Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.október 14, 2009 havi archívum
Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 24. fejezet * Jézus föltámadása és mennybemenetele
1. Az asszonyok a sírnál. A hét elsõ napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az elõkészített illatszereket is. * 2. A követ a sírtól elhengerítve találták. * 3. Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. * 4. Még magukhoz sem tértek meglepetésükbõl, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük. * 5. Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították õket: “Mit keresitek az élõt a holtak közt? * 6. Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt: * 7. az Emberfiának, mondta, bûnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.” * 8. Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak. * 9. Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek. * 10. Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak. * 11. De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik. * 12. Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverõ lepleket látta. Igen meglepõdött a látványon és hazament. * 13. Az emmauszi tanítványok. Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevû faluba mentek, amely Jeruzsálemtõl hatvan stádiumnyira fekszik. * 14. Közben beszélgettek mindarról, ami történt. * 15. Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszercsak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. * 16. De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék. * 17. Megszólította õket: “Mirõl társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak. * 18. Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: “Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” * 19. “Micsoda?” – kérdezte. “A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép elõtt. * 20. Fõpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. * 21. Mi viszont azt reméltük, hogy õ fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. * 22. Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. * 23. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. * 24. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Õt magát azonban nem látták.” * 25. Erre õ így szólt: “Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! * 26. Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsõségébe?” * 27. Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól. * 28. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. * 29. De azok marasztalták: “Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenõben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. * 30. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. * 31. Erre megnyílt szemük és fölismerték. De õ eltûnt elõlük. * 32. “Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” * 33. Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyûlve találták a tizenegyet és társaikat. * 34. Azok ezzel fogadták õket: “Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” * 35. Erre õk is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél. * 36. Jézus megjelenik az apostoloknak. Miközben errõl beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: “Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)” * 37. Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. * 38. De õ így szólt hozzájuk: “Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben? * 39. Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.” * 40. E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. * 41. De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tõlük: “Van itt valami ennivalótok?” * 42. Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). * 43. Fogta, szemük láttára evett belõle (és a maradékot odaadta nekik). * 44. Búcsúbeszéd. Aztán így szólt hozzájuk: “Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.” * 45. Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. * 46. Majd így folytatta: “Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. * 47. Nevében megtérést és bûnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtõl kezdve, minden népnek. * 48. Ti tanúi vagytok ezeknek. * 49. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erõ nem tölt el a magasságból titeket.” * 50. Jézus mennybemenetele. Ezután kivezette õket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta õket. * 51. Áldás közben eltávozott tõlük és fölment a mennybe. * 52. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. * 53. Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)
Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint * 23. fejezet
1. Jézus Pilátus elõtt. Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte õt. * 2. Ott vádolni kezdték. “Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás-királynak mondja magát.” * 3. Pilátus megkérdezte tõle: “Te vagy a zsidók királya?” “Én vagyok” – felelte õ. * 4. Pilátus erre kijelentette a fõpapoknak és a népnek: “Semmi vétket sem találok ebben az emberben.” * 5. De azok erõsködtek: “Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.” * 6. Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. * 7. Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott. * 8. Jézus Heródes elõtt. Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna õt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. * 9. Hosszasan faggatta, de õ feleletre sem méltatta. * 10. Odajöttek a fõpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. * 11. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt ûzött belõle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. * 12. Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, elõbb ugyanis haragban voltak. * 13. Jézus és Barabás. Pilátus ismét összehívta a fõtanács tagjait és a népet, * 14. és így szólt hozzájuk: “Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam õt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. * 15. Heródes sem, mert visszaküldte õt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. * 16. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” * 17. Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot). * 18. Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: “Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.” * 19. Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. * 20. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. * 21. De azok egyre kiáltoztak: “Keresztre, keresztre vele!” * 22. Harmadszor is megkérdezte: “De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” * 23. De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erõsödött. * 24. Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. * 25. Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. * 26. A keresztút. Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezõrõl jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. * 27. Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. * 28. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: “Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. * 29. Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! * 30. Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! * 31. Ha így tesznek a zöldellõ fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?” * 32. Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevõt is. * 33. Jézust keresztre feszítik. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevõket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. * 34. Jézus akkor fölkiáltott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. * 35. A nép bámészkodva állt ott, a fõtanács tagjai pedig gúnyolódtak. “Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha õ a Messiás, az Isten kiválasztottja.” * 36. A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. * 37. “Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” * 38. Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: “Ez a zsidók királya.” * 39. Az egyik megfeszített gonosztevõ káromolta: “Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” * 40. A másik ellenben feddõ szavakkal rászólt: “Nem félsz az Istentõl, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? * 41. Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” * 42. Aztán hozzá fordult: “Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” * 43. Erre õ így felelt: “Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” * 44. Jézus halála. A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. * 45. A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. * 46. Jézus akkor hangosan fölkiáltott: “Atyám kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. * 47. A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: “Ez az ember valóban igaz volt.” * 48. Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. * 49. Jézus ismerõsei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt. * 50. Jézust sírba helyezik. Volt egy József nevû tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. * 51. Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. * 52. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. * 53. Aztán levette a keresztrõl lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. * 54. Készület napja volt és már égtek a szombati fények. * 55. Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. * 56. Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.
2009. október 14., szerda Az igaz taps
Dicséritek tehát szavaimat? Nekem azonban nincs szükségem tapsra, sem hangos éljenzésre. Egyetlen kívánságom van csak: miután nyugodtan és figyelmesen meghallgattatok, váltsátok tettekre mindazt, amit mondtam. Számomra ez jelenti a tapsot, és erre a dicséretre vágyom.
Ha azonban csupán hozzátok intézett szavaimat dicséritek, de nem váltjátok tettekre azokat, sokkal szigorúbb ítéletet és szenvedést idéztek magatokra, mi pedig gúny tárgyává leszünk és szégyen tölt el minket.
Hiszen nem színházban vagyunk, ahogy ti sem azért ültök itt, hogy komédiásokat lássatok, és csupán tapsoljatok. Lelki hatalom van itt jelen és az életszentség iskolája. Így tehát egyetlen igyekezet, egyetlen cél lehetséges csak: a hallottakat tettekre váltani és cselekedetekkel bizonyítani engedelmességeteket. Csak ekkor érzem majd úgy, hogy megkaptam jutalmamat; most viszont szinte a kétségbeesés kerülget.
Aranyszájú Szent János
14. szerda (Szent I.Kallixtusz, Szent Burkhard)
Isten megfizet kinek-kinek tettei szerint
Róm 2,1-11
Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te ember, aki ítélkezel; mert azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki ítélkezel, hasonlókat teszel. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik ilyeneket tesznek. Vagy azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elől, amikor azt teszed, amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek? Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszantűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet? Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul, s ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint [Zsolt 62,13]: örök élettel azoknak, akik a jócselekedetben való kitartásukkal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, haraggal és bosszúval a viszálykodóknak és azoknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek. Gyötrelem és kín lesz az minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek; viszont dicsőség, tisztesség és béke mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek. Mert Istennél nincs személyválogatás.
Zs 61
A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam. Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést? Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; A hazugságban gyönyörködnek. Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem. Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam. Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem. Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak. Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket; Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket. Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom, s tiéd, Uram, az irgalom; És te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.
Lk 11,42-46
De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.” Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: ,,Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.” Ő ezt felelte neki: ,,Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.
Gondolkodtató melankólia 