Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 15, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 2. fejezet * Jézus nyilvános mûködése

1. A kánai menyegzõ. Harmadnapra menyegzõ volt a galileai Kánában. Jézus anyja is részt vett. * 2. Jézus is hivatalos volt tanítványaival együtt a menyegzõre. * 3. Mikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: “Nincs már boruk.” * 4. Jézus hozzá fordult:”Asszony, a mi dolgunk ez? Még nem jött el az én órám.” * 5. Anyja akkor figyelmeztette a szolgákat: “Tegyétek, amit mond.” * 6. Állt ott hat nagy korsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodásra. Mindegyik két vagy három mérõs volt. * 7. Jézus megparancsolta nekik: “Töltsétek meg a korsókat vízzel.” Színig töltötték. * 8. Akkor azt mondta nekik: “Most mertítsetek, és vigyétek oda a násznagynak.” Vittek neki. * 9. A násznagy megízlelte a borrá vált vizet. Nem tudta honnan való, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették. * 10. A násznagy hivatta a võlegényt és a szemére vetette: “Minden ember elõször a jó bort adja, és csak miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mindeddig tartogattad a jó bort.” * 11. Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsõségét, tanítványai pedig hittek benne. * 12. Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival. Néhány napig ott maradtak. * 13. A templom megtisztítása. Közel volt a zsidók húsvétja. Jézus felment Jeruzsálembe. * 14. A templomban kereskedõket talált, akik ökröket, juhokat és galambokat árusítottak, és pénzváltókat, akik ott telepedtek le. * 15. Kötelekbõl ostort font, és mindnyájukat kiûzte a templomból, a juhokkal és ökrökkel együtt, a pénzváltóknak pénzét szétszórta és asztalaikat fölforgatta. * 16. A galambárusokhoz pedig így szólt: “Vigyétek el innen ezeket! Ne tegyétek atyám házát vásárcsarnokká!” * 17. Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: “Buzgóság emészt el házadért.” * 18. Erre a zsidók szót emeltek és megkérdezték: “Milyen csodajellel bizonyítod, hogy jogod van ehhez?” * 19. Jézus így felelt: “Bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.” * 20. A zsidók megütköztek ezen: “Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt akarod felépíteni?” * 21. Õ azonban a saját testének a templomára gondolt. * 22. Mikor aztán föltámadt holtából, tanítványai visszaemlékeztek erre a mondására és hittek az Írásnak meg Jézus szavainak. * 23. Húsvét ünnepén amikor még Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták az általa mûvelt csodákat. * 24. De Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat. * 25. Nem szorult rá, hogy felvilágosítsa bárki az emberrõl, mert tudta õ, hogy mi lakik az emberben.

