Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 3, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 2. fejezet

. Jézus születése. Abban az idõben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. * 2. Ez az elsõ népszámlálás Quirinusznak, Szíria helytartójának idejében történt. * 3. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát. * 4. József Dávid házából és nemzetségébõl származott. Elment tehát Galilea Názáret nevû városából Dávid városába, a judeai Betlehembe, * 5. hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. * 6. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. * 7. Megszülte elsõszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. * 8. Pásztorok a jászolnál. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka õrizték a nyájukat. * 9. Egyszerre csak ott állt elõttük az Úr angyala és az Úr dicsõsége beragyogta õket. * 10. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította õket: “Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: * 11. Ma született az Üdvözítõ Dávid városában. Õ a Messiás és az Úr. * 12. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” * 13. Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: * 14. “Dicsõség a magasságban Istennek, És békesség a földön a jóakaratú embereknek.” * 15. Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: “Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.” * 16. Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ kisdedet. * 17. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már elõbb megtudtak a gyermekrõl. * 18. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. * 19. Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk. * 20. A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal elõre elmondta nekik. * 21. Jézus bemutatása a templomban. Nyolc nap multán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte õt az angyal, mielõtt fogantatott. * 22. Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. * 23. Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: “Minden elsõszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve.” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: * 24. “Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” * 25. Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevû, igaz és istenfélõ ember. Várta Izrael vígaszát és a Szentlélek lakott benne. * 26. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektõl, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. * 27. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele, * 28. karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent: * 29. “Bocsásd el most szolgádat, Uram, Szavaid szerint békességben, * 30. Hiszen már látták szemeim az üdvösséget, * 31. Melyet minden nép számára rendeltél: * 32. Világosságul a pogányok megvilágítására És dicsõségére népednek, Izraelnek.” * 33. Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott. * 34. Simeon áldotta õket és így szólt anyjához, Máriához: “Sokak romlására és föltámadására lesz õ Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek – * 35. s a te lelkedet is tõr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése.” * 36. Volt ott egy Anna nevû prófétaasszony is, Fánuel leánya, Ászer törzsébõl. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett. * 37. Már nyolcvannégyéves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. * 38. Õ is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. * 39. Jézus Názáretben. Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. * 40. A gyermek ott növekedett és erõsödött. Bölcseség töltötte el és Istennek kedve telt benne. * 41. A tizenkét éves Jézus a templomban. Szülei évrõl-évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. * 42. Amikor tizenkét esztendõs lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. * 43. Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül hogy szülei észrevették volna. * 44. Azt gondolták, hogy az utitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerõsök között. * 45. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték. * 46. Három nap mulva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte õket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein. * 47. Mikor megpillantották, nagyon meglepõdtek. Anyja így szólt hozzá: “Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.” * 48. “Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” * 49. De õk nem értették, hogy mit akart ezzel mondani. * 50. Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat. * 51. Jézus pedig növekedett bölcseségben, korban és kedvességben Isten és az emberek elõtt.

