Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 11, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 18. fejezet

1. Példabeszéd az igazságtalan bíróról. Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. * 2. “Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentõl nem félt, embertõl nem tartott. * 3. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. * 4. Az egy ideig nem akarta. Késõbb azonban meggondolta: Noha Istent nem félem, embertõl nem tartok, * 5. mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy végül is nekem ne jöjjön és meg ne verjen.” * 6. Aztán hozzáfûzte az Úr: “Hallottátok mit mondott az igazságtalan bíró. * 7. Vajjon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tûrni? * 8. Mondom nektek: Hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?” * 9. A farizeus és a vámos. Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: * 10. “Két ember fölment a templopmba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. * 11. A farizeus emelt fõvel így imádkozott magában: Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörõ, mint ez a vámos is. * 12. Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenbõl, amim van. * 13. A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bûnöshöz. * 14. Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztaja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.” * 15. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították õket. * 16. Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: “Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. * 17. Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.” * 18. A gazdag ifjú. Egy elõkelõ ember megkérdezte tõle: “Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” * 19. “Miért mondasz engem jónak?” – mondta Jézus. “Senki sem jó, csak egyedül Isten. * 20. Ismered a parancsokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld”. * 21. Õ kijelentette: “Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” * 22. Ennek hallatára Jézus így felelt: “Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.” * 23. E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. * 24. A gazdagság veszélyei. Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: “Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! * 25. Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” * 26. Hallgatói erre megkérdezték: “Akkor hát ki üdvözülhet?” * 27. Õ kijelentette: “Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.” * 28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: “Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.” * 29. Jézus így válaszolt: “Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért, * 30. a nélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.” * Jézus mûködése Judeában és Jeruzsálemben. * Jézus Jeruzsálemhez közeledik. * 31. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Akkor félrevonta a tizenkettõt és így szólt hozzájuk: “Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. * 32. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. * 33. Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” * 34. Õk azonban mitsem értettek ebbõl. Ez a beszéd homályos volt elõttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani. * 35. A jerikói vak. Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. * 36. Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. * 37. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. * 38. Erre kiáltozni kezdett: “Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” * 39. Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de õ annál jobban kiabált: “Dávid fia, könyörülj rajtam!” * 40. Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: * 41. “Mit akarsz tõlem?” “Uram, kérte, hogy lássak.” * 42. Jézus így szólt hozzá: “Láss! Hited meggyógyított téged.” * 43. Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte õt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 17. fejezet

1. Intelmek a tanítványokhoz. Aztán így szólt tanítványaihoz: “Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elõ, de jaj a botránkoztatónak! * 2. Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is bûnre csábítson a kicsinyek közül. * 3. Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. * 4. Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: Sajnálom, – bocsáss meg neki.” * 5. Az apostolok kérték az Urat: “Növeld bennünk a hitet.” * 6. Az Úr így válaszolt: “Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek. * 7. Hasonlat a szolgáról. Melyiktek mondja béresének, vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezõrõl: Gyere ide tüstént, és ülj le! * 8. Nem azt mondja-e inkább: Készíts vacsorát! Gyürkõzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. * 9. Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám). * 10. Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.” * 11. A tíz leprás. Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. * 12. Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. * 13. Megálltak és már messzirõl kiáltották: “Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” * 14. Rájuk tekintett és így szólt: “Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” * 15. Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. * 16. Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. * 17. Jézus megkérdezte: “Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? * 18. Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” * 19. Azzal hozzáfordult: “Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.” * 20. Isten országának eljövetele. A farizeusok megkérdezték tõle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: “Isten országa nem jön el szembetûnõ módon. * 21. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.” * 22. Aztán tanítványaihoz fordult: “Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. * 23. Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek. * 24. Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétõl a másikig villan, úgy jön el az Emberfia is azon a napon. * 25. Elõbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktõl. * 26. Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: * 27. Ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. * 28. Ugyanígy történt Lót napjaiban is: Ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. * 29. De azon a napon, mikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkõ esett az égbõl és elpusztította valamennyit. * 30. Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. * 31. Aki azon a napon a háztetõn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezõn van, ne térjen vissza. * 32. Gondoljatok Lót feleségére! * 33. Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. * 34. Mondom nektek: Azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. * 35. Két asszony együtt fog õrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. * 36. Ketten lesznek a mezõn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” * 37. “Hol, Uram?” – kérdezték. “Ahol hulla van, felelte, oda gyûlnek a sasok.”

2009. október 11., vasárnap Mindenki számára érthető nyelvezet

Valaki talán ezt mondja: „Nincs jó emlékezőképességem, és hiányzik a szónoki tehetségem is ahhoz, hogy Isten Igéjét hirdessem.” Attól tartok, hogy ez a kifogás nem szolgál majd mentségünkre a félelmetes ítéletkor, mivel tudjuk, hogy a mi Urunk nem professzorokat és szónokokat választott ki Igéjének hírüladására, hanem tanulatlan halászokat és pásztorokat, akik nagyon szegények voltak, és nem örvendtek megbecsülésnek.

Hasonlóképpen: ha egy pap jó világi szónoki tehetséggel bír és beszéde túlburjánzóan ékes, bizonyos hogy helytelenül jár el, ha a templomban is így beszél. Buzdító beszédét ugyanis nem érti meg az egész nyáj, ahogy illő volna, hanem szavai csak egy csekély kisebbséget érnek el a műveltek köréből.

Ezért a püspököknek a hívekhez egyszerű, mindenki számára érthető módon kell beszélniük, követve az apostol útmutatását: „mindenkinek mindenévé lettem, hogy mindenkit megnyerjek”, és megfogadva a boldog Jeromos üdvös tanácsát: „Illő, hogy a prédikáló pap inkább töredelmet, mint elismerést váltson ki.”

Arles-i Cesarius

11. vasárnap: ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP (Boldog XXIII.János pápa)

A gazdagságot a bölcsességhez mérve semminek tartottam

Bölcs 7,7-11

Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke. Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

Zs 89

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai.” Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!

Zsid 4,12-13

Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.

Mk 10,17-30

Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: ,,Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre azt mondta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!” [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: ,,Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.” Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: ,,Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: ,,Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: ,,Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.