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 1. fejezet * Elõszó

1. Az isteni Ige Kezdetben volt az Ige, És az Ige Istennél volt, * 2. És Isten volt az Ige. Õ volt kezdetben Istennél. * 3. Minden Õ álltala lett, És nélküle semmi sem lett, Ami lett. * 4. Benne élet volt, És az élet volt az emberek világossága. * 5. A világosság a sötétségben világít, De a sötétség nem fogta föl. * 6. A világ világossága Megjelent egy ember, Akit Isten Küldött. János volt a neve. * 7. Azért jött, hogy tanuságot tegyen, Tanuságot a világosságról, Hogy mindenki higgyen általa. * 8. Nem õ volt a világosság, Csak tanuságot kellett tennie a világosságról. * 9. Az igazi világosság, Mely minden embert megvilágosít, A világba jött. * 10. A világban volt, A világ õ általa lett, Mégsem ismerte õt fel a világ. * 11. Tulajdonába jött, De övéi nem fogadták be. * 12. Mindannak azonban, aki befogadta, Hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen, Annak aki hisz õbenne. * 13. Aki nem vérbõl, Sem a test ösztönébõl, Sem a férfi akaratából, Hanem istentõl született. * 14. Az Ige megtestesülése Az Ige testté lett, És közöttünk lakott. Láttuk dicsõségét, Az Atya egyszülöttének dicsõségét, Akit kegyelem és igazság tölt be. * 15. János tanuságot tesz róla és nyiltan megvallja: “Õróla mondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, Mert elõbb volt, mint én.” * 16. Mindnyájan az õ teljességébõl merítünk, Kegyelmet kegyelemre halmozva. * 17. A törvényt Mózes által kaptuk, A kegyelem és az igazság Jézus Krisztussal valósult meg. * 18. Istent sosem látta senki. Az egyszülött Isten, Aki az Atya keblén nyugszik, Õ nyilatkoztatta ki. * Jézus nyivános mûködésének kezdete * 19. Keresztelõ szent János elsõ tanusága. János így tett tanuságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálembõl ezzel a kérdéssel: “Ki vagy te?” * 20. Tagadás nélkül nyiltan megvallotta: “Én nem vagyok a messiás.” * 21. “Hát akkor? Talán Illés vagy?”–kérdezték. “Nem vagyok”, felelt. “A Próféta vagy?” “Nem.”, felelte ismét. * 22. Erre tovább faggatták: “Hát akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek. Mit mondasz magadról?” * 23. Így felelt: “Én a pusztába kiáltónak a szava vagyok. Egyengessétek az Úr útját amint Izaiás próféta mondta.” * 24. Mivel a küldötte a farizeusok közül valók voltak, tovább kérdezték: * 25. “Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a messiás, sem Illés, sem a Próféta?” * 26. János megint felelt nekik: ” Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, * 27. Aki utánam jön (és nagyobb nálam). Arra sem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam.” * 28. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. * 29. Keresztelõ szent János második tanusága. Másnap látta, hogy Jézus közeledik feléje. Megszólalt: “Nézzétek, az Isten Báránya! Õ veszi el a világ bûnét. * 30. Õ az akirõl mondtam: Utánam jön egy férfiú, aki nagyobb nálam, mert elõbb volt, mint én. * 31. Én nem ismertem. De azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben.” * 32. János aztán így folytatta tanuságát: “Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égbõl és rajta maradt. * 33. Én nem ismertem õt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, õ az aki Szentlélekkel keresztel. * 34. Én láttam és tanuskodom róla: Õ az Isten Fia.” * 35. János és András meghívása. Másnap megint ott állt János két tanítványával. * 36. Mikor látta, hogy Jézus közeledik így szólt: “Nézzétek, az Isten Báránya!” * 37. Mihelyt a két tanítvány a szavakat hallotta, követte Jézust. * 38. Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte õket: * 39. “Mit akartok?” Azok így feleltek: “Rabbi — vagyis Mester — hol lakol?” “Jöjjetek nézzétek meg.”, válaszolta. Erre azok elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül történt. * 40. Péter meghívása. A kettõ közül egyik, aki János szavára követte õt, András volt, Simon Péter testvére. * 41. Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: “Megtaláltuk a Messiást”, vagyis a Fölkentet, és elvitte Jézushoz. * 42. Jézus rátekintett és így szólt hozzá: “Te Simon vagy, János fia, Péter — vagyis Szikla — lesz a neved.” * 43. Fülöp és Nátánel meghívása. Másnap, mikor Galileába akart menni, találkozott Fülöppel. “Kövess engem”, mondta neki Jézus. * 44. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. * 45. Fülöp találkozott Nátánáellel és közölte vele: “Megtaláltuk azt, akirõl Mózes törvényében és a prófétáknál szó van: a názáreti Jézust, József fiát.” * 46. “Jöhet valami jó Názáretbõl?”— kérdezte Nátánáel. “Jöjj, nézd meg”, felelte Fülöp. * 47. Mikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, Igy szólt: “Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínûség!” * 48. “Honnan ismersz engem?” kérdezte Nátánáel. Jézus Igy felelt: “Még mielõtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” * 49. Nátánáel erre elismerte: “Rabbi, te vagy az Isten fia! Te vagy Izrael királya!” * 50. Jézus Igy szólt: “Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt Nagyobb dolgokat fogsz látni ennél.” * 51. Aztán tovább folytatta: “Bizony, bizony mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai föl-alá szállnak az Emberfia elõtt.”

2009. október 15., csütörtök A „legfontosabb” szolgálat

Egészen biztos, hogy az evangelizáció az első és legfontosabb szolgálat, amit az Egyház tehet, és amit meg is kell tennie a ma valóságába és történelmébe ágyazott embernek. Ez minden korra érvényes, így a fogyasztásra beállított, hedonista, anyagelvű, öntörvényű és vallásilag közömbös emberre is. Az evangélium közvetlen és kérügmatikus hirdetésének mindig megvan, és meg is lesz a sajátos ereje minden körülmények között azzal a föltétellel, hogy a lehető legjobban alkalmazzuk az adott környezetre és élethelyzetre. (…)

„Mi nem hallgathatunk” (ApCsel 4,10), mondta Péter és János apostol a főtanács előtt. Mi, mai pásztorok sem hallgathatunk. Bátran és nagy belső erővel kell biztosítanunk a misszionáló evangelizáció folyamatosságát, s nem szabad megijednünk az ellenhangoktól, bármilyen irányból érkezzenek is. Csak így maradhatunk hűségesek Jézus Krisztushoz, és tudjuk fölajánlani pótolhatatlan szolgálatunkat a mai, posztmodern, elvárosiasodott és globalizálódó embernek, aki – mint a történelem bármely más korszakában – keresi létének igazi értelmét.

Claudio Hummes bíboros

15. csütörtök: AVILAI SZENT TERÉZ

Az ember a törvény tetteitől függetlenül a hit által igazul meg

Róm 3,21-29

Most azonban Isten igazsága nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit Isten béketűrésével, hogy kimutassa — mondom — a maga igazságát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s igazzá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való. Hol van tehát a dicsekvésed? Semmivé lett. Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!

Zs 129

Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Lk 11,47-54

Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.