Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 25, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 2. fejezet

1. Jézus meggyógyít egy bénát. Néhány nap mulva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt meghallották, hogy otthon van, * 2. olyan sokan gyûltek össze, hogy az ajtó elõtti téren sem fértek el. * 3. Miközben hirdette nekik az igét, egy bénát hoztak oda. Négyen vitték. * 4. A tömeg miatt azonban nem tudtak eléje jutni. Ezért kibontották fölötte a háztetõt s a nyíláson bocsátották le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. * 5. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: “Fiam, bocsánatot nyertek bûneid.” * 6. Néhány ott ülõ írástudó erre azt gondolta magában: * 7. “Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bûnöket? Nem egyedül az Isten?” * 8. Jézus lelkében mindjárt átlátta gondolataikat és így szólt hozzájuk: “Mit tûnõdtök ezen? * 9. Mi könnyebb, ha azt mondom a bénának: bocsánatot nyernek bûneid? – vagy, ha azt: kelj föl fogd az ágyadat és járj? * 10. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bûnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: * 11. “Mondom neked, kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” * 12. Az fölkelt, gyorsan fogta az ágyát és mindnyájuk szeme láttára kiment. Erre valamennyien, szinte magukon kívül, dicsõíteni kezdték Istent, aztán hozzáfûzték: “Ilyent még sohasem láttunk.” * 13. Lévi meghívása. Késõbb megint kiment a tóhoz. Az egész sokaság utána tódult, õ pedig tanította õket. * 14. Amint a vám mellett elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. “Kövess engem!” – szólította meg. Az fölkelt és követte. * 15. Mikor késõbb Jézus Lévi házában asztalhoz telepedett vele, és tanítványaival együtt sok vámos és bûnös is letelepedett. Sokan követték ugyanis õt. * 16. Ekkor a farizeusok közül való írástudók látva, hogy a bûnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: “Miért eszik-iszik (mesteretek) vámosokkal és bûnösökkel?” * 17. Ennek hallatára Jézus azt mondta nekik: “Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket.” * 18. Jézus tanitványai és a böjt. János tanítványai és a farizeusok akkor éppen böjtöltek. Hozzá fordultak és megkérdezték tõle: “Miért böjtölnek János meg a farizeusok tanítványai, s miért nem böjtölnek a te tanítványaid?” * 19. Jézus így felelt: “Csak nem böjtölhet a násznép, míg vele a võlegény? Amíg velük a võlegény, nem böjtölhetnek. * 20. Eljön a nap, amikor elviszik a võlegényt: akkor majd böjtölnek. * 21. Senki sem varr ócska ruhára nyers szövetbõl foltot, különben az új a réginek ép részét is eltépi és még nagyobb szakadás támad. * 22. Senki sem tölt új bort régi tömlõkbe, különben a bor kiszakítja a tömlõket, és így a bor is, a tömlõ is tönkremegy. Az új bor új tömlõbe való.” * 23. Kalászszedés szombaton. Egyik szombaton vetések között járt (az Úr). Útközben tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat. * 24. A farizeusok erre megkérdezték tõle: “Miért tesznek ezek szombaton olyant, ami tilos?” * 25. Mire õ így felelt: “Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? * 26. Hogyan ment be Abjatár fõpap idejében az Isten házába és ette meg a kitett kenyereket, amiket csak a papoknak volt szabad megenniük? S hogyan adott társainak is belõle?” * 27. Aztán hozzáfûzte: “A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért. * 28. Az Emberfia ura a szombatnak is.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 1. fejezet * Jézus nyilvános mûködésének elõkészítése

