Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október, 2009 havi archívum

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 2. fejezet

1. A zsidók bûnössége Nincs tehát mentség számodra, bárki légy is, te ember, aki másokat megítélsz. Mikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el, hiszen ugyanazt teszed, te ítélkezõ. * 2. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek. * 3. Azt hiszed talán, te ember, aki megítéled azokat, akik ilyesmit tesznek, de magad ugyanazt teszed, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól? * 4. Vagy semmibe sem veszed Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Nem szívleled meg, hogy Isten kegyessége bûnbánatra indít? * 5. Pedig konoksággal és megrögzött szíveddel csak büntetést halmozol magadra, Isten haragjának és igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. * 6. Õ megfizet kinek-kinek tettei szerint: * 7. örök élettel annak, aki kitartó jócselekedettel dicsõségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik; * 8. haraggal és bosszúval annak, aki szembeszáll vele és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. * 9. Kín és gyötrelem minden embernek, aki gonoszat tesz, elsõsorban a zsidónak, azután a pogánynak. * 10. Viszont dicsõség, tisztelet és békesség mindannak, aki jót tesz, elsõsorban a zsidónak, aztán a pogánynak. * 11. Isten ugyanis nem személyválogató. * 12. A törvény megtartása és megszegése Mindaz, aki a törvény nélkül vétkezett, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvény alatt vétkezett, a törvény erejével kerül ítéletre, * 13. mert Isten szemében nem a törvény meghallgatója igaz, hanem a törvény megtartója igazul meg. * 14. Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye. * 15. Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amirõl lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti – * 16. azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az ember rejtett dolgai fölött. * 17. De hogyha te, aki zsidónak mondod magadat, s a törvényre támaszkodol és Istennel hivalkodol; * 18. te aki ismered akaratát és meg tudod különböztetni a jót és a rosszat, mert a törvény kioktatott; * 19. te, aki magadat vakok vezetõjének, sötétben élõk világosságának, oktalanok tanítójának, * 20. éretlenek mesterének tartod; te, aki a törvény által hozzájutottál a tudás és igazság szabályához, – * 21. hogy van az, hogy te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki azt hirdeted: Ne lopj, magad lopsz? * 22. Aki azt mondod: Házasságot ne törj, magad házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? * 23. Te, aki a törvénnyel kérkedel, törvényszegéssel gyalázod az Istent? * 24. Meg is van írva: “Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok.” * 25. A körülmetélés értéke A körülmetélés hasznodra válik, ha a törvényt megtartod, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltbõl körülmetéletlenné válsz. * 26. Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény követelményeit, körülmetéletlen volta ugye körülmetéltségnek számít? * 27. Bizony a származása szerint körülmetéletlen, aki teljesíti a törvényt, ítélkezik fölötted, aki a törvény betûje és a körülmetélés ellenére is törvényszegõ vagy. * 28. Nem az a zsidó ugyanis, aki látszatra az, s nem az a körülmetéltség, ami külsõleg a testen látható, * 29. hanem az a zsidó, aki bensejében az, s szíve nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Ez az, aki nem embertõl, hanem Istentõl kapja az elismerést.

