Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 2, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 16. fejezet * Jézus föltámadása és mennybemenetele

1. Asszonyok a sírnál. Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalómé illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék (Jézust). * 2. Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét elsõ napja volt. * 3. Így tanakodtak egymás közt: “Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?” * 4. De amikor odanéztek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt. * 5. Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felõl egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek. * 6. De az bátorította õket: “Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették. * 7. Most pedig siessetek, vigyétek hírül tanítványainak és Péternek: elõttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok, amint megmondta nektek.” * 8. Azok kijöttek a sírból és futásnak, eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el õket. Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról. * 9. Jézus megjelenik övéinek. Miután a hét elsõ napjának reggelén föltámadt, elõször Mária Magdolnának jelent meg, akibõl hét ördögöt ûzött ki. * 10. Õ menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak. * 11. Mikor azok meghallották, hogy él, s hogy õ látta, nem hitték el neki. * 12. Ezután idegen alakban megjelent kettõnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. * 13. Ezek visszatértek és közölték a hírt, de nekik sem hittek. * 14. Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert azoknak, akik õt föltámadása után látták, nem hittek. * 15. Az apostolok küldetése. Azután így szólt hozzájuk: “Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. * 16. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik. * 17. A hívõket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt ûznek, új nyelveken beszélnek, * 18. kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak. * 19. Jézus mennybemenetele. Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet. * 20. Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttmûködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.

Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint * 15. fejezet

1. Jézus Pilátus elõtt. Kora reggel a fõpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész fõtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. * 2. Pilátus megkérdezte tõle: “Te vagy a zsidók királya?” “Én vagyok” – felelte. * 3. A fõpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. * 4. Pilátus erre újra megkérdezte: “Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.” * 5. De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust. * 6. Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. * 7. Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevû. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. * 8. A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. * 9. Pilátus megkérdezte tõlük: “Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” * 10. Észrevette ugyanis, hogy a fõpapok irigységbõl szolgáltatták ki neki. * 11. A fõpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. * 12. Pilátus ismét megkérdezte: “Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?” * 13. Azok újra kiabálni kezdtek: “Keresztre vele!” * 14. “De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erõsebben kiáltoztak: “Keresztre vele!” * 15. Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék. * 16. Jézust tövissel megkoronázzák. A katonák a helytartóság belsõ udvarába vezették õt és összehívták az egész csapatot. * 17. Aztán bíborszínû ruhát adtak rá és tövisbõl font koronát tettek fejére. * 18. Majd így köszöntötték: “Üdvöz légy, zsidók királya!” * 19. Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak elõtte. * 20. Jézust keresztre feszítik. Miután csúfot ûztek belõle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. * 21. Kényszerítettek egy arra menõt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezõrõl jött, hogy vigye a keresztet. * 22. Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. * 23. Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. * 24. Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. * 25. A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. * 26. Az elítélésének okát jelzõ táblára ezt írták: “A zsidók királya.” * 27. Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. * 28. Így beteljesedett az Írás szava: “És gonosztevõként bántak vele.” * 29. A járókelõk káromolták õt és fejüket csóválva mondogatták: “Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, * 30. szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztrõl!” * 31. Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a fõpapok is. “Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. * 32. A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve. * 33. Jézus halála. A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. * 34. Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: “Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” * 35. Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: “Illést hívja.” * 36. Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tûzve, inni adott neki. “Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta. * 37. Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. * 38. Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülrõl egészen az aljáig. * 39. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: “Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” * 40. Messzirõl több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, * 41. akik már Galileában is kísérték õt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe. * 42. Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idõ – készület napja vagyis szombat elõtti nap volt -, * 43. jött arimateai József, egy elõkelõ tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. * 44. Pilátus meglepõdött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már. * 45. Amikor a százados útján meggyõzõdött róla, odaadta a testet Józsefnek. * 46. Az halotti leplet vásárolt, majd levette õt a keresztrõl és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. * 47. Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.

2009. október 2., péntek Láttatni Jézust

„Látni szeretnénk Jézust” (Jn 12,21). A Húsvét alkalmával Jeruzsálembe zarándokló görögök kérése Fülöp apostolhoz lelkileg a mi fülünkben is újból fölhangzik ebben a Jubileumi Évben.

A kétezer évvel ezelőtti zarándokokhoz hasonlóan, korunk emberei – ha nem is mindig tudatosan – is arra kérik a mai híveket, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem engedjék őt „látni” is. Talán nem feladata az Egyháznak, hogy Krisztus világosságát visszatükrözze a történelem minden korszakában, s hogy az új évezred nemzedékei előtt is felragyogtassa arcát?

II. János Pál: Novo millenio ineunte 16.

2. péntek: SZENT ŐRZŐANGYALOK

Vétkeztünk az Úr ellen, nem hittünk neki, nem bíztunk benne

Bár 1,15-22

Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin, királyainkon, főembereinken, papjainkon, prófétáinkon és atyáinkon mutatja. Vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk előtt, nem hittünk neki és nem bíztunk benne; nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott. Attól a naptól fogva, amelyen kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk az Úr, a mi Istenünk iránt, és eltávoztunk és elfordultunk, hogy ne halljuk szavát. Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, — amint azt a mai nap mutatja. Nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára azoknak a prófétáknak megannyi beszéde ellenére sem, akiket ő hozzánk küldött, hanem elmentünk valamennyien gonosz szívünk indulatát követve más isteneket szolgálni, és azt cselekedtük, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk szeme előtt.

Zs 78

Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak. Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz? A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét! Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért! Miért mondják a pogányok között: ,,Hol van az ő Istenük?” Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat. Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram. Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Lk 10,13-16

Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. És te, Kafarnaum! Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz! [Iz 14,13.15] Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.”