Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 6, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 8. fejezet

1. Asszonyok Jézus kíséretében. Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát. * 2. Vele volt a tizenkettõ és néhány asszony, akit gonosz lelkektõl és betegségekbõl gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akibõl hét ördög ment ki, * 3. Johanna, Kúzának, Heródes intézõjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla. * 4. Példabeszéd a magvetõrõl. Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyûlt, ezt a példabeszédet mondta nekik: * 5. “Kiment a magvetõ magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették. * 6. Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. * 7. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnõttek és elnyomták azokat. * 8. A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: “Akinek füle van, hallja meg!” * 9. A példabeszéd magyarázata. Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. * 10. Így válaszolt: “Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. * 11. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. * 12. Az útfélre esõk azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek. * 13. A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. * 14. A tövisek közé esõk azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak. * 15. A jó földbe esõk végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban. * 16. A példabeszéd célja. Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát. * 17. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne. * 18. Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol.” * 19. Ki tartozik igazán Jézushoz? Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá. * 20. Jelentették neki: “Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.” * 21. Õ azonban így válaszolt: “Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik.” * 22. A vihar lecsendesítése. Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. “Menjünk át a tó túlsó partjára”, mondta nekik. Elindultak. * 23. Miközben hajóztak, õ elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították õket, s életveszélyben forogtak. * 24. Kiabálásukkal fölébresztették: “Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott. * 25. Akkor hozzájuk fordult: “Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: “Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?” * 26. A gerázai megszállott. Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik. * 27. Amint kilépett a szárazra, a város felõl egy ördögtõl megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. * 28. Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: “Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” * 29. Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberbõl, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta. * 30. Jézus tehát megkérdezte: “Mi a neved?” “Légió” – felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva. * 31. Azok kérték, hogy ne küldje õket a pokolba. * 32. Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. * 33. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberbõl és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekrõl a tóba rohant és belefúlt. * 34. A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra. * 35. Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktõl megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el õket. * 36. A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtõl megszállt. * 37. Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el õket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen. * 38. A férfi, akibõl az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta. * 39. “Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot mûvelt veled az Isten.” Õ el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot mûvelt vele Jézus. * 40. Jairus leánya. Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. * 41. Akkor jött egy Jairus nevû férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába, * 42. mert egyetlen, tizenkét éves leánya halálán volt. Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. * 43. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. * 44. Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. * 45. “Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: “Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)” * 46. De Jézus megismételte: “Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erõ áradt ki belõlem.” * 47. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve elõjött, leborult elõtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg õt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. * 48. “Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.” * 49. Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: “Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!” * 50. Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: “Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” * 51. Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját. * 52. Sírt és jajgatott ott mindenki. “Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” * 53. Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. * 54. De õ megfogta kezét és rákiáltott: “Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. * 55. Meghagyta, hogy adjanak neki enni. * 56. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekrõl.

