Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 27, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 6. fejezet

1. Jézus Názáretben. Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. * 2. A következõ szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). “Honnan vette mindezt? – kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? * 3. Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nõvérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne. * 4. Jézus erre megjegyezte: “Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” * 5. Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. * 6. Õ maga is csodálkozott hitetlenségükön. * 7. Az apostolok szétküldése. Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettõt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte õket. * 8. Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. * 9. Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk. * 10. Aztán így szólt hozzájuk: “Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan. * 11. De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.” * 12. Azok útra kelve bûnbánatot hirdettek, sok ördögöt ûztek ki * 13. és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg. * 14. Keresztelõ János lefejezése. Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. “Keresztelõ János támadt föl halottaiból, ezért mûködik benne a csodatévõ erõ”, mondta. * 15. Némelyek viszont így vélekedtek: “Õ Illés.” Mások pedig: “Próféta õ, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: “Õ János, akinek fejét vétettem. * 16. Az támadt föl (halottaiból).” * 17. Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. * 18. János ugyanis figyelmeztette: “Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” * 19. Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. * 20. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. * 21. Végül elérkezett a kedvezõ nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezetõ embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea elõkelõinek. * 22. Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: “Kérj tõlem, amit akarsz, megadom neked.” * 23. Sõt meg is esküdött: “Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.” * 24. Az kiment és megkérdezte anyjától: “Mit kérjek?” “Keresztelõ János fejét” – felelte. * 25. Erre visszasietett a királyhoz és elõadta kérését: “Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelõ János fejét.” * 26. A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek elõtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni. * 27. Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet. * 28. Az elment, lefejezte õt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. * 29. Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették. * 30. Az apostolok visszatérése. Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. * 31. Erre így szólt: “Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük. * 32. Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek. * 33. De távozóban sokan látták õket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelõzték õket. * 34. Az elsõ kenyérszaporítás. Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte õket tanítani. * 35. Késõre járt már az idõ, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: “A vidék elhagyatott, az idõ is eljárt. * 36. Bocsásd el õket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.” * 37. Õ azonban így válaszolt: “Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: “Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni õket?” * 38. Erre õ megkérdezte: “Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: “Öt, és két halunk.” * 39. Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonkint telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. * 40. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. * 41. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. * 42. Mindnyájan ettek és jól is laktak. * 43. A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. * 44. A kenyérbõl ötezer férfi evett. * 45. Jézus a vízen jár. Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg õ hazaküldi a tömeget. * 46. Miután elbúcsúzott tõlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. * 47. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, õ pedig egyedül maradt a parton. * 48. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik õrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni õket. * 49. Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták õt és megrémültek. * 50. Õ azonban mindjárt odafordult hozzájuk: “Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” * 51. Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, * 52. mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt. * 53. Genezáret földjén. Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. * 54. Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték õt az emberek. * 55. Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. * 56. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 5. fejezet

1. A gerázai megszállott. Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. * 2. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felõl egy tisztátalan lélektõl megszállt ember futott feléje. * 3. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. * 4. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. * 5. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. * 6. Amint messzirõl meglátta Jézust, oldafutott, földre vetette magát elõtte, * 7. és hangosan így kiáltott: “Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” * 8. Ráparancsolt ugyanis: “Tisztátalan lélek, takarodj ki ebbõl az emberbõl.” * 9. Erre aztán megkérdezte tõle: “Mi a neved?” “Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, * 10. és nagyon kérte, hogy ne ûzze el õket arról a vidékrõl. * 11. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. * 12. “Küldj minket a sertésekbe”- kérték tõle. * 13. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belõle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. * 14. A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. * 15. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. * 16. A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. * 17. Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. * 18. Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. * 19. Õ azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: “Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot mûvelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” * 20. Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta. * 21. Jairus leánya. Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyûlt köréje. Õ ott maradt a tó partján. * 22. Akkor odajött hozzá egy Jairus nevû zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: * 23. “A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” * 24. El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. * 25. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. * 26. Sok orvos részérõl mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sõt még rosszabbul lett. * 27. Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. * 28. Azt gondolta magában: “Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” * 29. Azonnal meg is szûnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. * 30. Jézus nyomban észrevette, hogy erõ áradt ki belõle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: “Ki érintette a ruhámat?” * 31. Tanítványai megjegyezték: “Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” * 32. De õ mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. * 33. Akkor az asszony félve-remegve elõjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult elõtte és õszintén bevallott mindent. * 34. “Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” * 35. Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: “Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” * 36. A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: “Ne félj, csak higgy!” * 37. Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. * 38. Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. * 39. Belépett és így szólt: “Mit lármáztok, mlt sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” * 40. Azok kinevették. Õ azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérõivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. * 41. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: “Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” * 42. A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevõk szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. * 43. De õ szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

2009. szeptember 27., vasárnap Átjár minket az Ige?

A tanítványok Isten Igéjébe merülve Isten benső életének vonzásába kerülnek. Isten Igéje a fürdő, amely megtisztítja őket, a teremtő erő, amely Istenbe oltja őket.

Nos, hogyan állnak a dolgok a mi életünkben? Valóban átjár bennünket Isten igéje? Igaz, hogy sokkal inkább ebből a táplálékból élünk, mint e világ kenyeréből és dolgaiból? Valóban ismerjük Isten igéjét? Szeretjük? Annyira betölt minket, hogy valóban meghatározza életünket és alakítja gondolatainkat? Vagy azok újra és újra aszerint alakulnak, amit éppen az emberek mondanak vagy tesznek? Nem lehet, hogy igen gyakran az uralkodó véleményekhez mérjük magunkat? Nem lehet, hogy voltaképpen megmaradunk abban a felületességben, amelyet ma a világ diktál az embernek? Engedjük, hogy Isten igéje megtisztítsa bensőnket?

XVI. Benedek pápa: Krizmaszentelési mise, 2009.

27. vasárnap: ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP (PÁLI SZENT VINCE)

Bárcsak az Úr egész népe próféta volna

Szám 11,25-29

Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: ,,Eldád és Medád prófétálnak a táborban.” Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: ,,Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Ám ő azt mondta: ,,Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!”

Zs 18B

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Jak 5,1-6

Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek! Gazdagságotok elpusztult, ruháitokat megemésztette a moly. Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűjtögettetek! Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára! Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem állt ellent nektek!

Mk 9,38-43.45.47-48

Ekkor János azt mondta neki: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.” Jézus azt felelte: ,,Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van. Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik [Iz 66,24].