Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 1, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 14. fejezet * Jézus szenvedése és halála * Az utolsó vacsora

1. A fõtanács határozata. Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe elõtt, a fõpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg õt cselvetéssel. * 2. “Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.” * 3. Jézus Betániában. Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. * 4. Néhányan bosszankodni kezdtek: “Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? * 5. Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá. * 6. Jézus azonban így szólt: “Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. * 7. Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. * 8. Ez azt tette, ami tõle telt: elõre megkente testemet a temetésre. * 9. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit õ tett.” * 10. Júdás eladja Mesterét. Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettõ közül, elment a fõpapokhoz, hogy elárulja õt. * 11. Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvezõ alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik. * 12. A húsvéti vacsora. Az elsõ kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: “Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” * 13. Õ elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: “Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivõ emberrel. * 14. Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? * 15. Õ mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” * 16. A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. * 17. Amikor beesteledett, odajött a tizenkettõvel. * 18. Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: “Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” * 19. Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: “Csak nem én vagyok?” * 20. De õ így válaszolt: “Egy tizenkettõtök közül, aki velem a tálba nyúl. * 21. Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.” * 22. Az eukarisztia alapítása. Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: “Vegyétek, ez az én testem.” * 23. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belõle. * 24. Õ pedig így szólt: “Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. * 25. Bizony mondom nektek: nem iszom a szõlõ termésébõl addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.” * 26. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. * 27. Ott Jézus így szólt hozzájuk: “Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. * 28. De föltámadásom után megelõzlek majd titeket Galileában.” * 29. Péter azonban fogadkozni kezdett: “Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” * 30. Mire Jézus csak ennyit mondott: “Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielõtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” * 31. De Péter tovább fogadkozott: “Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is. * Jézus szenvedése * 32. Jézus halálfélelme. Közben a Getszemáni nevû majorba érkeztek. “Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. * 33. Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrõdni kezdett. * 34. “Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.” * 35. Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. * 36. “Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tõlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” * 37. Akkor visszament, de alva találta õket. Erre rászólt Péterre: “Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? * 38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” * 39. Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. * 40. Visszatérve megint alva találta õket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. * 41. Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok! * 42. Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bûnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!” * 43. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettõ közül, s vele a fõpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. * 44. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: “Akit megcsókolok, õ az. Fogjátok el és vezessétek el biztos õrizettel”. * 45. Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. “(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta. * 46. Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. * 47. A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a fõpap szolgájára és levágta fülét. * 48. Ezután Jézus így szólt hozzájuk: “Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. * 49. Naphosszat együtt voltam ve!etek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.” * 50. Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták õt és elfutottak. * 51. Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. * 52. Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott. * 53. Jézus a fõtanács elõtt. Jézust a fõpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a fõpapok, a vének és az írástudók. * 54. Péter messzirõl követte õt a fõpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tûznél melegedett. * 55. A fõpapok az egész fõtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. * 56. Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. * 57. Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: * 58. “Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz mûve.” * 59. De ebben sem egyezett meg tanúságuk. * 60. Akkor a fõpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: “Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” * 61. Õ hallgatott és nem felelt semmit. A fõpap újra megkérdezte: “Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” * 62. “Én vagyok”, felelte Jézus. “Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhõin.” * 63. A fõpap erre megszaggatta ruháját: “Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. * 64. Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúan méltónak ítélték a halálra. * 65. Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: “Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték. * 66. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a fõpap egyik cselédlánya. * 67. Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: “Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. * 68. Õ azonban tagadta: “Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az elõcsarnokba, megszólalt a kakas. * 69. A cselédlány azonban észrevette õt és újból odaszólt a körülállókhoz: “Ez is közéjük tartozik.” õ megint tagadta. * 70. Röviddel ezután az ottlévõk megjegyezték: “De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” * 71. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: “Nem ismerem azt az embert, akirõl beszéltek.” * 72. Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: “Mielõtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 13. fejezet

