Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 5, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 6. fejezet

1. Kalászszedés szombaton. Egy (másodelsõ) szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat és kezükkel elmorzsolva eszegették. * 2. Néhány farizeus erre szemükre vetette: “Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?” * 3. Jézus felelt meg nekik: “Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor társaival együtt éhezett? * 4. Hogyan ment be Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekbõl, pedig azokból csak a papok ehettek?” * 5. Aztán hozzáfûzte: “Az Emberfia ura a szombatnak is.” * 6. Gyógyítás szombaton. Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy jobb kezére béna ember. * 7. Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy okot találjanak a vádaskodásra. * 8. Õ azonban ismerte gondolataikat. Felszólította tehát a béna kezû embert: “Kelj föl és állj ide a középre!” Az fölkelt és odaállt. * 9. Jézus akkor hozzájuk fordult: “Kérdem tõletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?” * 10. Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: “Nyújtsd ki a kezed!” Megtette, és egészséges lett a keze. * 11. Erre esztelen harag szállta meg õket és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal. * Jézus további mûködése * 12. A tizenkettõ kiválasztása. Azokban a napokban fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. * 13. Másnap magához hívta tanítványait és kiválasztott közülük tizenkettõt, akiket apostoloknak nevezett: * 14. Simont, akit Pétemek hívott, és testvérét Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, * 15. Mátét és Tamást, Jakabot Alfeus fiát és a buzgó Simont, * 16. Júdást Jakab testvérét, és karióti Júdást, aki késõbb elárulta õt. * 17. A hegyi beszéd. Azután lement velük és egy sík mezõn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálembõl, Tírusz és Szidon tengermellékérõl. * 18. Ezek azért gyûltek össze, hogy hallgassák õt és gyógyulást nyerjenek betegségükbõl. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. * 19. Az egész tömeg érinteni akarta õt, mert erõ áradt ki belõle, és mindenkit meggyógyított. * 20. Akkor tekintetét tanítványaira emelte és így szólt: “Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa. * 21. Boldogok, akik most éheztek! Majd bõvelkedni fogtok. Boldogok, akik most sírtok! Sírástok nevetésre fordul. * 22. Boldogok vagytok, ha gyûlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért! * 23. Örüljetek azon a napon és ujjongjatok: jutalmatok nagy lesz a mennyben. Atyáik éppen így bántak a prófétákkal. * 24. De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztokat. * 25. Jaj nektek, akik jóllaktatok! Majd éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek! Keseregni és sírni fogtok. * 26. Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal. * 27. Ellenségszeretet. Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, * 28. áldjátok átkozóitokat és imádkozzatok rágalmazóitokért. * 29. Ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is. Ha elveszik a köpenyedet, add oda a köntösödet is. * 30. Ha kérnek tõled, adj, és ha elveszik ami a tiéd, ne követeld vissza. * 31. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak. * 32. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, akik õket szeretik. * 33. És ha csak jótevõitekkel tesztek jót micsoda jutalmat érdemeltek? Ezt a bûnösök is megteszik. * 34. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktõl visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hiszen a bûnösök is kölcsönöznek bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. * 35. Szeressétek inkább ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy valamit is visszavárnátok. Akkor nagy lesz jutalmatok s a Magasságbeli fiai lesztek, mert õ jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. * 36. Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas. * 37. Vakmerõ ítélet. Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek. El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el. Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak. * 38. Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is.” * 39. Hasonlatot is mondott nekik: “Vezethet-e vak világtalant? Nem esik-e mindkettõ gödörbe? * 40. Nem különb a tanítvány mesterénél, mert ha eléri tökéletességét, olyan lesz, mint a mestere. * 41. Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? * 42. Hogyan mondhatod felebarátodnak: testvér, hadd vegyem ki szemedbõl a szálkát! – holott tulajdon szemedben nem látod meg a gerendát. Képmutató! Vesd ki elõbb a magad szemébõl a gerendát és csak aztán törõdjél azzal, hogy kivedd a szálkát felebarátod szemébõl. * 43. Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt teremne, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hozna. * 44. Minden fát gyümölcsérõl ismerünk meg. Tövisrõl nem szednek fügét és csipkebokorról nem szüretelnek szõlõt. * 45. A jó ember szívének jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ellenben rossz kincsébõl rosszat hoz elõ, hiszen a szív bõségébõl szól a száj. * 46. A sziklára épített ház. Mit mondjátok nekem: Uram, Uram! – és nem teszitek, amit mondok. * 47. Megmondom nektek kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. * 48. Hasonlít ahhoz a házépítõ emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, árja rázúdult a házra, de nem tudta összedönteni, mert jó alapra épült. * 49. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül a puszta földre építette. Mikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedõlt és romhalmazzá vált.”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 5. fejezet