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 7. fejezet

1. A kafarnaumi százados. Miután befejezte szavait a figyelmesen hallgató nép elõtt, bement Kafarnaumba. * 2. Ott betegen feküdt egy századosnak egyik kedvelt szolgája, és már halálán volt. * 3. Amikor a százados hallott Jézusról, azzal a kéréssel küldte hozzá a zsidók véneit, hogy jöjjön el és mentse meg szolgáját. * 4. Azok elmentek Jézushoz és nagyon kérlelték: “Megérdemli, hogy megtedd neki, * 5. mert szereti népünket és a zsinagógát is õ építette.” * 6. Jézus elment velük. Mikor már nem voltak messze a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: “Uram, ne fáradj. * 7. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Ezért nem is tartottam magamat érdemesnek arra, hogy hozzád menjek. Szólj csak egy szót, és meggyógyul szolgám. * 8. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, mégis ha azt mondom a hozzám beosztott katonának: menj! – elmegy; és a másiknak: jöjj ide! – hozzám jön; és szolgámnak: tedd ezt! – megteszi.” * 9. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult és így szólt a kisérõ néphez: “(Bizony) mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben!” * 10. A követek hazaérve egészségben találták a szolgát. * 11. A naimi ifjú. Ezután egy Naim nevû városba ment. Tanítványai és nagy néptömeg ment vele. * 12. Mikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy anyának egyetlen fiát. Az anya özvegy volt. A városból sok nép kísérte. * 13. Mikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és így szólt hozzá: “Ne sírj!” * 14. Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Õ így szólt: “Ifjú, mondom neked, kelj föl!” * 15. Erre a halott felült és beszélni kezdett. Jézus visszaadta õt anyjának. * 16. Félelem szállta meg mindnyájukat és áldani kezdték Istent: “Nagy próféta támadt köztünk, Isten meglátogatta népét!” * 17. Híre elterjedt egész Júdeában és környékén mindenfelé. * 18. Keresztelõ János követsége. Jánost minderrõl értesítették tanítványai. Akkor magához hívatta két tanítványát * 19. és ezzel a kérdéssel küldte õket az Úrhoz: “Te vagy-e az, akinek el kell jönnie vagy mást várjunk?” * 20. A férfiak hozzá érkezve így szóltak: “Keresztelõ János küldött és kérdezteti: te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” * 21. Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségbõl, nyavalyából és a gonosz lelkektõl, és sok vaknak adta vissza szeme világát. * 22. Ezt válaszolta tehát nekik: “Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak süketek hallanak, halottak föltámadnak a szegények pedig hallgatják az evangélium hirdetését. * 23. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” * 24. Jézus tanúsága Jánosról. Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a néphez Jánosról: “Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltõl lengetett nádat lássatok? * 25. Vagy miért mentetek ki? Hogy finom kelmébe öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, a királyi palotában lakik. * 26. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. * 27. Róla mondja ugyanis az Írás: Nézd, követemet küldöm színed elõtt, hogy elkészítse elõtted az utat. * 28. Mondom nektek: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb (próféta) mint (Keresztelõ) János. De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb mint õ.” * 29. Mindenki, aki hallgatta õt, még a vámosok is elismerték Isten szándékának helyességét, mert fölvették János keresztségét. * 30. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála és ezzel meghiúsították magukban az Isten szándékát. * 31. A nép vezetõinek konoksága. (Az Úr így folytatta:) “Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlítanak? * 32. Hasonlítanak a piacon tanyázó gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymáshoz: Furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok. * 33. Eljött Keresztelõ János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, s azt mondjátok rá: ördöge van. * 34. Eljött az Emberfia, eszik, iszik, s azt mondjátok rá: lám a falánk, borissza ember, a vámosok és bûnösök barátja! * 35. A bölcsességet azonban igaznak ismerte el minden fia.” * 36. A bûnös asszony. Meghívta õt egy farizeus, hogy étkezzék nála. El is ment a farizeus házába és asztalhoz telepedett. * 37. Élt abban a városban egy bûnös asszony. Amikor megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, alabástromedényben illatos olajat hozott, * 38. sírva megállt hátul a lábánál, könnyeivel öntözni kezdte lábát és hajfürtjeivel megtörölte. Aztán megkente az illatos olajjal. * 39. Ennek láttára a vendéglátó farizeus azt gondolta magában: “Ha próféta volna, (bizonyosan) tudná, ki és miféle ez, aki õt érinti: hiszen ez egy bûnös asszony.” * 40. Jézus akkor hozzáfordult: “Simon, valami mondanivalóm van.” “Beszélj, Mester”- felelte az. * 41. “Két adósa volt egy hitelezõnek, kezdte, egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. * 42. Mivel nem volt mibõl fizetniük, elengedte mind a kettõnek. Melyik fogja õt jobban szeretni?” * 43. “Úgy gondolom az, akinek többet engedett el”- felelte Simon. “Helyesen ítéltél”, Válaszolta. * 44. Aztán az asszonyra mutatva így szólt Simonhoz: “Látod ezt az asszonyt? Házadba jöttem, de lábamra vizet nem öntöttél. Ez viszont könnyeivel öntözte és hajával törölte meg lábamat. * 45. Csókot nem adtál, ez meg, amióta bejött, szüntelen csókolgatja lábamat. * 46. Olajjal nem kented meg fejemet, ez meg illatszerrel kente meg lábamat. * 47. Azért azt mondom neked: bocsánatot nyert sok bûne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbé szeret.” * 48. Aztán így szólt az asszonyhoz: “Bocsánatot nyertek bûneid.” * 49. Erre az asztaltársak összesúgtak: “Kicsoda ez, hogy még a bûnöket is megbocsátja?” * 50. Õ azonban ismét az asszonyhoz fordult: “Hited megszabadított téged. Menj békével.”

2009. október 6., kedd Azért beszélünk, mert megtaláltuk

Mindnyájan tudjuk, milyen nehéz ma egy fiatalnak keresztényként élni. A kulturális közeg, a média egészen mást kínál, mint a Krisztushoz vezető út. Lehetetlennek tűnik Krisztusra mint az élet középpontjára tekinteni és úgy élni, ahogy azt Jézus elénk tárja. Mégis úgy látom, hogy sokaknak már nem elég annak az életvitelnek az ajánlata, amely végül is üressé tesz bennünket.

A fiataloknak érezniük kell, hogy nem olyan szavakat mondunk, amit magunk nem élünk, hanem azért beszélünk, mert megtaláltuk az igazságot, és minden nap úgy törekszünk újra és újra megtalálni, mint személyes életünk igazságát. Csak akkor lehetnek hitelesek szavaink, logikájuk akkor lesz látható és meggyőző, ha ezen az úton járunk, ha életünket az Úr életéhez hasonlóan akarjuk élni.

XVI Benedek: Róma város papjaihoz, 2008

6. kedd (Szent Brúnó)

Ninive lakói hittek Istennek, megtértek a rossz útról

Jón 3,1-10

Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.” Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: ,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: ,,A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?” Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.

Zs 129

Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Lk 10,38-42

Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: ,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.