Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember 28, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 8. fejezet

1. A második kenyérszaporítás. Abban az idõben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: * 2. “Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. * 3. Ha étlen küldöm haza õket, kidõlnek az úton, mert néhányan messzirõl jöttek.” * 4. Tanítványai erre megjegyezték: “Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?” * 5. Õ megkérdezte tõlük: “Hány kenyeretek van?” “Hét”, felelték. * 6. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. * 7. Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. * 8. Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. * 9. Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte õket * 10. és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment. * 11. Égi jel. Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tõle, hogy próbára tegyék. * 12. Õ lelke mélyébõl fölsóhajtva így szólt: “Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” * 13. Ezzel otthagyta õket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra. * 14. A farizeusok kovásza. A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában. * 15. Jézus lelkükre kötötte: “Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától.” * 16. Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. * 17. Jézus észrevette és így szólt: “Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? * 18. Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra, * 19. hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” “Tizenkettõt”, válaszolták. * 20. “És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” “Hetet”, válaszolták. * 21. Erre hozzáfûzte: “Hát még mindig nem értitek?” * 22. A betszaidai vak meggyógyítása. Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg. * 23. Õ a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: “Látsz valamit?” * 24. Az fölnézett és így szólt: “Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának.” * 25. Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent. * 26. Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: “Ne beszélj róla a faluban.” * 27. Péter vallomása. Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvõ falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: “Kinek tartanak engem az emberek?” * 28. Azok így válaszoltak: “Van aki keresztelõ Jánosnak, van aki Illésnek van aki valamelyik prófétának.” * 29. Õ tovább kérdezte: “Hát ti kinek tartotok engem?” Mire Péter így válaszolt: “Te vagy a Messiás.” * 30. Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. * 31. Jézus megjövendöli szenvedését. Ettõl fogva arra kezdte oktatni õket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, fõpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. * 32. Egész nyíltan beszélt minderrõl. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki. * 33. De õ hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: “Takarodj elõlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.” * 34. Jézus követése. Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: “Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. * 35. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. * 36. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? * 37. Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe? * 38. Aki szégyell engem és az én szavaimat e hûtlen, bûnös nemzedék elõtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsõségében a szent Angyalokkal.”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 7. fejezet

1. Az igazi tisztaság. Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálembõl jött írástudó gyûlt köréje. * 2. Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. * 3. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az õsök hagyományához híven, elõbb jól meg ne mosnák a kezüket. * 4. A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. – * 5. Erre megkérdezték tõle a farizeusok és az írástudók: “Miért nem tartják meg tanítványaid az õsök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?” * 6. Mire õ így felelt: “Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tõlem. * 7. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs. * 8. Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.” * 9. Aztán így folytatta: “Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. * 10. Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bûnhõdjék. * 11. A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, * 12. annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse. * 13. Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.” * 14. Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: “Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: * 15. nem az szennyezi be az embert, ami kívülrõl jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberbõl távozik. * 16. Akinek füle van, hallja meg.” * 17. Amikor a tömeg elõl bement a házba, tanítványai megkérdezték tõle a példabeszéd értelmét. * 18. Õ így felelt: “Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülrõl jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, * 19. mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreesõ helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt. * 20. “Ami azonban az embertõl ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. * 21. A szívbõl származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, * 22. házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. * 23. Mindez a gonoszság belülrõl ered és tisztátalanná teszi az embert.” * 24. A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. * 25. Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. * 26. Az asszony szírföníciai származású pogány nõ volt. Azt kérte tõle, hogy ûzze ki leányából az ördögöt. * 27. De õ elutasította: “Hadd lakjanak jól elõbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.” * 28. Az viszont csak erõsítgette: “De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” * 29. Erre õ így szólt: “Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.” * 30. Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög. * 31. Egy süketnéma meggyógyítása. Ismét eltávozott Tírusz vidékérõl és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. * 32. Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. * 33. Félrehívta õt a tömegbõl, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, * 34. aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: “Effeta, vagyis nyílj meg.” * 35. Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetõen beszélt. * 36. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, * 37. s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: “Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”

2009. szeptember 28., hétfő Megvalósult személyek és társadalom

Az első keresztény közösségek tökéletesen megértették Jézus üzenetét, és megélték közösségileg is: egy szív és egy lélek voltak. Végeredményben a Szentháromság titkát váltották életre, nem csupán a lelki élet, hanem a társas kapcsolatok szintjén is. Például az anyagi javak közössége hatékonyan igazolta azt, amit hittek és hirdettek. Számukra az, hogy egyrészt ragaszkodnak a hithez, ugyanakkor viszont nem a hit által fölkínált értékrend szerint cselekednek, hazugság lett volna. Hazugság, amely halált okoz. Nemcsak lelki halált, hanem az Egyház halálát is.

Ha ezért a célért dolgozunk, szenvedünk és végül meghalunk, az nemcsak Isten tervével vág egybe − amely az örök üdvösségre vezeti mind az egyes embert, mind az egész emberiséget −, hanem azt is jelenti, hogy emberi módon is felszínre tudjuk hozni képességeinket. Így bizonyos módon megélhetjük ugyanazt a kalandot, mint Jézus, az Istenember.

Silvano Cola

28. hétfő (Szent Vencel, Szent Lióba)

Kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről

Zak 8,1-8

És szólt a Seregek Ura: ,,Így szól a Seregek Ura: Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta. Így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz, és Jeruzsálemben akarok én lakozni; és Jeruzsálemet majd az igazság városának nevezik, s a Seregek Urának hegyét szent hegynek. Így szól a Seregek Ura: ülnek még öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek bot lesz a kezében napjainak nagy száma miatt, és a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein. Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? -mondja a Seregek Ura. Így szól a Seregek Ura: Íme, én megmentem népemet a kelet földjéről, és a napnyugatnak földjéről. És elhozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak, és ők lesznek az én népem, én pedig az ő Istenük leszek, híven és igazán.

Zs 101

A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam: ,,Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.”

Lk 9,46-50

Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és azt mondta nekik: ,,Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.” Ekkor János így szólt: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged.” Jézus azt felelte neki: ,,Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.”