1. A csodálatos halfogás. Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. * 2. Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. * 3. Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot. * 4. Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: “Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.” * 5. “Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” * 6. Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. * 7. Intettek a másik bárkában lévõ társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. * 8. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: “Uram, menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok!” * 9. A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg õt és a többi vele lévõt, * 10. köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: “Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” * 11. Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegõdtek. * 12. Jézus meggyógyít egy leprást. Mikor késõbb egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult elõtte és kérlelte: “Uram ha akarod, megtisztíthatsz engem.” * 13. Õ feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: “Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta õt a lepra. * 14. Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. “Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.” * 15. Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeibõl gyógyulást nyerjen. * 16. Õ azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék. * 17. Jézus meggyógyít egy bénát. Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különbözõ falvaiból és Jeruzsálembõl jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson. * 18. Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék. * 19. Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetõre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé. * 20. Hitük láttára Jézus így szólt: “Ember, bocsánatot nyertek bûneid.” * 21. Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: “Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bûnöket? Nem egyedül az Isten?” * 22. De Jézus gondolataikba látva megszólalt: “Miért gondolkodtok így magatokban? * 23. Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bûneid? – vagy, ha azt: kelj föl és járj? * 24. Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bûnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: “Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza.” * 25. Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament. * 26. Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsõíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: “Csodadolgokat láttunk ma!” * 27. Lévi meghívása. Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevû vámost a vámnál. “Kövess engem!” – szólította meg. * 28. Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá. * 29. Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele. * 30. A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. “Miért esztek-isztok vámosokkal és bûnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól. * 31. Jézus felelt meg nekik: “Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. * 32. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket, hogy megtérjenek.” * 33. Jézus tanítványai és a böjt. Akkor szemére vetették: “János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak.” * 34. Jézus így felelt: “Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a võlegény? * 35. Eljön majd a nap, amikor elviszik a võlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek.” * 36. Példabeszédet is mondott nekik: “Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt. * 37. Senki sem tölti az új bort régi tömlõkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlõket, kifolyik, és a tömlõk is tönkremennek. * 38. Az új bor új tömlõbe való (akkor mindkettõ megmarad). * 39. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó.”

2009. október 5., hétfő Mindenki példa

Akár a földművesnek, aki a földet szántva folytonosan Istenhez emeli szívét, akár az asztalosnak, a kovácsnak, hivatalnoknak vagy értelmiséginek – végül is minden kereszténynek – gőg nélküli példává kell válnia embertársai számára. Hiszen ott él lelkünkben a meggyőződés, hogy győztesek csak a Belé vetett bizalmat gyakorolva leszünk: mert magunktól nem vagyunk képesek egy szalmaszálat sem fölemelni a földről (vö. Jn 15,5).

Ezért mindenkinek a maga munkájában, azon a területen, ahol a társadalomban tevékenykedik, éreznie kell, hogy Isten munkáját végzi, hogy mindenekelőtt Isten békéjének és örömének magvetője. „A tökéletes keresztény mindig derűt és örömöt hordoz magában. Derűt, mert érzi Isten jelenlétét. Örömöt, mert tapasztalja, hogy az Ő ajándékai veszik körül. Ebben az esetben a keresztény valóban királyi személyiség, Isten szent papja.” (Alexandriai Szent Kelemen)

Josemaría Escrivá: Az Atya karjai között

5. hétfő (Szent Attilánusz)

Elindult Jónás, hogy meneküljön az Úr elől

Jón 1,1 – 2,1.11

Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához, mondván: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém.” Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. Ott talált is egy Tarzisba induló hajót, megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarzisba menjen velük az Úr színe elől. De az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem fenyegette, hogy összetörik. Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt. A hajóskapitány ekkor odament hozzá, és azt mondta neki: ,,Miért alszol olyan mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet! Hátha gondol ránk az az Isten, és nem veszünk el!” Majd így szóltak egymáshoz: ,,Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki miatt ért minket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra esett. Erre azt mondták neki: ,,Mondd el nekünk, miért jött ránk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, melyik a hazád, hová mégy, és milyen nemzetből való vagy?” Ő azt felelte nekik: ,,Héber vagyok én, és az Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.” Igen megrémültek erre azok az emberek, és azt mondták neki: ,,Miért cselekedted ezt?” Megtudták ugyanis a férfiak, hogy az Úr színe elől menekült, mivel elmondta nekik. Majd azt mondták neki: ,,Mit csináljunk veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?” A tenger ugyanis egyre jobban háborgott. Erre ő azt mondta nekik: ,,Fogjatok meg engem és dobjatok a tengerbe, és megszűnik a tenger háborgása ellenetek, mert tudom, hogy miattam jött rátok ez a nagy vihar.” Erre a férfiak eveztek, hogy a szárazra visszajussanak, de nem sikerült nekik, mert a tenger egyre jobban háborgott ellenük. Erre az Úrhoz kiáltottak és mondták: ,,Kérünk, Urunk, ne vesszünk el ez ember élete miatt, és ne háríts ránk ártatlan vért, mert te, Urunk, úgy cselekedtél, amint akartad!” Azzal megfogták Jónást és a tengerbe dobták, és megszűnt a tenger háborgása. Erre azok az emberek nagy félelemmel teltek el az Úr iránt, és áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek. Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel. Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.

Jón 2,2-8

Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából, s így szólt: ,,Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem; az alvilág gyomrából kiáltottam, és Te meghallgattad szavamat. Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe, és az ár körülvett engem. Valamennyi örvényed és hullámod összecsapott felettem. Azt mondtam: ,,Elvetettél szemed elől! Bárcsak látnám ismét szent templomodat!” Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig, bekerített engem a mélység. Fejemet elborította a hínár, lesüllyedtem a hegyek alapjáig. Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai, de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem! Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.

Lk 10,25-37

Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”