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 1. fejezet * Elõszó

1. Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy, * 2. amint ránk hagyták azok, akik kezdettõl fogva szemtanúi és hirdetõi voltak az igének. * 3. Jónak láttam magam is, hogy -miután mindennek elejétõl fogva gondosan a végére jártam- * 4. sorjában leírjam neked, kedves Teofil. Gyõzõdjél meg magad a tanítás megbízhatóságáról, amelyre oktattak. * Jézus gyermekkora * 5. János születésének hírül adása. Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevû pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzsébõl származott, Erzsébetnek hívták. * 6. Mindketten igazak voltak Isten elõtt és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai szerint. * 7. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mindketten éltesebb korúak voltak. * 8. Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe elõtt, * 9. rá esett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen és bemutassa a tömjénáldozatot. * 10. A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. * 11. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent neki az Úr angyala. * 12. Láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg. * 13. Az angyal azonban így szólt: “Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra tatlált: feleséged, Erzsébet fiat szül: Jánosnak fogod hívni. * 14. Örömödre és vigazságodra lesz õ és sokan örülnek majd születésének. * 15. Nagy lesz az Úr elõtt: bort és részegítõ italt nem iszik, és már anyja méhében betelik szentlélekkel. * 16. Izrael fiai közül sokat térít meg Istenükhöz, az Úrhoz. * 17. Illés szellemében és erejével fog színe elõtt járni, hogy az atyák szívét a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak okosságára vezesse és az Úr iránt kézségessé tegye a népet.” * 18. Zakariás erre megkérdezte az angyalt: “Mibõl tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok és feleségem is éltesebb korú.” * 19. Az angyal így válaszolt: “Én Gábor vagyok, az Isten színe elõtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled és meghozzam neked az örömhírt. * 20. De mivel nem hittél szavamnak, ami majd valóra válik annak idején, megnémulsz és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” * 21. A nép várta Zakariást és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. * 22. Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebbõl megértették, hogy a templomban látomása volt. * 23. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. * 24. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. * 25. “Így tett velem az Úr, mondta, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek elõtt.” * 26. Jézus születésének hírül adása. Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevû városába egy szûzhöz. * 27. A szûz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. * 28. Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: “Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)” * 29. E szavak hallatán zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. * 30. Az angyal így folytatta: * 31. “Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. * 32. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz õ: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. * 33. Uralkodni fog Jákob házában midörökké, és királyságának nem lesz vége.” * 34. Mária erre megkérdezte az angyalt: “Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?” * 35. Az angyal ezt válaszolta: “A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendõ szent Isten Fia lesz. * 36. Rokonod Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. * 37. Istennél semmi sem lehetetlen.” * 38. Mária erre így szólt: “Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott. * 39. Mária látogatása Erzsébnél. Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. * 40. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. * 41. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet elöntötte a Szentlélek. * 42. Hangos szóval felkiáltott: “Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! * 43. Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? * 44. Amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtõl repesett a magzat méhemben. * 45. Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” * 46. Erre Mária így szólt: “Magasztalja lelkem az Urat, * 47. és ujjongjon szívem üdvözítõ Istenemben. * 48. Hiszen tekintetre méltatta alázatos szolgálólányát: lám, ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék. * 49. Mily nagy dolgokat mûvelt velem õ, a hatalmas és szent! * 50. Irgalma az istenfélõkre száll nemzedékrõl nemzedékre. * 51. Nagyszerû dolgokat mûvel karja erejével: szétszórja a szívük szándékában gõgösködõket. * 52. Uralkodókat taszít le a trónjukról, de felemeli az alázatosokat. * 53. Éhezõket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. * 54. Fölkarolja szolgáját, Izraelt, s amint megigérte atyáinknak, * 55. Nem feledi irgalmasságát Ábrahám és utódai iránt mindörökre.” * 56. Mária mintegy három hónapig maradt nála, aztán visszatért otthonába. * 57. János születése. Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. * 58. Amikor szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. * 59. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevérõl Zakariásnak akarták hívni. * 60. De anyja ellenezte: “Nem, János legyen a neve.” * 61. Azok megjegyezték: “Hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.” * 62. Érdeklõdkek erre atyjától, hogyan akarja õt nevezni. * 63. Az egy kis táblát kért és ezeket a szavakat írta rá: “János a neve.” Erre mindnyájan meglepõdtek. * 64. Neki pedig megoldódott a nyelve: szólni kezdett és magasztalta Istent. * 65. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat és Júdeában, az egész hegyvidéken, errõl az eseményrõl beszéltek. * 66. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: “Vajon mi lesz ebbõl a gyermekbõl? Hiszen nyilván az Úr volt vele,” * 67. Atyja, Zakariás pedig eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: * 68. “Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. * 69. Erõs szabadítót támasztott nekünk szolgájának Dávidnak házában. * 70. Amint meghirdette szentjei által, prófétái ajkával õsidõktõl fogva: * 71. megszabadított ellenségeinktõl s mindazoktól, akik gyûlölnek minket, * 72. irgalmas volt atyáinkhoz és megemlékezett szent szövetségérõl, * 73. s az eskürõl, ami Ábrahám atyánknak esküdött: megadja azt nekünk, * 74. hogy ellenségeinktõl megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk õt, * 75. szentségben és igazságban színe elõtt életünk minden napján. * 76. Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája eszel: az Úr elõtt haladsz, hogy elõkészítsd útját, * 77. s az üdvösség ismeretére tanítsad népét, mely a bûnösök bocsánatában van, * 78. Istenünk mélységes irgalmából, mellyel meglátogatott minket a magasságból Fölkelõ, * 79. hogy világítson a sötétségben és a halál árnyékában sínylõdõknek, és lépteinket a békesség útjára vezesse.” * 80. A gyermek pedig növekedett és lélekben erõsödött. A pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

2009. október 3., szombat Mesterek, mivel tanú(ságtevő)k

Az Egyház első evangelizációs eszköze híveinek hiteles keresztény élete: szoros egységük Istennel, akire teljesen ráhagyatkoznak, valamint a másokat határtalan lelkesedéssel szolgáló, áldozatos magatartás. A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azt azért teszi, mert ők egyben tanúk is. Szent Péter szépen fejezi ki ugyanezt, amikor azt írja, hogy a keresztények tiszta és szép élete „szavak nélkül is megnyeri azokat, akik nem hisznek az Igének” (1Pt 3,1). Az Egyház ezért elsősorban magatartásával, saját életével evangelizálja a világot: vagyis tanúságtételével, amikor hűséges az Úr Jézushoz, a szegénység, a lemondás szelleméhez, és független a világ hatalmasságaitól. Egyszóval: életszentségével.
VI. Pál: Evangelii nuntiandi 42.

3. szombat (Boldog Columba Marmion)

Aki rátok hozta a bajokat, újra örök vidámságot is ad nektek

Bár 4,5-12.27-29

Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael! El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek. Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek. Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: ,,Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten! Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló. Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük. Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől; Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket. Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra. Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.

Zs 68,33-37

Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait. Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög. Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik. Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.

Lk 10,17-24

Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: ,,Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: ,,Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”