Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 9, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 14. fejezet

1. Egy vízkóros meggyógyítása.. (Jézus) szombaton egyik elôkelô farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották. * 2. Volt ott egy vízkóros ember. * 3. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: “Szabad szombaton gyógyítani vagy nem szabad?” * 4. Azok hallgattak. Erre ô menten meggyógyította és elbocsátotta. * 5. Aztán e szavakkal fordult hozzájuk: “Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza ki szombaton is?” * 6. Azok nem tudtak mit felelni. * 7. Példabeszéd a fôhelyekrôl.. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a fôhelyeket. * 8. “Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az elsô helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad elôkelôbb ember is. * 9. Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: Adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod. * 10. Ha meghívnak, menj inkább, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság elôtt. * 11. Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.” * 12. Az igazi vendégbarátság.. Akkor a házigazdához fordult: “Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben meghívnak és ôk is visszaadják neked. * 13. Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. * 14. Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.” * 15. Példabeszéd az ünnepi lakomáról.. Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: “Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!” * 16. Erre ô így válaszolt: “Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. * 17. Mikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját és azt üzente a meghívottaknak: Jöjjetek, (minden) el van már készítve. * 18. De azok sorra mentegetôzni kezdtek. Az elsô azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki. * 19. Egy másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki. * 20. Ismét másik: Most nôsültem, nem mehetek. * 21. A szolga hazatért s jelentette mindezt urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: Menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat. * 22. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. * 23. Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam. * 24. Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.” * 25. Jézus követése kereszthordozás.. Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt: * 26. “Aki hozzám jön és nem gyûlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nôvéreit, sôt önmagát is, nem lehet az én tanítványom. * 27. Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom. * 28. Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le elôbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amibôl elkészítse? * 29. Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja: * 30. Ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni. * 31. Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen és le nem ül elôbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni? * 32. Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá és békét kér. * 33. Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. * 34. A só haszos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel fûszerezik? * 35. Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 13. fejezet

1. Intés a bûnbánatra.. Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus. * 2. Ô ezt a megjegyzést fûzte hozzá: “Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bûnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? * 3. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. * 4. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádôlt a torony és megölte ôket, vétkesebbek voltak a többi Jeruzsálemben élô embernél? * 5. Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.” * 6. A terméketlen fügefa.. Azután példabeszédet mondott nekik: “Valakinek fügefa volt a szôlejében. Elment és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. * 7. Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek is foglalja el a földet? * 8. Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, talán így hoz majd gyümölcsöt. * 9. Ha nem, jövôre kivághatod.” * 10. Egy nyomorék asszony meggyógyítása.. Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. * 11. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni. * 12. Mikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: “Asszony, megszabadultál betegségedtôl.” Közben rátette kezét, * 13. az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent. * 14. Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: “Hat nap van munkára rendelve, azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton.” * 15. “Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye? * 16. Ábrahám leányát viszont, akit immáron tizennyolc éve megkötve tart a sátán, nem kellett föloldani kötelékétôl szombaton?” * 17. E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak, amit ilyen csodálatos módon tett. * Jézus tanítása Isten országáról. * 18. Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.. Aztán így szólt: “Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? * 19. Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnô és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai.” * 20. Majd tovább folytatta: “Mihez hasonlítsam az Isten országát? * 21. Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik.” * 22. A szûk kapu.. Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a falvakban, ahol csak keresztül ment. * 23. Valaki megkérdezte tôle: “Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ô így felelt: * 24. “Igyekezzetek bejutni a szûk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. * 25. Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ô azt feleli: Nem tudom, honnan vagytok. * 26. Mire ti bizonykodni kezdtek: Hiszen elôtted ettünk és ittunk! A mi utcánkon tanítottál! * 27. De ô megismétli: Nem tudom honnét vagytok! Távozzatok tôlem mind, ti gonosztevôk! * 28. Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat pedig kitaszítva onnan. * 29. Jönnek majd napkeletrôl és napnyugatról és délrôl, és asztalhoz telepednek Isten országában. * 30. Vannak tehát utolsók, akik elsôk lesznek és elsôk, akik utolsók lesznek.” * 31. Jézus és Heródes.. Még abban az órában jött néhány farizeus és figyelmeztette ôt: “Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni.” * 32. De ô így felelt: “Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Nézd, ördögöt ûzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen. * 33. De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. * 34. Jaj neked, Jeruzsálem!. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyûjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyûjti szárnyai alá csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. * 35. Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok: Áldott, ki az Úr nevében jön!”

2009. október 9., péntek Az Ige „hangjának” lenni

A keresztény igehirdetés nem „szavak” hirdetése, hanem a Szóé, és ez a hirdetés egybeesik magának Krisztusnak a személyével is.

Ezért az Ige hiteles szolgálata megköveteli a paptól, hogy önmaga mélységes megtagadására törekedjen, egészen addig, hogy az Apostollal ki tudja mondani: „már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”. A pap nem az Ige „gazdája”, hanem szolgája. Nem ő a Szó, hanem amint Keresztelő Szent János meghirdette, a Szónak a „hangja”.

Ha az Ő „hangja vagyunk”, akkor lényegileg el kell veszítenünk magunkat Krisztusban. Részesedünk halálának és föltámadásának titkában, énünk teljességével: értelmünkkel, szabadságunkkal, akaratunkkal és önmagunk áldozatul fölajánlásával (vö. Róm 12,1-2). Csak a Krisztus áldozatában, kiüresedésében való részesedés teszi hitelessé az igehirdetést!

XVI. Benedek: Általános kihallgatás, 2009. június 24.

9. péntek (Szent Dénes, Szent Günter, Leonardi Szent János, Szent Ábrahám és Sára)

Jön az Úr napja, sötétség és ború napja az, közel van már!

Joel 1,13-15

Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat. Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz: ,,Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

2,1-2

Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van! Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!

Zs 9,2-9

Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet. Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is. Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.

Lk 11,15-26

De közülük néhányan így szóltak: ,,Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: ,,Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ,,Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem”. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.”