Pál apostol levele a rómaiakhoz 1. fejezet * Bevezetés

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, * 2. melyet már a szent iratokban prófétái által elõre meghirdetett Fiáról * 3. -aki test szerint Dávid nemzettségébõl született, * 4. de akit a megszentelõ Lélek szerint, a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt-, Jézus Krisztusról, a mi urunkról. * 5. Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük õket a benne való hitre. * 6. Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottai. * 7. Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Rómában élnek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentõl, és az Úr Jézus Krisztustól. * 8. Hálaadás. Elõször is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekrõl az egész világon dicsérettel szólnak. * 9. tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben * 10. mindenkor, s azért esedezem, hogy végre valahára Isten segítségével hozzátok juthassak. * 11. Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerõsödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek, * 12. vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk. * 13. Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy gyakran feltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogánu nép között. * 14. Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak. * 15. Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. * 16. Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívõnek, elsõsorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére. * 17. Isten igaz volta nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitbõl árad minden hívõre, amint írva van: “Az igaz a hitbõl él.” * Megigazulás Jézus Krisztusban * Az emberiség megigazulásra szorul * 18. A pogányok bûnössége. Megnyilvánul az égbõl Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják. * 19. Ami ugyanis Istenrõl megismerhetõ, az világos elõttünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. * 20. Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta mûvei alapján értelemmel felismerhetõ. * 21. Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha felismerték az Istent, nem dicsõitették õt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult. * 22. Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak. * 23. Felcserélték a hallhatatlan Isten dicsõségét halandó emberek, sõt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. * 24. Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta õket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. * 25. Hiszen Isten igazságát felcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtõnek, aki mindörökké áldott. Amen. * 26. Ezért szolgáltatta ki õket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték fel. * 27. Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival ûzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. * 28. Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta õket, hadd viselkedjenek alávalóan. * 29. Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkûséggel. * 30. Árulók, rágalmazók, istengyûlölõk, gyalázkodók, kevélyek, kérkedõk, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, * 31. oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegõk,) könyörtelenek. * 32. Felismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a hlálra, mégis megteszik, sõt még helyeselnek is a tetteseknek.

2009. október 31., szombat Őrizzük meg a jelek hatalmát

Uram, vésd belénk mások iránt tanúsított magatartásodat, amely mindig kész volt mások szolgálatára. Taníts meg minket úgy cselekedni, ahogyan te: hogy “levessük a ruhánkat” (amint te tetted, az utolsó vacsorán).
Levessük a haszonra törés, a számítgatás, a személyes érdekek ruháit, és öltsük fel a közösségi lelkület ruhátlanságát. Vessük le a nagypolgári viselkedést, hogy felölthessük a szerénység, az egyszerűség és könnyedség átlátszóságát.
Vessük le a uralkodás, az arrogancia, a hegemóniára törés, a hivatalunkkal való visszaélés, a halmozás ruháit, hogy gyengeségbe, szegénységbe öltözzünk, jól tudva, hogy a “szegény” nem annyira a “gazdag” ellentéte, mint inkább a “hatalmasé”.
El kell hagynunk a hatalom jeleit, hogy képesek legyünk csak a szegénység jeleit megőrizni.
Tonino Bello: Stóla és munkaruha

31. szombat (Szent Wolfgang)

Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását

Róm 11,1-2a.11-12.25-29

Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét [Zsolt 94,14], amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezőleg, az ő vétkükből üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy őket versengésre serkentse. Ha pedig már a vétkük is nyereség a világnak, és mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük! Nem akarom, testvérek, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelnek csak egy részében következett be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép, s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva: ,,Eljön a Szabadító Sionból, és elfordítja Jákobtól a gonoszságot [Iz 59,20-21 G]. S ez lesz velük a szövetségem, amikor elveszem a bűneiket” [Jer 31,33-34]. Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért. Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását.

Zs 93

Uram, bosszúállás Istene, bosszúállás Istene, jelenj meg! Kelj fel, ó föld bírája, fizess meg a kevélyeknek! Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak még a bűnösök dicsekedni? Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek és kérkednek mind a gonosztevők. Népedet, Uram, elnyomják, örökségedet sanyargatják. Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt, lemészárolják az árvákat. Azt mondják: ,,Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene.” Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez? A fül plántálója ne hallana, s a szem alkotója ne látna? Ne büntetne, aki dorgálja a népeket, aki tudományra tanítja az embert? Ismeri az Úr az emberek gondolatait és tudja, hogy hiábavalók. Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd őt a gonosz napoktól, amíg a bűnös számára a verem el nem készül. Mert nem taszítja el népét az Úr, és nem hagyja el örökségét. Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz, és követik mind az igazszívűek. Ki kel fel értem a gonoszok ellen, ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget, már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem. Ha azt mondtam: ,,Inog a lábam”, megsegített a te irgalmad, Uram. Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben, vigasztalásaid felvidítottak engem. Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére? Az igaz életére leskelődnek ők, s elítélik az ártatlan vért. De nekem oltalmam lett az Úr, és menedékem sziklája az én Istenem; Ő megtorolja rajtuk hamisságukat, saját gonoszságukkal semmisíti meg őket; Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.

Lk 14,1.7-11

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ,,Add át a helyedet!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ,,Barátom! Menj följebb!” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.”

Az Apostolok Cselekedetei * 28. fejezet

1. A máltai tartózkodás. Megmenekülésünk után megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. * 2. A bennszülöttek igazán emberségesen bántak velünk: tüzet raktak és mindnyájunkat odahívtak a ránkszakadt esô és hideg elôl. * 3. Pál összeszedett egy csomó rôzsét, de mikor a tûzre rakta, a hôség elôl egy vipera kúszott elô és a kezére vetette magát. * 4. Mikor a bennszülöttek meglátták a kezén csüngô állatot, ezt mondogatták egymásnak: “Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerbôl, de az Igazság nem hagyja életben.” * 5. Ô azonban lerázta az állatot a tûzbe és semmi baja sem történt. * 6. Azok pedig várták, hogy fölpuffad vagy holtan rogy össze. Várták is jóideig, de mikor látták, hogy semmi baj sem éri, véleményt változtattak és azt mondták róla, hogy isten. * 7. Azon a vidéken volt a vidék elsô tisztviselôjének, Publiusznak a birtoka. Ez házába fogadott és három napig szívesen látott minket. * 8. Publiusz apja történetesen láztól és vérhastól gyötörve feküdt. Pál bement hozzá, s imádsággal és kézrátétellel meggyógyította. * 9. Erre az eseményre aztán a sziget többi betege is odajött és meggyógyultak. * 10. Nagy tiszteletben is tartottak minket, s mikor hajóra szálltunk, minden szükségessel elhalmoztak. * 11. A hajóút utolsó szakasza. Három hónap mulva egy alexandriai hajón tovább indultunk. Ez a hajó a szigeten telelt és a Dioszkúrok jelvényét viselte. * 12. Szirakúzába érve három napig ott vesztegeltünk. * 13. Innen a part mellett haladva Régiumba érkeztünk. Egy nappal késôbb déli szél támadt, s így a következô napon Puteoliba érkezhetünk. * 14. Itt testvérekre találtunk, kérésükre egy hétig ott maradtunk és azután indultunk tovább Róma felé. * 15. A testvérek, amint hírt kaptak rólunk, elénk siettek egészen Forum Appii és Tres Tabernae tájékáig. Pál láttukra hálát adott Istennek és bizalomra gerjedt. * 16. Rómába érkezésünk után Pál engedélyt kapott, hogy magánlakásban maradhasson egy katona ôrízete mellett. * 17. Szent Pál Rómában hirdeti Krisztust. Harmadnapra magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Mikor összejöttek, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: “Testvéreim, én semmit sem tettem a nép vagy az ôsi szokások ellen, mégis bilincsbe verve adtak át Jeruzsálembôl a rómaiak kezébe. * 18. Ezek megvizsgálták az ügyemet s aztán szabadon akartak bocsátani, mert semmi fôbenjáró vétséget nem követtem el. * 19. Azonban a zsidók tiltakozása következtében kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. * 20. Ez az oka annak, hogy látni kivántalak titeket és néhány szót akartam szólni hozzátok. Ezt a bilincset ugyanis Izrael reménysége miatt verték rám.” * 21. Azok erre kijelentették neki: “Nem kaptunk levelet felôled Júdeából, és az ideérkezô testvérek közül sem hozott senki hírt vagy mondott valami rosszat. * 22. Szeretnénk tôled hallani, milyen fölfogást vallasz. Azt tudjuk ugyanis errôl a felekezetrôl, hogy mindenütt ellenzésre talál.” * 23. Megállapodtak vele egy napban, és ekkor igen sokan eljöttek hozzá a lakására. Meggyôzô erôvel magyarázott nekik Isten országáról, és reggeltôl estig igyekezett megnyerni ôket Jézusnak a Mózes törvényébôl és a prófétákból merített érvekkel. * 24. Némelyek elfogadták azt, amit mondott, mások meg hitetlenek maradtak. * 25. Végül, mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál ekkor ezt a mondást olvasta rájuk: “Helyesen szólt a Szentlélek, mikor Izaiás próféta által ezt mondta atyáitoknak: * 26. Menj el ehhez a néphez és így beszélj: Hallani fogtok, de nem érttek, Nézni fogtok, de nem láttok. * 27. Megkérgesedett ennek a népnek a szíve: Fülükre nagyot hallanak És behunyják szemüket, Hogy szemükkel ne lássanak És ne halljanak fülükkel, Szívükben értelem ne legyen És meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam ôket. * 28. Vegyétek tehát tudomásul, hogy Isten üdvözítô szándéka a pogányoknak szól majd, s azok hallgatni fognak rá.” * 29. Ezekre a szavakra a zsidók nagy vitatkozva eltávoztak tôle. * 30. Két álló esztendeig maradt bérbevett szállásán. * 31. Mindenki fogadott, aki betért hozzá, és nagy bizalommal akadálytalanul tanította az Úr Jézus Krisztusról szóló igazságokat.

Az Apostolok Cselekedetei * 27. fejezet

1. A hajóút elsô szakasza. Mikor megtörtént a döntés, hogy hajón indulunk Itáliába, Pált és még több foglyot átadtak az Auguszta zászlóalj Júliusz nevû századosának. * 2. Egy adramitteni hajóra szálltunk föl, amely az ázsiai kikötôk felé tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai macedón Arisztarhusz is. * 3. Másnap megérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy fölkeresse barátait, s hogy azok gondját viselhessék. * 4. Innen továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus tulsó partja mellett hajóztunk el, * 5. majd a ciliciai és pamfiliai tengeren keresztülhaladva a liciai Mirába érkeztünk. * 6. A százados itt egy Itáliába induló alexandriai hajóra talált, s arra szállított át minket. * 7. Hajónk több napon át lassan haladt elôre, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidusz elé. Mivel a szél gátolt minket, Szalmóné táján Kréta alá hajóztunk. * 8. Üggyel-bajjal haladtunk a partok mellett s végül egy Jókikötônek nevezett helyhez értünk. Ennek közelében fekszik Lászája városa. * 9. Az idó igen eljárt, és a hajózás már nem volt biztonságos, hiszen a böjt is elmúlt már. Ezért Pál figyelmeztette ôket: * 10. “Emberek, látom, hogy a hajózás kezd gyötrelmessé és, nemcsak a rakományra és hajóra, hanem a mi életünkre nézve is, veszélyessé válni.” * 11. A százados azonban inkább bizott a kormányosban és a hajó gazdájában, mint Pál szavaiban. * 12. A kikötô sem volt alkalmas a telelésre, ezért aztán a többség abban a tervben állapodott meg, hogy elhajózunk onnét, és amennyiben lehetséges, Fônixbe tartanak és ott telelnek. Ez egy krétai kikötô, amely védelmet nyújt a délnyugati és északnyugati széllel szemben. * 13. Tengeri vihar. Gyönge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy tervüket végre tduják hajtani. Fölvonták tehát a horgonyt, és tovább indultak Kréta mentén. * 14. Kisvártatva azonban az Euraquilónak nevezett forgószél csapott le ránk. * 15. Belekapott a hajóba, úgyhogy nem tudtunk a széllel szemben tovább haladni. Föladtuk a harcot, s a szél elragadott minket. * 16. Mikor elfutottunk egy Klauda nevû kis sziget mellett, alig tudtuk megmenteni a csónakot. * 17. Miután mégis fölhúzták, védôintézkedést alkalmaztak: körülkötözték a hajót, s mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszre vetôdnek, lebocsátották a lassítót és így haladtak tovább. * 18. A rettenetes vihar hányt-vetett minket, s ezért másnap a rakomány egy részét a tengerbe dobták. * 19. Harmadnapon pedig saját kezükkel kidobálták a hajófölszerelést. * 20. Több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tüntek föl, a nagy vihar pedig folyton dühöngött: így hát oda volt már megmenekülésünk minden reménye. * 21. Mikor már az étel sem kellett, Pál ezekkel a szavakkal lépett hozzájuk: “Emberek! Rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Kréta alól, s ilyen veszélyt és kárt venni a nyakunkba. * 22. De most arra biztatlak