Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 13, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 22. fejezet * Jézus szenvedése és halála * Az utolsó vacsora

1. A fõtanács határozata. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. * 2. A fõpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg õt. Féltek ugyanis a néptõl. * 3. Júdás eladja Mesterét. Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettõ közül. * 4. Elment, hogy tárgyaljon a fõpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik. * 5. Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki. * 6. Õ beleegyezett, és csak a kedvezõ alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik. * 7. A húsvéti vacsora. Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. * 8. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: “Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.” * 9. “Hol készítsük el?” – kérdezték. * 10. “Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivõ emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, * 11. és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? * 12. Õ mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, Ott készítsétek el.” * 13. Õk elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. * 14. Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. * 15. Így szólt hozzájuk: “Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielõtt szenvedek. * 16. Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.” * 17. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: “Vegyétek és osszátok el magatok közt. * 18. Mondom nektek: nem iszom a szõlõ termésébõl addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.” * 19. Az eukarisztia alapítása. Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: “Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” * 20. Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: “Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. * 21. De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. * 22. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” * 23. Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi. * 24. A tanítványok vetélkedése. Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. * 25. Õ azonban így szólt hozzájuk: “Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevõiknek hívatják magukat. * 26. Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. * 27. Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülõ? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. * 28. Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. * 29. Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, * 30. hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.” * 31. Imádság Péterért. (Az Úr így folytatta:) “Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. * 32. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerõsítsd testvéreidet.” * 33. “Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sõt halálba menjek veled.” * 34. Õ azonban így válaszolt: “Péter, mondom neked, mielõtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.” * 35. Aztán tovább beszélt hozzájuk: “Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” “Semmiben” – felelték. * 36. “Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. * 37. Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevõk közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik.” * 38. “Uram, kiáltották, nézd itt van két kard.” Õ csak annyit mondott: “Elég.” * Jézus szenvedése * 39. Jézus halálfélelme. Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték. * 40. Mikor odaért, így szólt hozzájuk: “Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” * 41. Aztán mintegy kõhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott: * 42. “Atyám, ha lehetséges, vedd el tõlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.” * 43. Akkor megjelent egy angyal a mennybõl és megerõsítette. * 44. Majd halálfélelem vett erõt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. * 45. Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta õket. * 46. “Mit alusztok? – szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” * 47. Jézust elfogják. Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettõ közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. * 48. Jézus erre megkérdezte: “Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” * 49. Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: “Uram, vágjunk közéjük karddal?” * 50. Egyikük máris rásújtott a fõpap szolgájára és levágta jobb fülét. * 51. “Hagyjátok abba” – szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította. * 52. Az ellene kivonuló fõpapoknak, a templomõrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: “Mint valami rabló ellen úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal! * 53. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé.” * 54. Péter tagadása. Akkor elfogták és a fõpap házába kísérték. Péter messzirõl követte. * 55. Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. * 56. Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tûznél, szemügyre vette és megjegyezte: “Ez is vele volt.” * 57. De õ tagadta: “Asszony, nem ismerem õt”. * 58. Röviddel ezután meglátta õt egy másik: “Te is közéjük tartozol” – szólt rá. “Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.” * 59. Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: “De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.” * 60. “Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas. * 61. Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: “Mielõtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.” * 62. Kiment és keserves sírásra fakadt. * 63. Jézus a fõtanács elõtt. Az emberek, akik õrizték, csúfot ûztek belõle és bántalmazták. * 64. Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: “Találd el, ki ütött meg?” * 65. Aztán mindenféle szidalommal illették. * 66. Amint megvirradt, összegyûltek a nép vénei, a fõpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították õt. “Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk”. * 67. Õ azonban így felelt: “Ha állítom, nem hiszitek el. * 68. Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). * 69. Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.” * 70. Erre egyhangúan közbevágtak: “Tehát te vagy az Isten fia?” * 71. “Jól mondjátok: én vagyok” – felelte. “Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”

Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 21. fejezet

1. A szegény asszony két fillérje. Aztán föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe. * 2. Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. * 3. Erre megjegyezte: “Bizony mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. * 4. A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bõvelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységébõl telt: egész megélhetését.” * 5. Jövendölés a világ végérõl. Amikor néhányan megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, így szólt: * 6. “Jönnek napok, amikor mindabból, amit itt láttok, kõ kövön nem marad, mit le nem rombolnának.” * 7. Azok megkérdezték: “Mester, mikor lesz mindez? S mi lesz a jele annak, hogy ez beteljesül?” * 8. Õ így válaszolt: “Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: én vagyok, és: eljött az idõ. Ne menjetek utánuk! * 9. Amikor háborúról és lázadásról hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek elõbb mind meg kell történnie, de ezzel még nem lesz itt a vég.” * 10. Aztán így folytatta: “Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. * 11. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tûnnek föl az égen. * 12. De mindezek elõtt kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé is hurcolnak miattam. * 13. Mindez alkalom lesz arra, hogy tanúságot tegyetek. * 14. Véssétek szívetekbe: ne törjétek fejeteket elõre, hogyan védekezzetek. * 15. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, amelynek egy ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. * 16. Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, sõt lesznek, akiket meg is ölnek. * 17. Miattam mindenki gyûlölni fog titeket. * 18. De egy hajszál sem vész el fejetekrõl. * 19. Állhatatossággal fogjátok megõrizni lelketeket. * 20. Elõképe: Jeruzsálem pusztulása. Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. * 21. Akkor, aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban van, költözzék ki és aki vidéken van, vissza ne térjen. * 22. A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. * 23. Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen. * 24. Lesznek, akik kardélen hullnak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük. * 25. Krisztus második eljövetele. Jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és háborgása miatt. * 26. Az emberek megdermednek annak szorongó várásában, ami az egész világra következik. * 27. A világmindenséget összetartó erõk megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhõkben nagy hatalommal és dicsõséggel. * 28. Amikor mindez beteljesül, tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok.” * 29. Hasonlat a fügefáról. Hasonlatot is mondott nekik: “Nézzétek a fügefát és a többi fákat. * 30. Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. * 31. E történtek láttára tudjátok meg, hogy közel van Isten országa. * 32. Bizony mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. * 33. Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. * 34. Virrasszatok! Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap. * 35. Mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik a föld színén laknak. * 36. Virrasszatok tehát szüntelenül és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami bekövetkezik és hogy megálljatok az Emberfia elõtt.” * 37. Napközben a templomban tanított, éjszakára azonban kiment az Olajfák hegyére és ott tartózkodott. * 38. Kora reggel az egész nép a templomba tódult, hogy hallgassák.

2009. október 13., kedd Fölforgató szavak

Gyakran tanúi vagyunk annak, hogy minél szentebb életű a hithirdető, beszédének annál üdvösebb hatása van, még ha egyébként a stílusa gyönge, az ékesszólása fogyatékos és a tudománya kevés volna is. Mert csakis az eleven szellemből árad melegség. Azért egy másik, aki nem ilyen szent életű, nagyon kevés haszonnal prédikál, akármilyen fényes legyen a stílusa és a tudománya.

Mert bár igaz marad, hogy a jó stílus, az ügyes taglejtés, a mély tudomány és a szép nyelvezet nagy hatással bír, ha jó szellem kíséri: ez utóbbi nélkül, ha kellemesen érinti is az érzékeket és az értelmet, nagyon kevés vagy semmi éltető meleget sem önt az akaratba. Rendesen ugyanis a hallgató, bár csodálatos dolgokat mondtak el előtte csodálatos módon, éppoly erőtlen és tespedt marad a munkára, mint annakelőtte volt, mert az ilyen beszéd inkább csak a fület gyönyörködteti, mint valami zene vagy harangozás. Az ilyesmi nem emeli ki a szellemet a sarkaiból, mert abban a hangban nincs arra erő, hogy a halottat feltámassza sírjából.

Keresztes Szent János: A Kármelhegy útja

13. kedd (Szent Kálmán, Szent Hitvalló Edvárd)

Noha megismertétek Istent, mégsem dicsőítettétek Istenként

Róm 1,16-25

Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek. Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: ,,Az igaz a hitből él” [Hab 2,4]. Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot. Amit ugyanis tudni lehet Istenről, azt világosan ismerik, mert Isten kinyilvánította nekik. Hiszen azt, ami láthatatlan benne: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a világ teremtése óta, mert az értelem a teremtmények révén felismeri. Éppen ezért nincs mentség számukra, mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek, fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával. Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.

Zs 18,2-5

Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk.

Lk 11,37-41

Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült. A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet. Ekkor az Úr azt mondta neki: ,,Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta azt is, ami benne van? Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.