Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 5. fejezet

1. A gerázai megszállott. Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. * 2. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felõl egy tisztátalan lélektõl megszállt ember futott feléje. * 3. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. * 4. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. * 5. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. * 6. Amint messzirõl meglátta Jézust, oldafutott, földre vetette magát elõtte, * 7. és hangosan így kiáltott: “Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” * 8. Ráparancsolt ugyanis: “Tisztátalan lélek, takarodj ki ebbõl az emberbõl.” * 9. Erre aztán megkérdezte tõle: “Mi a neved?” “Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, * 10. és nagyon kérte, hogy ne ûzze el õket arról a vidékrõl. * 11. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. * 12. “Küldj minket a sertésekbe”- kérték tõle. * 13. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belõle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. * 14. A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. * 15. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. * 16. A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. * 17. Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. * 18. Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. * 19. Õ azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: “Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot mûvelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” * 20. Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta. * 21. Jairus leánya. Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyûlt köréje. Õ ott maradt a tó partján. * 22. Akkor odajött hozzá egy Jairus nevû zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: * 23. “A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” * 24. El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. * 25. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. * 26. Sok orvos részérõl mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sõt még rosszabbul lett. * 27. Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. * 28. Azt gondolta magában: “Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” * 29. Azonnal meg is szûnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. * 30. Jézus nyomban észrevette, hogy erõ áradt ki belõle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: “Ki érintette a ruhámat?” * 31. Tanítványai megjegyezték: “Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” * 32. De õ mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. * 33. Akkor az asszony félve-remegve elõjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult elõtte és õszintén bevallott mindent. * 34. “Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” * 35. Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: “Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” * 36. A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: “Ne félj, csak higgy!” * 37. Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. * 38. Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. * 39. Belépett és így szólt: “Mit lármáztok, mlt sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” * 40. Azok kinevették. Õ azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérõivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. * 41. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: “Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” * 42. A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevõk szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. * 43. De õ szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

Reklámok

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: