Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.október 12, 2009 havi archívum
Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 20. fejezet
1. Honnan van Jézus hatalma? Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a fõpapok, az írástudók és a nép vénei * 2. és megkérdezték: “Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” * 3. “Én is kérdezek tõletek valamit, válaszolta. * 4. Mondjátok meg: János keresztsége a mennybõl volt vagy az emberektõl?” * 5. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: “Ha azt mondjuk: a mennybõl volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? * 6. Ha pedig azt mondjuk: az emberektõl, az egész nép megkövez, mert meg vannak gyõzõdve, hogy János próféta.” * 7. Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt. * 8. Erre Jézus így felelt: “Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így.” * 9. Példabeszéd a gonosz szõlõmunkásokról. Azután a következõ példabeszédet mondotta a népnek: “Egy ember szõlõt ültetett. Bérbe adta szõlõmunkásoknak és hosszabb idõre elutazott. * 10. Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szõlõmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szõlõ termését. Ám a szõlõmunkások megverték és üres kézzel elkergették. * 11. Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették. * 12. Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták. * 13. Akkor a szõlõ ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat õt csak megbecsülik. * 14. A szõlõmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! ™ljük meg, és miénk lesz az öröksége. * 15. Kidobták a szõlõbõl és megölték. Vajon mit tesz erre a szõlõ ura? * 16. Elmegy, megöli a szõlõmunkásokat és a szõlõt másoknak adja bérbe.” Ennek hallatára kifakadtak: “Isten mentsen ettõl!” * 17. Õ azonban végignézett rajtuk és így szólt: “Mit jelent akkor az Írás: A kõ, mit az építõk megvetettek, szegletkõvé lett? * 18. Aki e kõre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” * 19. Az írástudóknak és a fõpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják õt, de féltek a néptõl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. * 20. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Szemmel tartották ezért és cselvetõket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák és aztán kiszolgáltassák a helytartónak. * 21. “Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod. * 22. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” * 23. Õ átlátva cselvetésükön így szólt: “(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt. * 24. Kié ez a kép és a fölírás?” “A császáré”, felelték. * 25. Erre kijelentette: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” * 26. Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép elõtt mondott, és feleletén meglepõdve elhallgattak. * 27. A föltámadás kérdése. Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás. * 28. A következõ kérdést intézték hozzá: “Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. * 29. Volt hét testvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt utód nélkül. * 30. (Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg), * 31. aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra. * 32. Utolsónak meghalt az asszony is. * 33. A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.” * 34. Jézus így válaszolt: “A világ fiai nõsülnek és férjhez mennek, * 35. de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendõ világba és a halálból való föltámadásra, nem nõsülnek és nem mennek férjhez. * 36. Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai. * 37. A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. * 38. Õ nem a holtak Istene, hanem az élõké, hiszen mindenki érte él.” * 39. Erre néhány írástudó megjegyezte: “Mester, helyesen feleltél.” * 40. Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá. * 41. Dávid fia. Akkor õ kérdezte meg: “Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia? * 42. Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felõl foglalj helyet * 43. míg lábod alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. * 44. Ha tehát Dávid Urának hívja õt, hogyan lehet az õ fia?” * 45. Óvakodjatok az írástudóktól. Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz: * 46. “Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik õket. Szívesen foglalják el az elsõ székeket a zsinagógákban és a fõhelyeket a lakomákon. * 47. Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”
Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 19. fejezet
1. Zakeus, a vámos. Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. * 2. Volt ott egy Zakeus nevû gazdag ember, a vámosok feje. * 3. Szívesen látta volna Jézust szemtõl-szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetû volt. * 4. Elõre futott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. * 5. Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: “Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” * 6. Õ sietve leszállt és boldogan fogadta. * 7. Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bûnös embernél száll meg. * 8. Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: “Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.” * 9. Jézus erre kijelentette: “Ma üdvösség köszöntött e házra, mert õ is Ábrahám fia. * 10. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.” * 11. Példabeszéd a mínákról. Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. * 12. “Egy elõkelõ ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. * 13. Elõhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz mínát: Kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. * 14. Polgártársai azonban gyûlölték õt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. * 15. Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hivatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. * 16. Elõlépett az elsõ és így szólt: Uram, mínád tíz mínát hozott. * 17. Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hû voltál, tíz város kormányzását bízom rád. * 18. Jött a második, és így szólt: Uram, mínád öt mínát hozott. * 19. Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál. * 20. Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a mínád. Elrejtettem zsebkendõmbe. * 21. Féltem ugyanis tõled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. * 22. Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem. * 23. Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? * 24. Aztán a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tõle a mínát és adjátok annak, akinek tíz mínája van. * 25. Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz mínája van. * 26. Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bõvelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. – * 27. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.” * 28. E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé. * A szenvedés elõtti napok. * 29. Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Betfage és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízással: * 30. “Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. * 31. Ha valaki megkérezi: Miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.” * 32. A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. * 33. Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: “Miért oldjátok el a szamarat?” * 34. “Az Úrnak szüksége van rá”, felelték. * 35. Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és fölültették Jézust. * 36. Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. * 37. Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtõjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. * 38. Nagy szóval kiáltották: “Áldott legyen a király, Ki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, Dicsõség a magasságban!” * 39. A tömegbõl néhány farizeus így szólt hozzá: “Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.” * 40. “Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” * 41. Jaj neked, Jeruzsálem! Mikor közelebb érve megpillantotta a várost, sírva fakadt. * 42. Aztán így szólt: “Bárcsak fölismernéd te is legalább ezen a napon, ami békességedre szolgál! De sajnos, el van rejtve szemed elõl! * 43. Jönnek majd napok, amikor sáncokkal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelõl ostromol. * 44. Elpusztítanak téged és gyermekeidet, akik benned laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted föl meglátogatásod idejét.” * 45. A templom megtisztítása. Aztán bement a templomba és kiûzte azokat, akik ott kereskedtek. * 46. “Írva van, kiáltotta: Az én házam imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” * 47. Ott tanított minden nap a templomban. * 48. A fõpapok, az írástudók és a nép vezetõi életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép feszült figyelemmel hallgatta.
2009. október 12., hétfő Szíven találó szavak
Ügyelnünk kell beszédünk hosszúságára is. Ha ugyanis valaki képtelen hosszú beszédeket hallgatni, mi viszont túl hosszúra nyújtjuk a buzdítást vagy feddést, akkor végül csak terhére leszünk hallgatónknak. Ezért a már említett neves igehirdető így szól a zsidókhoz: „Kérlek testvérek, vegyétek jó néven az intő szót. Éppen ezért csak igen röviden írtam nektek.”
Ez főként a gyöngék számára előnyös: így csupán néhány szót kell meghallgatniuk, amelyeket képesek felfogni. Ám ezek a szavak szíven találják őket, és a bűnbánat fájdalmát váltják ki bennünk. Ha viszont egyszerre egy komplex buzdító beszédet intéznének hozzájuk, minden veszendőbe menne, mert képtelenek volnának mindent befogadni.
Nagy Szent Gergely pápa
12. hétfő (Szent Miksa, Szent Edwin, Szent Gottfried)
Krisztus által kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést
Róm 1,1-7
Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára — amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, de akit a szentség Lelke szerint, a halálból való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevének dicsőségére — ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai –, Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
Zs 97
Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.
Lk 11,29-32
Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: ,,Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
Gondolkodtató melankólia 