Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

szeptember, 2009 havi archívum

29. kedd: SZENT MIHÁLY, GÁBOR ÉS RÁFAEL FŐANGYALOK (ünnep)

Örvendezzetek mennyek, és ti, akik benne laktok!

Dán 7,9-10.13-14

Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.

vagy

Jel 12,7-12a

Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal [Dán 10,13.20]. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak [Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6] hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: ,,Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. Ők pedig legyőzték őt a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által, s nem kímélték saját életüket mindhalálig. Örvendezzetek tehát, egek [Iz 44,23], és akik bennük laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”

Zs 137

Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Jn 1,47-51

Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt, azt mondta róla: ,,Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.” Natanael megkérdezte: ,,Honnan ismersz engem?” Jézus azt felelte: ,,Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál.” Natanael azt válaszolta: ,,Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus erre így szólt: ,,Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Aztán hozzátette: ,,Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 8. fejezet

1. A második kenyérszaporítás. Abban az idõben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: * 2. “Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. * 3. Ha étlen küldöm haza õket, kidõlnek az úton, mert néhányan messzirõl jöttek.” * 4. Tanítványai erre megjegyezték: “Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?” * 5. Õ megkérdezte tõlük: “Hány kenyeretek van?” “Hét”, felelték. * 6. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. * 7. Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. * 8. Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. * 9. Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte õket * 10. és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment. * 11. Égi jel. Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tõle, hogy próbára tegyék. * 12. Õ lelke mélyébõl fölsóhajtva így szólt: “Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” * 13. Ezzel otthagyta õket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra. * 14. A farizeusok kovásza. A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában. * 15. Jézus lelkükre kötötte: “Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától.” * 16. Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. * 17. Jézus észrevette és így szólt: “Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? * 18. Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra, * 19. hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” “Tizenkettõt”, válaszolták. * 20. “És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” “Hetet”, válaszolták. * 21. Erre hozzáfûzte: “Hát még mindig nem értitek?” * 22. A betszaidai vak meggyógyítása. Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg. * 23. Õ a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: “Látsz valamit?” * 24. Az fölnézett és így szólt: “Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának.” * 25. Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent. * 26. Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: “Ne beszélj róla a faluban.” * 27. Péter vallomása. Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvõ falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: “Kinek tartanak engem az emberek?” * 28. Azok így válaszoltak: “Van aki keresztelõ Jánosnak, van aki Illésnek van aki valamelyik prófétának.” * 29. Õ tovább kérdezte: “Hát ti kinek tartotok engem?” Mire Péter így válaszolt: “Te vagy a Messiás.” * 30. Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. * 31. Jézus megjövendöli szenvedését. Ettõl fogva arra kezdte oktatni õket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, fõpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. * 32. Egész nyíltan beszélt minderrõl. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki. * 33. De õ hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: “Takarodj elõlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.” * 34. Jézus követése. Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: “Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. * 35. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. * 36. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? * 37. Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe? * 38. Aki szégyell engem és az én szavaimat e hûtlen, bûnös nemzedék elõtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsõségében a szent Angyalokkal.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 7. fejezet

1. Az igazi tisztaság. Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálembõl jött írástudó gyûlt köréje. * 2. Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. * 3. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az õsök hagyományához híven, elõbb jól meg ne mosnák a kezüket. * 4. A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. – * 5. Erre megkérdezték tõle a farizeusok és az írástudók: “Miért nem tartják meg tanítványaid az õsök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?” * 6. Mire õ így felelt: “Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol marad tõlem. * 7. Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs. * 8. Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.” * 9. Aztán így folytatta: “Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. * 10. Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bûnhõdjék. * 11. A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, * 12. annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse. * 13. Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.” * 14. Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: “Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: * 15. nem az szennyezi be az embert, ami kívülrõl jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberbõl távozik. * 16. Akinek füle van, hallja meg.” * 17. Amikor a tömeg elõl bement a házba, tanítványai megkérdezték tõle a példabeszéd értelmét. * 18. Õ így felelt: “Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülrõl jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, * 19. mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreesõ helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt. * 20. “Ami azonban az embertõl ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. * 21. A szívbõl származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, * 22. házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. * 23. Mindez a gonoszság belülrõl ered és tisztátalanná teszi az embert.” * 24. A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. * 25. Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. * 26. Az asszony szírföníciai származású pogány nõ volt. Azt kérte tõle, hogy ûzze ki leányából az ördögöt. * 27. De õ elutasította: “Hadd lakjanak jól elõbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.” * 28. Az viszont csak erõsítgette: “De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” * 29. Erre õ így szólt: “Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.” * 30. Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög. * 31. Egy süketnéma meggyógyítása. Ismét eltávozott Tírusz vidékérõl és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. * 32. Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. * 33. Félrehívta õt a tömegbõl, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, * 34. aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: “Effeta, vagyis nyílj meg.” * 35. Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetõen beszélt. * 36. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, * 37. s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: “Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”

