. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: “Te is a galileai Jézussal voltál.” * 70. De õ mindnyájuk hallatára tagadta: “Nem értem, mit beszélsz.” * 71. Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta õt egy másik cselédlány és szólt az ottlévõknek: * 72. “Ez is a Názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: “Nem ismerem azt az embert.” * 73. Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: “De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.” * 74. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: “Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas. * 75. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: “Mielõtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint * 25. fejezet

1. Példabeszéd a tíz szûzrõl. Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szûzhöz, akik lámpával kezükben a võlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. * 2. A balgák elvitték ugyan lámpásaikat, * 3. de olajat nem vittek magukkal. * 4. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. * 5. Mivel a võlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt. * 6. Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a võlegény! Menjetek ki elébe! * 7. Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. * 8. A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak. * 9. Nem adunk, felelték az okosok, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. * 10. Míg azok vásárolni jártak, megjött a võlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a mennyegzõre. Ezzel bezárult az ajtó. * 11. Késõbb megérkezett a többi szûz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De õ így válaszolt: * 12. bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. * 13. Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát. * 14. Példabeszéd a talentumokról. Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát. * 15. Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettõt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott. * 16. Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta. * 17. Ugyanígy, aki kettõt kapott, másik kettõt szerzett. * 18. Aki pedig egyet kapott, elment gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. * 19. Hosszú idõ múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. * 20. Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. * 21. Jól van, te hûséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hû voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. * 22. Jött az is aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram két talentumot adtál, nézd, másik kettõt szereztem. * 23. Jól van, te hûséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésbé hû voltál sokat bízok rád: menj be urad örömébe. * 24. Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyûjtesz, ahol nem szórtál. * 25. Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. * 26. Te haszontalan lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyûjtök, ahol nem szórtam? * 27. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét. * 28. Vegyétek csak el tõle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! * 29. Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bõvelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. * 30. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külsõ sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. * 31. Az utolsó ítélet. Mikor eljön a dicsõségben az emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsõséges trónján. * 32. Elébe gyûlnek az összes nemzetek. Õ pedig elválasztja õket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. * 33. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. * 34. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birokba a világ kezdetétõl nektek készített országot, * 35. mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, * 36. mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek. * 37. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? * 38. Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? * 39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? * 40. A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz: * 41. Távozzatok tõlem átkozottak az örök tûzre, amely az ördögnek és angyalainak készült, * 42. mert éheztem, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok, * 43. vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok, beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. * 44. Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk téged? * 45. Õ azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. * 46. Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint * 24. fejezet

1. Jövendölés a világ végérõl. Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. * 2. Õ azonban megjegyezte: “Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kõ kövön, amit le nem rombolnának.” * 3. Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: “Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?” * 4. Jézus így válaszolt: * 5. “Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. * 6. Hallotok majd háborúról és háborús hírekrõl. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég. * 7. Akkor a nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. * 8. Éhség, dögvész és földrengés lesz igg is, ott is. De mindez csak a gyötrelmak kezdete. * 9. Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyûlölni fog mindent a nemzet. * 10. Sokan el is tántorodnak hitüktõl, elárulják és gyûlölni fogják egymást. * 11. Számos hamis próféta támad és sokat tévedésbe ejtenek. * 12. A gondoszág elhatalmasodásával sok szívben kihül a szeretet, * 13. de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. * 14. Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég. * 15. Elõképe: Jeruzsálem pusztulása. Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást – aki olvassa, értse meg! -, akkor, * 16. aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. * 17. Aki a háztetõn van, le ne jõjjön, hogy kivigye holmiját házából, * 18. és aki a mezõn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. * 19. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! * 20. Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen vagy szombaton legyen. * 21. Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétõl mindmáig, és nem is lesz. * 22. Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok. * 23. Akkor, ha valaki azt mondja: nézzétek, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek. * 24. Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat mûvelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. * 25. Látjátok, elõre megmondtam nektek. * 26. Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek. * 27. Mint ahogy a villám napkeleten támad és napnyuatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. * 28. Ahol hulla van, oda gyûlnek a keselyûk. * 29. Krisztus második eljövetele. Nyomban e gyötrelmes idõk után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égrõl és a világmindséget össetartó erõk megrendülnek. * 30. Akkor majd föltûnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhõin nagy hatalommal és dicsõséggel. * 31. Szétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyûjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétõl a másikig. * 32. Hasonlat a fügefáról. Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. * 33. Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban. * 34. Bizony mondom nektek: el nem múlik e nemzedék, amíg mindez meg nem történik. * 35. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. * 36. Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül. * 37. Virrasszatok! Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. * 38. A vízözön elõtti napokban ettek-ittak, nõsültek és rérjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, * 39. és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit. * 40. Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezõn: az egyiket fölveszik, amásikat otthagyják. * 41. Két asszonyõröl egy malomban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. * 42. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok. * 43. Vegyétek tudomásul azt is: ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana s nem engedné betörni a házba. * 44. Azért ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondljátok. * 45. A hûséges intézõ. Mit gondoltok, ki a hû és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy idején enni adjon nekik? * 46. Boldog az a szolga, ha ura megérkezésekor ebben a tevékenységben találja. * 47. Bizony mondom nektek: egész vagyona fölé rendeli õt. * 48. De ha az a szolga gonosz és – ezzel a gondolattal: * 49. késlekedik a gazdám – verni kezdi szolgatársait és korhelyekkel eszik-iszik, * 50. megjön az ura azon a napon, amikor nem várja és abban az órában, mikor nem is sejti. * 51. Kegyetlenül megbünteti sé a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint * 23. fejezet