titeket, ne vesszétek el bizalmatokat, mert emberéletben nem lesz veszteség, csak a hajó megy tönkre. * 23. Az éjjel ugyanis megjelent elôttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt közölte velem: * 24. Ne félj Pál! Neked meg kell jelenned a császár elôtt, ezért Isten a kedvedért megkiméli mindazokat, akik veled utaznak. * 25. Bízzatok hát emberek, mert én hiszek Istenben, hogy minden úgy történik, ahogy közölte velem. * 26. Valami szigetre kell kivetôdnünk.” * 27. Hajótörés. Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk, mióta az Adrián hajóztunk, mikor a hajósoknak éjféltájban az a sejtésük támadt, hogy valamilyen szárazföldhöz közeledünk. * 28. Erre lebocsátották a mélységmérôt és húsz ölet mértek, kevéssel odább ismét lebocsátva tizenöt ölet mértek. * 29. Aztán attól tartva, hogy szirtek közé sodródunk, a hajó faráról négy horgonyt eresztettek le, és sóvárogva várták a hajnalhasadást. * 30. A hajósok meg akartak szökni a hajóról, ezért azzal az ürüggyel, mintha a hajó orráról akarnának horgyony kivetni, arra készültek, hogy a csónakot tengerre bocsássák. * 31. Pál azonban figyelmeztette a százados és a katonákat: “Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.” * 32. Erre a katonák elvágták a csónakot tartó köteleket s hagyták hogy kiessék. * 33. Mikor pirkadni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot. “Ma már a tizennegyedik napja, hogy étlen vesztegeltek, és semmit sem vesztek magatokhoz. * 34. Ezért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, az javatokra szolgál. Egyikteknek sem vész el még a hajaszála sem a fejérôl.” * 35. Ezeket mondva kezébe vette a kenyeret, mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek, majd megtörte és enni kezdett. * 36. Erre mindnyájan megnyugodtak s szintén vettek magukhoz eledelt. * 37. Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. * 38. Majd mikor jóllaktunk az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe hányták. * 39. Mikor aztán megvirradt, nem ismerték föl a szárazföldet, de észrevettek egy öblöt, amelynek lapos partja volt. Gondolták, hogy ha lehetséges, erre futtatják föl a hajót. * 40. A horgonyokat eloldották és hagyták a tengerbe veszni, egyben meglazították a kormányrúdak köteleit is. A vezérvitorlát fölhúzták a szél fúvásának irányában, és így igyekeztek a part felé. * 41. Egy földnyelv elé érkezve ráhajtották a hajót. A hajó orra ugyan megakadt és mozdulatlan maradt, a tatja azonban kezdett szétmállani az erôs hullámverés következtében. * 42. A katonák akkor elhatározták, hogy megölik a foglyokat, hogy valamelyik ki ne ússzék és meg ne szökjék. * 43. A százados azonban meg akarta menteni Pált, s ezért megtiltotta tervük megvalósítását. Megparancsolta tehát, hogy elôször azok szálljanak ki, akik tudnak úszni, és igyekezzenek kijutni a szárazra. * 44. A többieket pedig úgy vitték ki: némelyeket deszkákon, másokat a hajó roncsain. Így aztán mindenki épségben kijutott a partra.

