Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 26, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 4. fejezet

1. Példabeszéd a magvetõrõl. Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyûlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. * 2. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta õket. * 3. “Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvetõ vetni. * 4. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. * 5. Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. * 6. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselõdött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. * 7. Amint a tövisek felnõttek, elfojtották és nem hozott termést. * 8. A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnõtt és hamincszoros, hatvanszoros, sõt százszoros termést hozott. * 9. Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait. * 10. A példabeszéd magyarázata. Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettõvel együtt megkéndezték, mi a példabeszéd értelme. * 11. Így válaszolt nekik: “Elõttetek föltárom Isten országának titkát a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: * 12. Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek.” * 13. Aztán így folytatta: “Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? * 14. A magvetõ az igét veti. * 15. Az útfélre esõk azok, akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükbõl. * 16. Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is fogadják, * 17. de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak. * 18. Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét, * 19. de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgy hogy az meddõ marad. * 20. Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sõt százszoros termést hoznak.” * 21. A példabeszédek célja. Azután így szólt: “Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék? * 22. Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék. * 23. Akinek füle van, hallja meg!” * 24. Majd így folytatta: “Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sõt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok. * 25. Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” * 26. Példabeszéd a vetés növekedésérõl. Így beszélt tovább: “Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. * 27. Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. * 28. A föld magától terem, elõször szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. * 29. Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.” * 30. Példabeszéd a mustármagról. Majd ismét így folytatta: “Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? * 31. Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe kisebb minden más vetõmagnál. * 32. De miután elvetették, felnõ, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.” * 33. Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni. * 34. Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. * 35. A vihar lecsendesítése. Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: “Evezzünk át a túlsó partra.” * 36. Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték õt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte õket. * 37. Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. * 38. De õ a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: “Mester, nem törõdöl azzal, hogy elveszünk?” * 39. Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: “Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett. * 40. Aztán hozzájuk fordult: “Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” * 41. Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: “Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 3. fejezet

1. Gyógyítás szombaton. Ezután ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. * 2. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádaskodhassanak ellene. * 3. Õ felszólította a béna kezû embert: “Állj ide középre!” * 4. Aztán megkérdezte tõlük: “Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Azok hallgattak. * 5. Õ szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: “Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. * 6. Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogyan okozhatnák vesztét. * Jézus és tanítványai * 7. A nép Jézushoz fordul segítségért. Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából. * 8. De Júdeából és Jeruzsálembõl, Idumeából és a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékérõl is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, mi mindent tett. * 9. Õ meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. * 10. Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse. * 11. A tisztátalan lelkek pedig, amint meglátták, leborultak elõtte és így kiáltoztak: “Te vagy az Isten Fia!” * 12. Õ azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda. * 13. Az apostolok kiválasztása. Ezután fölment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. Azok csatlakoztak hozzá. * 14. Tizenkettõt választott ki, hogy vele tartsanak és hogy igehirdetésre küldje õket. * 15. Hatalmat is adott nekik (a betegek gyógyítására és) az ördögûzésre. * 16. A következõ tizenkettõt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta, * 17. Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak hívott, * 18. továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a buzgó Simont * 19. és karióti Júdást, aki késõbb elárulta õt. * 20. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására. Mihelyt hazaértek, ismét nagy tömeg gyûlt össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. * 21. Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erõvel magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét. * 22. Az írástudók azonban, akik Jeruzsálembõl jöttek le, azt mondták: “Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével ûz ördögöt.” * 23. Ekkor öszehívta õket és ezt a hasonlatot mondta nekik: “Hogyan ûzheti ki sátán a sátánt? * 24. Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn. * 25. Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg. * 26. Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul. * 27. Senki sem törhet be az erõs ember házába és nem rabolhatja el holmiját, hacsak elõbb meg nem kötözi õt. Csak azután foszthatja ki a házat. * 28. Bizony mondom nektek: minden bûn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer. * 29. De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli.” * 30. Ezt állították ugyanis róla: “Tisztátalan lélek szállta meg.” * 31. Ki tartozik igazán Jézushoz. Amikor anyja és testvérei odaértek, kint maradtak és hívatták õt. * 32. A körülötte ülõ tömegbõl figyelmeztették: “Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek.” * 33. Õ azonban így válaszolt: “Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” * 34. Majd végignézve a körülötte ülõkön csak ennyit mondott: “Ezek az én anyám és testvéreim! * 35. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nõvérem és anyám.”

2009. szeptember 26., szombat Minden megváltozik

Jézusnak az evangéliumokban följegyzett szavai egyedülállóak, elbűvölőek, szemléletesek, életre válthatóak. Egyetemesek, fény minden e világra születő ember számára.

Ezeket élve minden megváltozik: az Istennel, a felebaráttal, az ellenséggel való kapcsolatunk.

Ezek a szavak mutatják meg az összes érték igazi helyét és átrendeznek mindent: édesapánkkal, édesanyánkkal, testvéreinkkel, a munkánkkal való kapcsolatunkat, hogy Isten kerüljön az első helyre az ember szívében.

Ezért rendkívüli ígéreteket hordoznak: a százszorost ebben az életben és az örök életet.

Chiara Lubich

26. szombat (Szent Kozma és Damján, Szent Nílus)

Így szól az Úr: jövök már, és itt fogok lakni

Zak 2,5-9a.14-15a

Aztán felemeltem szememet, és íme, egy férfit láttam, kinek kezében mérőzsinór volt. Megkérdeztem: ,,Hová mégy?” Azt mondta nekem: ,,Jeruzsálemet megmérni, hogy lássam: mennyi a szélessége és mennyi a hosszúsága?” Ekkor az az angyal, aki bennem beszélt, elindult, és egy másik angyal jött elébe, és ennek ő azt mondta: ,,Siess, szólj annak az ifjúnak és mondd: Fal nem övezi majd Jeruzsálem lakóit, oly sok lesz benne az ember és az állat, és én, — mondja az Úr, — tüzes fal leszek számára körös-körül, és dicsőségére leszek benne. Ujjongj és örvendj, Sion leánya, mert íme, én majd eljövök és benned lakom, — mondja az Úr. — Azon a napon majd sok nemzet csatlakozik az Úrhoz és az én népemmé lesznek, és én majd nálad lakom; és te majd megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.

Jer 31,10-13

Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: ,,Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!” Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből. Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább. Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. ,,Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

Lk 9,43b-45

Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Mivel mindannyian csodálkoztak azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz: ,,Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat, mert az Emberfiát az emberek kezébe adják.” Ők azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, de nem merték őt kérdezni e beszéd felől.