1. Jaj nektek, farizeusok! Akkor Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: * 2. “Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. * 3. Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik. * 4. Elviselhetetlen nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. * 5. Minden tettükkel arra törekszenek, hogy föltûnjenek az emberek elõtt. Szélesre szabják imaszíjukat és hosszabbra eresztik köntösük bojtjait. * 6. Szívesen foglalják el a fõhelyeket a lakomákon és az elsõ székeket a zsinagógákban, * 7. és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik és rabbinak szólítják õket az emberek. * 8. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. * 9. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. * 10. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, a Krisztus. * 11. A legnagyobb köztetek legyen a szolgátok. * 12. Aki fölmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják. * 13. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek elõtt. Magatok nem mentek be, s az oda igyekvõket sem hagyjátok bejutni. * 14. (Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Nagyokat imádkozva fölélitek az özvegyek házait. Ezért súlyosabb ítélet vár rátok.) * 15. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy csak egy embert is zsidóvá tegyetek, s ha azzá lett, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. * 16. Jaj nektek, vak vezetõk! Azt mondjátok: ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára esküszik, az kötelezi. * 17. Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany-e vagy a templom, mely megszenteli az aranyat? * 18. Továbbá: ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta lévõ áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. * 19. Ti vakok! Hát mi több, az ajándék-e, vagy az oltár, mely megszenteli az ajándékot? * 20. Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik rá és mindarra, ami rajta van. * 21. Aki a templomra esküszik, esküszik rá és a benne lakóra. * 22. Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és magára a trónon ülõre. * 23. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tizedet adtok mentából, ánizsból és köménybõl, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmasságot és a hûséget. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. * 24. Ti vak vezetõk! Kiszûritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek. * 25. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmival és szennyel vannak tele. * 26. Te vak farizeus! Tisztítsd ki elõbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd külseje is tiszta lesz. * 27. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülrõl ékeseknek látszanak, de belül holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. * 28. Így ti is kívülrõl igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. * 29. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit fölékesítitek * 30. és azt mondjátok: ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bûnrészesek a próféták vérében. * 31. Ezzel magatok is megvalljátok, hogy próféták gyilkosainak fiai vagytok. * 32. Töltsétek csak be ti is atyáitok mértékét. * 33. Kígyók, viperák fajzata! Hogyan is kerülnétek el a kárhoztató ítéletet? * 34. Ezért küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Némelyeket közülük megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógákban és városról városra üldöztök. * 35. Így rátok száll minden földön kiontott igaz vér, az igaz Ábel vérétõl, Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. * 36. Bizony mondom nektek: mindez eljön erre a nemzedékre. * 37. Jaj neked, Jeruzsálem! Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, megkövezed a hozzád küldötteket! Hányszor akartam egybegyûjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyûjti csibéit – de ti nem akartátok. * 38. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. * 39. Mondom nektek, nem láttok engem mostantól mindaddig, amíg így nem kiáltotok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint * 22. fejezet

1. Példabeszéd a királyi menyegzõrõl. Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk: * 2. “Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzõt rendezett fiának. * 3. Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzõre. De azok nem akartak jönni. * 4. Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzõre! * 5. De azok nem törõdtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után. * 6. Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sõt meg is ölték õket. * 7. Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette. * 8. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzõi lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá. * 9. Menjetek ki az útkeresztezõdésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzõre. * 10. A szolgák kimentek az utakra és összegyûjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. * 11. Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzõs ruhában. * 12. Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzõs ruha nélkül? Õ hallgatott. * 13. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külsõ sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. * 14. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” * 15. Szabad-e adót fizetni a császárnak? A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. * 16. Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. “Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet. * 17. Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” * 18. Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: “Mit kísértetek engem, képmutatók? * 19. Mutassátok az adópénzt!” Azok odanyújtottak egy dénárt. * 20. “Kinek a képe és fölirata ez?” – kérdezte Jézus. “A császáré” – felelték. * 21. Erre azt mondta nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” * 22. Ennek hallatára annyira meglepõdtek, hogy otthagyták és eltávoztak. * 23. A föltámadás kérdése. Aznap még szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást. * 24. A következõ kérdést intézték hozzá: “Mester, Mózes így rendelkezett: ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. * 25. Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt. Mivel gyermeke nem volt, feleségét testvérére hagyta. * 26. Ugyanaz történt a másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig. * 27. Végül meghalt az asszony is. * 28. A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt.” * 29. Jézus így válaszolt: “Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem az Isten hatalmát. * 30. A föltámadás után ugyanis nem nõsülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. * 31. A halottak föltámadásáról pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. * 32. Isten nem a holtak Istene, hanem az élõké. * 33. Mikor a nép ezt hallotta, elámult tanításán. * 34. A fõparancs. Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyûltek. * 35. Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a következõ kérdéssel fordult hozzá: * 36. “Mester, melyik a legfõbb parancs a Törvényben?” * 37. Jézus így felelt: “Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. * 38. Ez a legfõbb: az elsõ parancs. * 39. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. * 40. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” * 41. Dávid fia. Mivel a farizeusok együtt voltak, * 42. Jézus ezt a kérdést vetette föl nekik: “Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?” “Dávidé” – felelték. * 43. Õ tovább kérdezte: “Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának õt, hiszen azt mondja: * 44. Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felõl foglalj helyet míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. * 45. Ha tehát Dávid maga hívja õt urának, hogyan lehet az õ fia?” * 46. Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni õt.