2009. szeptember 28., hétfő Megvalósult személyek és társadalom

Az első keresztény közösségek tökéletesen megértették Jézus üzenetét, és megélték közösségileg is: egy szív és egy lélek voltak. Végeredményben a Szentháromság titkát váltották életre, nem csupán a lelki élet, hanem a társas kapcsolatok szintjén is. Például az anyagi javak közössége hatékonyan igazolta azt, amit hittek és hirdettek. Számukra az, hogy egyrészt ragaszkodnak a hithez, ugyanakkor viszont nem a hit által fölkínált értékrend szerint cselekednek, hazugság lett volna. Hazugság, amely halált okoz. Nemcsak lelki halált, hanem az Egyház halálát is.

Ha ezért a célért dolgozunk, szenvedünk és végül meghalunk, az nemcsak Isten tervével vág egybe − amely az örök üdvösségre vezeti mind az egyes embert, mind az egész emberiséget −, hanem azt is jelenti, hogy emberi módon is felszínre tudjuk hozni képességeinket. Így bizonyos módon megélhetjük ugyanazt a kalandot, mint Jézus, az Istenember.

Silvano Cola

28. hétfő (Szent Vencel, Szent Lióba)

Kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről

Zak 8,1-8

És szólt a Seregek Ura: ,,Így szól a Seregek Ura: Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta. Így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz, és Jeruzsálemben akarok én lakozni; és Jeruzsálemet majd az igazság városának nevezik, s a Seregek Urának hegyét szent hegynek. Így szól a Seregek Ura: ülnek még öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek bot lesz a kezében napjainak nagy száma miatt, és a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein. Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? -mondja a Seregek Ura. Így szól a Seregek Ura: Íme, én megmentem népemet a kelet földjéről, és a napnyugatnak földjéről. És elhozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak, és ők lesznek az én népem, én pedig az ő Istenük leszek, híven és igazán.

Zs 101

A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte. Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd. Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg. Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács. A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem. Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad. A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn. Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem. Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem. Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok. De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre. Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje! Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják. De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet. Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében. Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt. Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben, amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak. Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam: ,,Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak. Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek. Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak. Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el. Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.”

Lk 9,46-50

Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és azt mondta nekik: ,,Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.” Ekkor János így szólt: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged.” Jézus azt felelte neki: ,,Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.”

