Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 4. fejezet

1. Példabeszéd a magvetõrõl. Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyûlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. * 2. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta õket. * 3. “Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvetõ vetni. * 4. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. * 5. Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. * 6. Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselõdött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. * 7. Amint a tövisek felnõttek, elfojtották és nem hozott termést. * 8. A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnõtt és hamincszoros, hatvanszoros, sõt százszoros termést hozott. * 9. Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait. * 10. A példabeszéd magyarázata. Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettõvel együtt megkéndezték, mi a példabeszéd értelme. * 11. Így válaszolt nekik: “Elõttetek föltárom Isten országának titkát a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: * 12. Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek és bocsánatot ne nyerjenek.” * 13. Aztán így folytatta: “Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? * 14. A magvetõ az igét veti. * 15. Az útfélre esõk azok, akiknek szívébe hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem a sátán és kiveszi a szívükbõl. * 16. Hasonlítanak ezekhez a köves talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is fogadják, * 17. de az nem ver bennük gyökeret, mert állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar eltántorodnak. * 18. Mások meg, amelyek tövisek közé hullanak, azok, akik meghallgatják az igét, * 19. de a világi gondok, a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva elfojtják az igét, úgy hogy az meddõ marad. * 20. Végül a jó földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét, befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sõt százszoros termést hoznak.” * 21. A példabeszédek célja. Azután így szólt: “Talán azért gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék, nem pedig azért, hogy tartóra tegyék? * 22. Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék. * 23. Akinek füle van, hallja meg!” * 24. Majd így folytatta: “Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sõt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok. * 25. Akinek ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” * 26. Példabeszéd a vetés növekedésérõl. Így beszélt tovább: “Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel, aki magot vet földjébe. * 27. Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. * 28. A föld magától terem, elõször szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. * 29. Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.” * 30. Példabeszéd a mustármagról. Majd ismét így folytatta: “Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? * 31. Olyan az, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe kisebb minden más vetõmagnál. * 32. De miután elvetették, felnõ, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.” * 33. Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire csak föl tudták fogni. * 34. Példabeszéd nélkül nem tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. * 35. A vihar lecsendesítése. Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: “Evezzünk át a túlsó partra.” * 36. Erre azok otthagyták a tömeget és magukkal vitték õt, úgy ahogy a bárkában volt. Több bárka kísérte õket. * 37. Ekkor hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már majdnem megtelt. * 38. De õ a bárka farában egy vánkoson aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: “Mester, nem törõdöl azzal, hogy elveszünk?” * 39. Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: “Csöndesedjél, némulj el!” Mire a szél elállt és nagy csend lett. * 40. Aztán hozzájuk fordult: “Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?” * 41. Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: “Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: