Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 16, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 4. fejezet

1. Jézus Jákob kútjánál. A farizeusok úgyértesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, éstöbbet keresztel, mint János. * 2. Valójában Jézusmaga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. * 3. Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Judeát és ismétGalileába tartott. * 4. Keresztül kellett mennieSzamarián. * 5. Útközben Szamaria egyik városába,Szikarba érkezett, közel ahhoz a földhöz, melyetJákob fiának, Józsefnek adott. * 6. Ott volt Jákobkútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz.Ez a hatodik órában történt. * 7. Beszélgetés a szamariai asszonnyal. Odajöttegy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézusmegkérte: “Adj innom.” * 8. Tanítványai ugyaniselmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. * 9. Azasszony elcsodálkozott: “Hogyan? Te zsidó létedretõlem szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidókugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. * 10. Jézus így felelt: “Ha ismernéd Isten ajándékát és azt,aki mondja neked: Adj innom, inkább te kérnéd õt,és õ élõvizet adna neked.” * 11. “Uram, szólt azasszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.Honnan veszed az élõvizet? * 12. Csak nem vagynagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutatadta, melybõl õ maga is ivott, meg fiai és állatai is?” * 13. Jézus erre megjegyezte: ” Mindaz, aki ebbõl avízbõl iszik, ismét megszomjazik. * 14. De aki abbóla vízbõl iszik, melyet én adok, nem szomjazik megsoha többé. Az a víz melyet én adok, örök életreszökõ vízforrás lesz benne.” * 15. “Uram, kérte azasszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne kelljen idejárnom meríteni.” * 16. “Menj, szólt Jézus, Hívd elférjedet és jöjj ide.” * 17. “Nincs férjem”, felelte azasszony. Jézus ráhagyta: “Jól mondtad: Nincsférjem. * 18. Öt férjed volt, s akid most van, az sema férjed. Ezt helyesen mondtad.” * 19. “Uram, ismertebe az asszony, látom, próféta vagy. * 20. Atyáinkezen a hegyen imádták az Istent, Ti pedig aztmondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádnikell Õt.” * 21. Jézus így válaszolt: “Hidd el nekemasszony eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, semJeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. * 22. Tiazt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk,amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. * 23. De eljön az óra, sõt már itt is van, amikor azigazi imádók lélekben és igazságban imádják azAtyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. * 24. Lélek azIsten: lélekben és igazságban kell õt imádni.” * 25. Azasszony így szólt: “Tudom, hogy eljön a Messiás —vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majdmindent.” * 26. Jézus erre kijelentette: “Én vagyokaz, aki veled beszélek.” * 27. A tanítványok visszatérése. Közbenvisszatértek tanítványai. Meglepõdtek, hogyasszonnyal beszélget, de egyikük sem kérdezte:”Mot akarsz tõle?” vagy: “Mit beszélsz vele?” * 28. Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városbasietett és elhíresztelte az embereknek: * 29. “Jöjjetek,van itt egy ember, aki mindent elmondott, amittettem. Talán õ a Messiás?” * 30. Erre kimentek avárosból és odasereglettek hozzá. * 31. Közben a tanítványok kérték: “Mester, egyél.” * 32. De õ visszautasította: “Van ennivalóm, amirõl tinem tudtok.” * 33. A tanítványok erre kérdezgetnikezdték egymást: “Talán hozott valaki ennivalótneki?” * 34. Jézus megmagyarázta nekik: “Az éneledelem az, hogy annak akaratát tegyem, akiengem küldött, és hogy elvégezzem mûvét. * 35. Ugye azt mondjátok: Még négy hónap és eljön azaratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek fel aszemeteket és nézzétek a szántóföldeket! Megértekmár az aratásra. * 36. Az arató már most megkapjabérét és egybegyûjti a termést az örök életre, hogyegyütt örüljön a vetõ az aratóval. * 37. Igaza van aközmondásnak: Egyik vet, a másik arat. * 38. Énaratni kûldtelek titeket azt, amit nem ti munkáltatok.Mások fáradoztak, ti pedig azok munkájába álltatokbe. * 39. Jézus és a szamariaiak. Abból a városból sokszamariai hitt benne, mert az asszony egyrebizonygatta: “Mindent megmondott, amit tettem.” * 40. A szamariaiak tehát odaérve hozzá, kérték,hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. * 41. Tanítására még többen hittek benne. * 42. Azasszonynak pedig azt mondták: “Most már nem a tebeszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk ésmeggyõzõdtünk róla: Ez valóban a világüdvözítõje.” * 43. Jézus Galileában. Két nap múlva folytatta útjátGalileába. * 44. Jézus ugyan maga volt rá tanu, hogyprófétának nincs becsülete a saját hazájában, * 45. Mégis mikor Galileába érkezett, a galileaiakszívesen fogadták, mert látták mindazt, amitJeruzsálemben mûvelt az ünnepen. Az ünnepenugyanis õk is ott voltak. * 46. Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borráváltoztatta. Volt Kafarnaumban egy királyiképviselõ, akinek betegen feküdt a fia. * 47. Mikormeghallotta, hogy Jézus Judeából Galileábaérkezett, felkereste õt és kérte, hogy jöjjön,gyógyítsa meg fiát. Már halálán volt. * 48. Jézus ígyszólt: “Ha jeleket és csodákat nem láttok, nemhisztek.” * 49. “Uram, kérte ismét a királyi tisztviselõ,Jöjj el, míg meg nem hal gyermekem.” * 50. “Menjcsak, felelte Jézus, fiad él.” Hitt az ember Jézusszavainak és hazament. * 51. Még út közben eléjejöttek szolgái és jelentették, hogy fia életben van. * 52. Tudakozódott tõlük, melyik órában lett jobban.”Tegnap a hetedik órában hagyta el a láz”,válaszolták. * 53. Az apa rájött, hogy éppen abban azórában mondta neki Jézus: “Fiad él.” Erre egészházával együtt hívõ lett. * 54. Ez volt Jézus másodikcsodája. Akkor mûvelte, amikor Judeából Galileábament.

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 3. fejezet

1. Jézus és Nikodémusz. Volt a farizeusok köztegy Nikodémusz nevû zsidó tanácsos. * 2. Éjjnekidején felkereste Jézust. “Rabbi, szólt hozzá, tudjuk,hogy Istentõl jött tanító vagy, mert senki nem tudilyen csodákat mûvelni, mint te, ha Isten nincs vele.” * 3. Jézus erre kijelentette neki: “Bizony, bizonymondon neked, ha valaki újra nem születik, nemlátja meg Isten országát.” * 4. “Hogyan születhetikvalaki, mikor már öreg.” — Vágott szavábaNikodémusz. “Csak nem térhet vissza anyjaméhébe, hogy újra szülessék?” * 5. Jézusmegmagyarázta: “Bizony, bizony mondom neked:Aki nem születik vízbõl és (Szent)lélekbõl, nemmehet be Isten országába. * 6. Ami testbõl születik,az test, de ami lélekbõl születik, az lélek. * 7. Necsodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kellszületnetek. * 8. A szél ott fúj, ahol akar. Hallodzúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy.Ez áll mindarra, aki lélektõl született.” * 9. “Hogyanlehetséges ez?”— kérdezte Nikodémusz. * 10. Jézusígy felelt: “Te Izrael tanítója vagy és nem érted? * 11. Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk,amit tudunk, * 12. arról tanuskodunk, amit láttunk, detanuságunkat nem fogadjátok el. * 13. Ha földieketmondok és nem hisztek, hogyan fogjátok majdelhinni, ha mennyeiekrõl szólok? Senki sememelkedett fel a mennybe, csak az, aki alászállott amennybõl: az Emberfia, (aki a mennyben van). * 14. Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgyfogják felmagasztalni az Emberfiát is, * 15. Hogymindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökkééljen. * 16. Úgy szerette Isten a világot, hogyegyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki bennehisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. * 17. Istennem azért kûldte fiát a világba, hogy elítélje avilágot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. * 18. Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, aztmár eíitélte, mert nem hitt Isten egyszülött fiában. * 19. Az ítélet ez: “Az világosság a világba jött, de azemberek jobban szerették a sötétséget, mint avilágosságot, mert gonoszat cselekedtek. * 20. Mindaz, aki gonoszat cselekszik, gyûlöli avilágosságot, és nem megy világosságra, hogynyilvánosságra ne jussanak cselekedetei. * 21. De akiaz igazságot teszi, a világosságra megy, hogynyilvánosságra jusson: cselekedeteit Istenbenmûvelte.” * 22. Jézus és Keresztelõ szent János. Jézus ezutántanítványaival Judea földjére ment. Ott tartózkodottvelük és keresztelt. * 23. János is keresztelt Enonban,Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Azemberek odamentek és megkeresztelkedtek. * 24. János akkor még nem volt börtönben. * 25. Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közta tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek. * 26. “Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánontúl, akirõl tanuságot tettél, most szintén keresztel ésmindenki hozzá tódul.” * 27. János így válaszolt: “Azember semmit sem vallhat magáénak, hacsak amennybõl nem kapta. * 28. Ti magatok vagytoktannúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok aMessiás, hanem csak elõfutárja. * 29. Az a võlegény,akié a menyasszony, a võlegény barátja csak ott álla võlegény mellett, hallgatja szavát és szívbõl örülneki. Ezzel most az én örömöm is teljes. * 30. Nekinövekednie kell, nekem kissebbednem.” * 31. Aki felülrõl jön, mindenkit felülmúl. Aki aföldrõl való, az földies és földiekrõl beszél. Aki amennybõl jön felülmúl mindenkit. * 32. Õ arróltanuskodik, amit látott és hallott, tanuságát azonbansenki nem fogadja el. * 33. De aki elfogadjatanuságát, megerõsíti, hogy Isten igazmondó. * 34. Akit Isten kûldött, Isten igéit beszéli, mert Istennem adja szûken a Lelket. * 35. Az Atya szereti aFiút, és mindent a kezébe adott. Aki a Fiúban hisz,az örökké él. * 36. De aki nem hisz a Fiúnak, nemlátja meg életét, hanem Isten haragja száll rá.

2009. október 16., péntek Válasz a rejtett éhségre

A mai modern és elvilágiasodott társadalomban, annak terein és utcáin is – ahol egyébként a hitetlenség és a közömbösség látszik uralkodni, ahol mintha a rosszat többre értékelnék a jónál, és ezzel azt a látszatot keltik, mintha Babilon legyőzné Jeruzsálemet – jelen van a vágy, egy csírányi remény, valami várakozó zsongás. Ahogy Ámosz próféta könyvében olvassuk: „Igen, jönnek majd napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására” (8,11).

Erre az éhségre akar válaszolni az Egyház evangelizáló missziója. A föltámadt Krisztus is arra szólítja föl a bizonytalankodó apostolokat, hogy lépjenek túl védett környezetük határain: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! … és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19-20). A Bibliát átszövik az ilyen fölszólítások, hogy „ne hallgass”, „kiálts teli torokból”, hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan”, hogy őrállók legyünk, akik belekiáltanak a közömbösség csendjébe.

Püspöki Szinódus, 2008., 10. üzenet

16. péntek (Szent Hedvig, Alacoque Szent Margit)

Ábrahám hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált

Róm 4,1-8

Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő? Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél. Mert mit mond az Írás? ,,Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki” [Ter 15,6]. Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként. Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitét számítják be megigazulásul Isten kegyelmének végzése szerint. Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül: ,,Boldogok, akiknek megbocsátották gonoszságait és elfedték bűneit. Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be bűneit” [Zsolt 32,1-2].

Zs 31

Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.” És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Lk 12,1-7

Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: ,,Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek. Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél.