Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 7, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 10. fejezet

1. A hetvenkét tanítvány szétküldése. Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga elõtt küldte õket azokba a városokba és falvakba, ahová készült. * 2. Így szólt hozzájuk: “Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. * 3. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. * 4. Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek. * 5. Ha betértek egy házba, elõször is azt mondjátok: békesség e háznak! * 6. Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. * 7. Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra. * 8. Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. * 9. Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa. * 10. Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok: * 11. még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa. * 12. Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak. * 13. A megátalkodott városok. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szõrzsákban és hamuban tartottak volna bûnbánatot. * 14. Ezért Tírusznak és Szidonnak tûrhetõbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. * 15. És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. * 16. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” * 17. A tanítványok visszatérése. A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: “Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.” * 18. Õ így válaszolt: “Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égbõl. * 19. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erõ fölött: semmi sem fog ártani nektek. * 20. Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.” * 21. Jézus hálaadása. Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt: “Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elõl, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked. * 22. Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” * 23. Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: “Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok. * 24. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” * 25. Az irgalmas szamaritánus. Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. “Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” * 26. Õ megkérdezte: “Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?” * 27. Az így válaszolt: “Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, minden erõdbõl és teljes elmédbõl; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” * 28. “Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz.” * 29. Õ azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: “De ki az én felebarátom?” * 30. Erre Jézus vette át a szót: “Egy ember lement Jeruzsálembõl Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. * 31. Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment. * 32. Késõbb egy levita jött arra, meglátta, de õ is elment mellette. * 33. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. * 34. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte. * 35. Másnap reggel elõvett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek. * 36. Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?” * 37. “Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: “Menj és tégy hasonlóképpen.” * 38. Mária és Márta. Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevû asszony házába fogadta õt. * 39. Ennek nõvére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait. * 40. Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: “Uram, méltatlankodott, nem törõdöl vele, hogy nõvérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.” * 41. Az Úr azonban így felelt: “Márta, Márta! Sok mindennel törõdöl, sok minden nyugtalanít. * 42. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 9. fejezet

1. Az apostolok szétküldése. Összehívta a tizenkét apostolt, erõt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. * 2. Aztán szétküldte õket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. * 3. Meghagyta nekik: “Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. * 4. Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. * 5. De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.” * 6. Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket. * 7. Heródes nyugtalansága. Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: “János támadt föl halottaiból.” * 8. Mások pedig: “Illés jelent meg.” Ismét mások: “A régi próféták közül támadt föl valamelyik.” * 9. Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akirõl ilyeneket hallok?” És látni akarta õt. * 10. A csodálatos kenyérszaporítás. Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. * 11. De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta õket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat. * 12. A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettõ: “Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.” * 13. Õ azonban így válaszolt: “Ti adjatok nekik enni.” “Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.” * 14. Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: “Telepítsétek le õket csoportonként ötvenével.” * 15. Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. * 16. Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. * 17. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. * 18. Péter vallomása. Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte õket: “Kinek tartanak engem az emberek?” * 19. Azok így válaszoltak: “Van, aki Keresztelõ Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Õ tovább kérdezte: “Hát ti kinek tartotok engem?” * 20. (Simon) Péter válaszolt: “Az Isten Fölkentjének.” * 21. Erre õ szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják. * 22. Jézus megjövendöli szenvedését. Aztán hozzáfûzte: “Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, fõpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.” * 23. Jézus követése. Máskor így szólt a néphez: “Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. * 24. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. * 25. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. * 26. Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsõségében. * 27. Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.” * 28. Urunk színeváltozása. E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. * 29. Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. * 30. Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. * 31. Megdicsõülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie. * 32. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsõségét és a mellette álló két férfit. * 33. Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: “Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” * 34. Nem tudta ugyanis mit mondjon. Szavai közben felhõ támadt és elborította õket. Nagyon féltek, amikor a felhõbe jutottak. * 35. A felhõbõl szózat hallatszott: “Ez az én választott Fiam, õt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. * 36. Õk azokban a napokban hallgattak és senkintek sem szóltak arról, amit láttak. * 37. Az ördögtöl megszállt fiú. Mikor másnap lementek a hegyrõl, nagy tömeg jött eléjük. * 38. Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: “Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! * 39. Idõnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. * 40. Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. * 41. Kértem tanítványaidat, hogy ûzzék ki, de nem tudták.” Jézus így szólt: “Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tûrjelek titeket? Hozd ide a fiút.” * 42. Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán. * 43. Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: * 44. “Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.” * 45. De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt elõttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték õt megkérdezni arról, amit mondott. * 46. A tanítványok versengése. Felvetõdött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. * 47. Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta * 48. és így szólt hozzájuk: “Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” * 49. János vette át a szót: “Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt ûzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.” * 50. Jézus így válaszolt: “Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.” * Jézus útja Jeruzsálem felé * Jézus követése és a tanítványok * 51. A barátságtalan szamaritánusok. Mikor közel voltak már mûve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. * 52. Követeket küldött maga elõtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. * 53. De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. * 54. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: “Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze õket?” * 55. De õ hozzájuk fordult és megfeddte õket. (“Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. * 56. Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek. * 57. Jézus követésének feltételei. Útközben valaki így szólt hozzá: “Követlek téged, bárhova mégy.” * 58. Jézus azonban figyelmeztette: “A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.” * 59. Egy másikat fölszólított: “Kövess engem.” “Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el elõbb atyámat.” * 60. “Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.” * 61. Egy harmadik megszólította: “Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy elõbb búcsút vegyek az otthoniaktól.” * 62. Jézus így válaszolt: “Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”