Az Apostolok Cselekedetei * 26. fejezet

1. Agrippa király erre Pálhoz fordult e szavakkal: “Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.” Pál erre kiterjesztette kezét, majd belekezdett védekezô beszédébe. * 2. “Boldognak tartom magamat, Agrippa király, hogy a te jelenlétedben védekezhetem a zsidók összes vádaskodásai ellen, annál is inkább, * 3. mivel te ismered a zsidóknál honos összes szokásokat és vitás kérdéseket. Kérlek tehát, hallgass meg türelmesen. * 4. Életem kezdettôl fogva népem környezetében, Jeruzsálemben folyt, és ifjúkoromtól kezdve ismeretes az összes zsidók elôtt. * 5. Régtôl fogva ismernek, s ha akarják, ôk is megerôsíthetik, hogy vallásuk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. * 6. Most meg azért állok itt és várom itéletemet, mert reméltem Isten atyáinknak tett igéretében, * 7. pedig tizenkét törzsünk is abban reménykedik, hogy elnyeri ezt, ha éjjel-nappal állandóan teljesíti szolgálatát. E miatt a reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király. * 8. Mi hihetetlent találtok abban, hogy Isten halottakat támaszt föl? * 9. Eleinte én is azt gondoltam, hogy határozottan a názáreti Jézus ellen kell szegülnöm, * 10. s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A fôpapok fölhatalmazásával sok szentet fogságba vetettem és kivégzésük mellett szavaztam. * 11. Zsinagógáról zsinagógára jártam, sokszor megkínoztattam ôket s így akartam ôket káromlásra kényszeríteni. Sôt mindinkább elfogott a dûh velük szemben, úgy hogy még idegen városokban is üldöztem ôket. * 12. Egy alkalommal a fôpapok fölhatalmazásával és engedélyével Damaszkusz felé tartottam. * 13. Ekkor útközben déltájban napnál vakítóbb fényt láttam, király, amely körülragyogott engem és útitársaimat. Mindnyájan földre buktunk. * 14. Ekkor egy hangot hallottam, amely zsidó nyelven így szólt hozzám: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen! * 15. Én erre megkérdeztem: Ki vagy Te Uram? Én vagyok Jézus, felelte az Úr, akit te üldözöl. * 16. De kelj föl, állj talpra. Azért jelentem meg elôtted, hogy terjesztôje és tanúja légy annak, amit láttál és amit még ezután mutatok nekedd. * 17. Megoltalmazlak népeddel és a pogányokkal szemben. * 18. Ezek közé (most) azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségbôl a világosságba, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bûnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt. * 19. Ezért hát, Agrippa király, nem voltam hirtelen a mennyei látomás iránt, * 20. hanem hirdettem elôször a damaszkusziaknak, jeruzsálemieknek és egész Judea lakósainak, majd a pogányoknak is, hogy tartsanak bûnbánatot és térjenek meg Istenhez a bûnbánat méltó tettei által. * 21. Ezek miatt fogtak el a zsidók a templomban és voltak azon, hogy megöljenek. * 22. Isten oltalma azonban megsegített mind a mai napig. Tanuságo tettem kicsinyek és nagyok elôtt. Semmi mást nem mondtam azon kivül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: * 23. vagyis hogy a Messiás szenvedni fog, elsônek támad föl a halottak közül, s világosságot hirdet népének és a pogányoknak.” * 24. Mikor védekezô beszédében eddig jutott, Fesztusz harsány hangon közbekiáltottt: “Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elvette az eszedet.” * 25. “nem vagyok én esztelen, kegyelmes Fesztusz, viszonozta Pál, hanem igaz és józan szavakat hirdetek. * 26. A király, akihez éppen ezért bátran beszélek, ismeri ezeket a dolgokat. Valóban nem hinném, hogy valami is ismeretlen volna elôtte ezek közül, hiszen mindez nem zúgban történt. * 27. Agrippa király, hiszel a prófétákban? Tudom, hogy hiszel!” * 28. Erre Agrippa azt mondja Pálnak: “Kevés híja, hogy keresztény nem leszek.” * 29. Pál erre így felelt: “Arra kérem az Istent, hogy akár kevés, akár sok, nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen mint én, e bilincsek kivételével.” * 30. Ekkor a király, a helytartó, Berniké és a köröttük ülôk fölemelkedtek helyükrôl. * 31. Távozásuk közben ezeket a szavakat váltották egymás közt: “Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincset érdemelne.” * 32. Agrippa pedig így nyilatkozott Fesztusz elôtt: “Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem föllebezett volna a császárhoz.”