1. Jövendölés a világ végérõl. Amikor kilépett a templomból, egyik tanítványa megjegyezte: “Mester, nézd csak, mekkora kövek és micsoda épület!” * 2. Jézus így válaszolt: “Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kõ kövön, amit le ne rombolnának.” * 3. Mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön is megkérdezte: “Mondd csak, mikor lesz mindez? * 4. S mi lesz a jele annak, hogy mindez beteljesül?” * 5. Jézus így válaszolt: “Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. * 6. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok. És sok embert megtévesztenek. * 7. Amikor pedig háborúról és háborús hírekrõl hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. * 8. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete. * 9. Vigyázzatok magatokra! Bíróság elé fognak állítani és a zsinagógákban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek elõttük. * 10. Elõbb azonban minden népnek hirdetni kell az evangéliumot. * 11. Amikor tehát odavezetnek és kiszolgáltatnak nekik, ne töprengjetek elõre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, amit Isten sugall nektek abban az órában. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek. * 12. Akkor halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik õket. * 13. Miattam mindenki gyûlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. * 14. Elõképe: Jeruzsálem pusztulása. Amikor majd látjátok, hogy a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad – aki olvassa értse meg! -, akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. * 15. Aki a háztetõn van, le ne jöjjön a házba és be ne menjen, hogy elvigyen valamit hazulról, * 16. és aki a mezõn van, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. * 17. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! * 18. Imádkozzatok, hogy ez ne télen történjék. * 19. Olyan keserves idõk jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten teremtette világon mindmáig és nem is lesznek. * 20. Ha az Úr meg nem rövidítené azokat a napokat, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért, akiket õ választott ki, megrövidülnek azok a napok. * 21. Akkor, ha valaki azt mondja: nézd, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek. * 22. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták jeleket és csodákat mûvelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna. * 23. Vigyázzatok, elõre megmondtam mindent. * 24. Krisztus második eljövetele. A gyötrelem után következõ idõkben a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot, * 25. a csillagok lehullanak az égrõl és a világmindenséget összetartó erõk megrendülnek. * 26. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhõkön nagy hatalommal és dicsõséggel. * 27. Szétküldi angyalait és összegyûjti választottait a szélrózsa minden irányából a föld szélétõl az ég határáig. * 28. Hasonlat a fügefáról. Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. * 29. A történtek láttára tudjátok meg ti is, közel van már, az ajtóban. * 30. Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. * 31. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. * 32. Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a mennybéli angyalok sem, sõt még a Fiú sem, csak az Atya. * 33. Virrasszatok. Vigyázzatok, virrasszatok (és imádkozzatok), mert nem tudjátok, mikor jön el ez az idõ. * 34. Éppen úgy, mint amikor az idegenbe készülõ ember elhagyja házát és vezetését szolgáira bízza, mindegyikre a maga dolgát, a kapusnak pedig meghagyja, hogy virrasszon. * 35. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel. * 36. Ha váratlanul érkeznék, alva ne találjon titeket. * 37. Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok!”

2009. október 1., csütörtök Az én hivatásom a szeretet

Érzem magamban a papi hivatást. Ó Jézus, micsoda szeretettel vennélek kezembe, és micsoda szeretettel adnálak a lelkeknek! Miközben pap szeretnék lenni, csodálom és irigylem Assisi Szent Ferenc alázatát, és hivatást érzek magamban arra, hogy kövessem őt, s ne fogadjam el az áldozópapság fenségét és méltóságát.

A szeretet kezembe adta hivatásom kulcsát. Megértettem, hogy ha az Egyháznak különféle tagokból álló teste van, akkor a legszükségesebb, legnemesebb tagjának sem lehet híjával. Megértettem, hogy az Egyháznak szíve van, s hogy ez a szív szeretettől lángol.

Megértettem, hogy egyedül a szeretet tarthatja életben az Egyház tagjait. Ha a szeretet megszűnne, az apostolok nem hirdetnék többé az Evangéliumot, a mártírok sem akarnák vérüket ontani. Megértettem, hogy a szeretet magában foglalja az összes hivatást, hogy a szeretet minden. És akkor túláradó, észtvesztő örömömben felkiáltottam: Ó Jézus, én Szerelmem! Végre megtaláltam a hivatásomat: az én hivatásom a szeretet! Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet.

Lisieux-i Szent Teréz: Himnusz a szeretetről

1. csütörtök: LISIEUX-I SZENT TERÉZ (Szent Remig)

Ezdrás felnyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára

Neh 8,1-4a.5-6.7b-12

Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Vízkapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Vízkapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, — magasabban állt ugyanis az egész népnél — és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: ,,Ámen, ámen.” Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent. Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: ,,Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!” Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. Azt mondta nekik: ,,Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!” Majd csendre intették a leviták az egész népet, ezekkel a szavakkal: ,,Hallgassatok el, szent nap ez, ne szomorkodjatok!” Erre az egész nép eltávozott, hogy egyék, igyék, falatokat juttasson a szegényeknek, és nagy örömünnepet üljön, mert megértették a szavakat, amelyre oktatta őket.

Zs 18,8-11

Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél.

Lk 10,1-12

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.” Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.