2009. október 7., szerda Az evangélium szépsége elragad

Nem elég sajnálkozni romlott világunk felett vagy elítélni azt. Az sem elég ebben a kiábrándult korban, ha az igazságról, a kötelességekről, a közjóról, lelkipásztori programokról, az evangéliumi követelményekről beszélünk.

Együttérző és szerettel teli szívvel kell beszélnünk, annak a szeretetnek tapasztalatával, mely örömmel ajándékoz és lelkesít. Sugározni kell mindannak a szépségét, ami igaz és helyes a világban, mert egyedül ez a szépség ragadja meg a szíveket, és vezeti Istenhez őket.

Carlo Maria Martini bíboros

7. szerda: RÓZSAFŰZÉR KIRÁLYNŐJE

Te szánod ezt a bokrot, én meg ne szánjam Ninivét, a nagy várost?

Jón 4,1-11

Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson; haragra gerjedt, és könyörgött az Úrhoz és mondta: ,,Kérlek, Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam? Ezért menekültem sietve Tarzisba, mert tudtam, hogy kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagyirgalmú, aki megbánod a rosszat. Így hát, Uram, kérlek, vedd el az életemet tőlem, mert jobb nekem a halál, mint az élet.” Mondta erre az Úr: ,,Azt hiszed-e, hogy jogos a te haragod?” Jónás aztán kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett, és ott hajlékot készített magának, és leült alatta az árnyékban, hogy lássa, mi történik a várossal. Erre az Úr Isten repkényt növesztett, és az Jónás feje fölé kúszott, hogy beárnyékolja fejét és megvédelmezze, mert elbágyadt. Jónás nagyon megörvendett a repkénynek. Másnap hajnalhasadtával az Úr egy férget rendelt oda, és az megszúrta a repkényt, úgyhogy az elszáradt. Mikor aztán felkelt a nap, az Úr forró, égető szelet rendelt oda, a nap pedig rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának, mondván: ,,Jobb nekem meghalnom, mint élnem!” Mondta ekkor az Úr Jónásnak: ,,Azt hiszed-e, hogy jogos a haragod a repkény miatt?” Mondta: ,,Jogos a haragom mindhalálig!” Mondta ekkor az Úr: ,,Te bánkódsz a repkény miatt, pedig nem dolgoztál érte, nem nevelted; egy éjszaka támadt s egy éjszaka elpusztult; és én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer ember van, aki nem tud különbséget tenni jobb és balkeze között, és számos állat?”

Zs 85

Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok. Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap! Örvendeztesd meg szolgádat, mert hozzád emelem, Uram, lelkemet. Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, nagyirgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak. Figyelj, Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára! Hozzád kiáltok szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem. Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez. A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te vagy Isten. Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak; Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet. Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet, mert nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből. Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre, és nem vesznek figyelembe téged. De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz. Tekints rám, könyörülj rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát. Add jelét rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak, minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Lk 11,1-4

Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.” Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.”