1. Keresztelõ János bûnbánatot hirdet. Kezdõdik Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma. * 2. Izajás próféta megírta: “Íme elküldöm elõtted követemet, hogy elõkészítse utadat. * 3. A pusztában kiáltónak ez a szava: készítsétek elõ az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” * 4. János a pusztában keresztelt és bûnbocsánati keresztséget hirdetett a bûnök bocsánatára. * 5. Kivonult hozzá egész Júdea és Jeruzsálem minden lakója és bûneiket megvallva megkeresztelkedtek nála a Jordán folyóban. * 6. János teveszõrbõl készült ruhát viselt, csípõje körül pedig bõrövet; sáskával és vadmézzel élt. * 7. Ezt hirdette: “Utánam jön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak, és megoldjam saruszíját. * 8. Én vízzel keresztellek titeket, õ azonban Szentlélekkel fog megkeresztelni.” * 9. Jézus megkeresztelése. Abban az idõben eljött Jézus a galileai Názáretbõl és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. * 10. Amint feljött a vízbõl, látta, hogy megnyílik az ég és a Lélek galamb képében rászáll (és rajta marad). * 11. A mennybõl pedig ez a szózat hangzott: “Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” * 12. Jézus megkísértése. Ezután a Lélek kivitte õt a pusztába. * 13. Negyven nap (és negyven éjjel) maradt a pusztában; közben megkísértette a sátán. Vadállatok között élt, de angyalok szolgáltak neki. * Jézus nyilvános mûködése Galileában * Kezdeti sikerek és nehézségek * 14. Az elsõ tanítványok. János fogságba jutása után Jézus Galileába ment, és hirdetni kezdte Isten (országának) evangéliumát. * 15. Ezt hangoztatta: “Az idõ betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében.” * 16. Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, hálót vetnek a vízbe. * 17. Jézus felszólította õket: “Jöjjetek utánam! És emberhalászokká teszlek titeket.” * 18. Õk mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá. * 19. Kissé tovább haladva megpillantotta Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost, amint hálóikat foltozgatták bárkájukban. Mindjárt hívta õket is. * 20. Azok otthagyták a bárkában atyjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt és nyomába szegõdtek. * 21. Jézus meggyógyít egy ördögtõl megszállt embert. Bementek Kafarnaumba. Ott szombatonként megjelent a zsinagógában és tanított. * 22. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók. * 23. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektõl megszállt ember, aki így kiáltozott: * 24. “El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? * 25. Tudom ki vagy: Isten szentje.” De Jézus ráparancsolt: “Hallgass és takarodj ki belõle.” * 26. A tisztátalan lélek erre ide-oda rángatta és nagy kiabálás közt kiment belõle. * 27. Mindnyájan nagyon elcsodálkoztak. “Mi ez? -kérdezték egymástól. Akkora erejû új tanítás, hogy még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, s engedelmeskednek neki!” * 28. Híre hamarosan elterjedt mindenfelé Galilea egész vidékén. * 29. Péter házában. A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. * 30. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is neki az érdekében, õ odament hozzá és kézen fogva felemelte. * 31. Erre elmúlt a láza és szolgálni kezdett neki. * 32. Napnyugta után, amikor már beesteledett, mindenféle beteget és ördögtõl megszállottat vittek hozzá. * 33. Az egész város ott tolongott az ajtó elõtt. * 34. Sok, mindenféle betegségben szenvedõt gyógyított meg és számos ördögöt ûzött ki, de nem hagyta szóhoz jutni õket, mert tudták, hogy õ kicsoda. * 35. Kafarnaum környékén. Hajnal felé, amikor még sötét volt, fölkelt és kiment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzék. * 36. Simon és társai utána mentek. * 37. Amikor megtalálták, így szóltak hozzá: “Mindenki téged keres.” * 38. De õ megjegyezte: “Tovább kell mennünk a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, hiszen azért jöttem.” * 39. S bejárta egész Galileát, hirdette az igét a zsinagógákban és ördögöket ûzött. * 40. Jézus meggyógyít egy leprást. Akkor egy leprás jött hozzá, térdre borult elõtte és kérlelte: “Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” * 41. Könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: “Akarom, tisztulj meg!” * 42. Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult. * 43. De mindjárt ezzel a szigorú meghagyással küldte el: * 44. “Nézd, ne szólj senkinek semmit! Menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.” * 45. Õ azonban alighogy kiment, nagy hangon híresztelni és terjeszteni kezdte a történteket, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba. Inkább távoli, magányos helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenfelõl tódultak hozzá.

2009. szeptember 25., péntek Az Úr szava nem hiúsulhat meg

Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál,
az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
Amint az eső és a hó lehull az égből,
és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet,
és termővé, gyümölcsözővé teszi,
hogy magot adjon a magvetőnek
és kenyeret az éhezőnek,
éppen úgy lesz a szavammal is,
amely ajkamról fakad.
Nem tér vissza hozzám eredménytelenül,
hanem végbeviszi akaratomat,
és eléri, amiért küldtem.

Iz 55,9-11

25. péntek

Jeruzsálemet én magam oltalmazom, és ott leszek benne dicsőségesen

Agg 1,15b – 2,9

A hónap huszonnegyedik napján, a hatodik hónapban, Dáriusz király második esztendejében. A hetedik hónapban, a hónap huszonegyedik napján az Úr a következő szózatot mondta Aggeus próféta által: ,,Szólj Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Jézushoz, Joszedek fiához, a főpaphoz, és a többi néphez, és mondd nekik: Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Nemde olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna? Nos, bátorság, Zerubbábel! — mondja az Úr. — Bátorság, Jézus főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe, — mondja a Seregek Ura; — Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! — mondja a Seregek Ura, — Aszerint, amint szövetséget kötöttem veletek, amikor kijöttetek Egyiptom földjéről, és az én lelkem közöttetek lesz. Ne féljetek! Mert így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, s én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. És megrendítem az összes nemzetet, és ideáramlik minden népnek a kincse. És dicsőséggel töltöm be ezt a házat, — mondja a Seregek Ura. — Enyém az ezüst és enyém az arany, — mondja a Seregek Ura. — Nagyobb lesz ez új háznak dicsősége az elsőénél, — mondja a Seregek Ura; — ezen a helyen adok én békességet”, — mondja a Seregek Ura.

Zs 42

Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben; A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem! Hisz te vagy, Isten, az én menedékem, miért vetsz el engem? Miért kell szomorúan járnom-kelnem, miközben sanyargat engem ellenségem? Küldd el világosságodat és igazságodat, hadd vezessenek és vigyenek el engem szent hegyedre s hajlékodba. És bemegyek Isten oltárához, ujjongásom örömének Istenéhez, és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem. Miért vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!

Lk 9,18-22

Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: ,,Kinek tart engem a sokaság?” Ők ezt felelték: ,,Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások pedig azt, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.” Azután megkérdezte tőlük: ,,Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: ,,Az Isten Krisztusának.” Ő pedig rájuk parancsolt és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el: ,,Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.”