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 6. fejezet

1. Jézus Názáretben. Eltávozva onnét lakóhelyére érkezett. Tanítványai kísérték. * 2. A következõ szombaton elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága csodálkozott (tanításán). “Honnan vette mindezt? – kérdezték. Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen csodák általa? * 3. Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És ugye nõvérei is itt élnek köztünk?” Szóval megbotránkoztak benne. * 4. Jézus erre megjegyezte: “Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” * 5. Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. * 6. Õ maga is csodálkozott hitetlenségükön. * 7. Az apostolok szétküldése. Ezután bejárta a környék falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettõt, és hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével szétküldte õket. * 8. Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. * 9. Sarut viselhetnek, de ne legyen két ruhájuk. * 10. Aztán így szólt hozzájuk: “Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok onnan. * 11. De ha valahol nem fogadnak be titeket és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és – vádképpen ellenük – a port is rázzátok le lábatokról.” * 12. Azok útra kelve bûnbánatot hirdettek, sok ördögöt ûztek ki * 13. és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg. * 14. Keresztelõ János lefejezése. Heródes király is hallott róla, mert messze terjedt a híre. “Keresztelõ János támadt föl halottaiból, ezért mûködik benne a csodatévõ erõ”, mondta. * 15. Némelyek viszont így vélekedtek: “Õ Illés.” Mások pedig: “Próféta õ, olyan, mint a többi próféta.” Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította: “Õ János, akinek fejét vétettem. * 16. Az támadt föl (halottaiból).” * 17. Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. * 18. János ugyanis figyelmeztette: “Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” * 19. Heródiás ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. * 20. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette. Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. * 21. Végül elérkezett a kedvezõ nap. Heródes születésnapján lakomát adott vezetõ embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea elõkelõinek. * 22. Közben Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a leányhoz: “Kérj tõlem, amit akarsz, megadom neked.” * 23. Sõt meg is esküdött: “Bármit kérsz, megadom neked, még országom felét is.” * 24. Az kiment és megkérdezte anyjától: “Mit kérjek?” “Keresztelõ János fejét” – felelte. * 25. Erre visszasietett a királyhoz és elõadta kérését: “Azt akarom, hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelõ János fejét.” * 26. A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a vendégek elõtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni. * 27. Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el a fejet. * 28. Az elment, lefejezte õt a börtönben és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. * 29. Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték a testét és egy sírboltba temették. * 30. Az apostolok visszatérése. Az apostolok visszatértek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. * 31. Erre így szólt: “Jöjjetek félre egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük. * 32. Egy magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek. * 33. De távozóban sokan látták õket, és megértve szándékukat, gyalog odasiettek a városokból és megelõzték õket. * 34. Az elsõ kenyérszaporítás. Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte õket tanítani. * 35. Késõre járt már az idõ, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: “A vidék elhagyatott, az idõ is eljárt. * 36. Bocsásd el õket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.” * 37. Õ azonban így válaszolt: “Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: “Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni õket?” * 38. Erre õ megkérdezte: “Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: “Öt, és két halunk.” * 39. Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonkint telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. * 40. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. * 41. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. * 42. Mindnyájan ettek és jól is laktak. * 43. A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. * 44. A kenyérbõl ötezer férfi evett. * 45. Jézus a vízen jár. Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg õ hazaküldi a tömeget. * 46. Miután elbúcsúzott tõlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. * 47. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, õ pedig egyedül maradt a parton. * 48. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik õrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni õket. * 49. Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták õt és megrémültek. * 50. Õ azonban mindjárt odafordult hozzájuk: “Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” * 51. Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, * 52. mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt. * 53. Genezáret földjén. Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére jutottak, s ott kikötöttek. * 54. Mihelyt kiléptek a bárkából, azonnal fölismerték õt az emberek. * 55. Bejárták az egész környéket és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint tartózkodott. * 56. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak hozzáért, meggyógyult.

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 5. fejezet

1. A gerázai megszállott. Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére. * 2. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felõl egy tisztátalan lélektõl megszállt ember futott feléje. * 3. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani. * 4. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. * 5. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. * 6. Amint messzirõl meglátta Jézust, oldafutott, földre vetette magát elõtte, * 7. és hangosan így kiáltott: “Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” * 8. Ráparancsolt ugyanis: “Tisztátalan lélek, takarodj ki ebbõl az emberbõl.” * 9. Erre aztán megkérdezte tõle: “Mi a neved?” “Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”, * 10. és nagyon kérte, hogy ne ûzze el õket arról a vidékrõl. * 11. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. * 12. “Küldj minket a sertésekbe”- kérték tõle. * 13. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belõle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt. * 14. A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt. * 15. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek. * 16. A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. * 17. Ezután kérlelték, távozzék el a határukból. * 18. Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. * 19. Õ azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: “Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot mûvelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.” * 20. Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta. * 21. Jairus leánya. Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyûlt köréje. Õ ott maradt a tó partján. * 22. Akkor odajött hozzá egy Jairus nevû zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte: * 23. “A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.” * 24. El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte. * 25. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett. * 26. Sok orvos részérõl mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sõt még rosszabbul lett. * 27. Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. * 28. Azt gondolta magában: “Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” * 29. Azonnal meg is szûnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából. * 30. Jézus nyomban észrevette, hogy erõ áradt ki belõle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: “Ki érintette a ruhámat?” * 31. Tanítványai megjegyezték: “Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?” * 32. De õ mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. * 33. Akkor az asszony félve-remegve elõjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult elõtte és õszintén bevallott mindent. * 34. “Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.” * 35. Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: “Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?” * 36. A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: “Ne félj, csak higgy!” * 37. Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. * 38. Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált. * 39. Belépett és így szólt: “Mit lármáztok, mlt sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” * 40. Azok kinevették. Õ azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérõivel bement oda, ahol a gyermek feküdt. * 41. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: “Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!” * 42. A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevõk szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól. * 43. De õ szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.