Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 17, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 6. fejezet

1. Csodálatos kenyérszaporítás. Ezután Jézus átkelt a galileai tengeren, Tibériás taván. * 2. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken mûvelt csodákat. * 3. Jézus felment egy hegyre, s ott leült tanítványaival. * 4. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. * 5. Mikor Jézus körültekintett és látta a nagy sokaságot, megkérdezte Fülöptõl: Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” * 6. Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert õ maga tudta, mit akar tenni. * 7. Fülöp így felelt: “Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak valami kevés is jusson mindegyiknek.” * 8. Egyik tanítványa, András Simon Péter testvére közbeszólt: * 9. “Van itt egy fiú öt árpakenyérrel és két hallal. De mi az ennyinek?” * 10. “Telepítsétek le az embereket!”—szólt Jézus. Azon a helyen sok fû volt. Letelepedtek. A férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. * 11. Jézus akkor fogta a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy adott a halakból is, amennyit csak akartak. * 12. Miután jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: “Szedjétek össze a maradékot, hogy el ne vesszen.” * 13. Össze is szedték és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, mely az étkezõk után maradt. * 14. Mikor az emberek látták, hogy Jézus csodát mûvelt, beszélni kezdtek róla egymás közt: “Bizonyosan ez a Próféta, akinek el kell jönnie.” * 15. Mikor Jézus észrevette, hogy jönni készülnek, és erõszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult a hegyre egészen egyedül. * 16. Jézus a vizen jár. Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tóra. * 17. Beszálltak a bárkába és elindutlak a tavon Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük. * 18. Erõs szél fújt és a tó háborgott. * 19. Mintegy huszonöt-harminc stádiumnyira eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vizen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. * 20. De õ bátorította õket: “Én vagyok, ne féljetek.” * 21. Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak. * 22. Az eukarisztikus beszéd. Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival, Tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. * 23. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. * 24. Mikor tehát a nép látta, hogy Jézus és tanítványai már nincsenek ott, beszálltak a bárkákba és Kafarnaumba eveztek, hogy megkeressék Jézust. * 25. Mikor megtalálták a tó túlsó partján, megkérdezték: “Mester, mikor jöttél ide?” * 26. Jézus így válaszolt: “Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodát láttatok, hanem mert ettetek a kenyérbõl és jóllaktatok. * 27. Ne fáradozzatok veszendõ eledelért, Hanem azért, amely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek: mellette tanuskodik az Atyaisten.” * 28. Azok megkérdezték: “Mit tegyünk, hogy Istennek tetszõ dolgot cselekedjünk?” * 29. “Istennek tetszõ dolog az, felelte Jézus, hogy higgyetek az õ küldöttjében.” * 30. De õk tovább kérdezték: “Hadd lássuk milyen csodát mûvelsz, hogy higgyünk neked? Mit teszel? * 31. Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Kenyeret adott enni nekik.” * 32. Jézus így felelt: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott kenyeret az égbõl, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. * 33. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennybõl és életet ad a világnak.” * 34. “Uram, kiáltották, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” * 35. Jézus az élet kenyere. Jézus erre így szólt: “Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha. * 36. Megmondtam nektek: Láttok engem, és mégsem hisztek. * 37. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám tartozik; aki tehát hozzám jön, azt nem dobom ki. * 38. Nem azért szálltam le a mennybõl, Hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. * 39. Annak, aki küldött engem ,az az akarata, hogy abból amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. * 40. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én feltámasztom az utolsó napon.” * 41. Ám a zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert azt mondotta: “Én vagyok a mennybõl alászállott (élõ) kenyér.” * 42. Így érveltek: “Nem Jézus ez, a József fia? Atyját, anyját jól ismerjük. Hogyan mondhatja hát: A mennybõl szálltam alá?” * 43. Jézus rájuk szólt: “Ne zúgolódjatok! * 44. Senki sem tud hozzám jönni, ha az Atya, aki küldött engem, nem vonzza. * 45. Én feltámasztom õt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindaz, aki hallgat az Atyára és tanul tõle, hozzám jön. * 46. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentõl való, az látta az Atyát. * 47. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz (bennem), annak örök élete van. * 48. Jézus az élet kenyere az Eukarisztiában. Én vagyok az élet kenyere. * 49. Atyáitok mannát ettek a pusztában és mégis meghaltak. * 50. Itt a mennybõl alászállott kenyér, hogy aki eszik belõle, meg ne haljon. * 51. Én vagyok a mennybõl alászállott élõ kenyér. Aki e kenyérbõl eszik, örökké él. A kenyér, melyet adni fogok, az én testem a világ életéért. * 52. Vita támadt erre a zsidók közt: “Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?”—mondták. * 53. Jézus megerõsítette: “Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az õ vérét, nem lesz élet bennetek. * 54. Aki eszi az én testem és issza az én vérem, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon. * 55. Az én testem az valóban étel s az én vérem valóban ital. * 56. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én õbenne. * 57. Amint engem küldött az élõ Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él. * 58. Itt a mennybõl alászállott kenyér, ez nem olyan, mint a manna, melyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” * 59. Így tanított a kafarnaumi zsinagógában. * 60. Az Eukarisztia és a hitetlenkedõk. Ennek hallatára tanítványai közül többen megjegyezték: “Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?” * 61. Jézus tudta, hogy tanítványai zúgolódtak a miatt, hozzájuk fordult tehát: “Ez megbotránkoztat titeket? * 62. Hát ha majd látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelõtt volt? * 63. A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, de vannak köztetek, akik nem hisznek.” * 64. —Jézus ugyanis kezdettõl fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki fogja õt elárulni. * 65. —”Ezért mondtam nektek, folytatta, senki sem jöhet hozzám, ha Atyám meg nem adja neki.” * 66. Ettõl fogva több tanítványa visszahúzódott tõle és már nem járt vele. * 67. Jézus akkor megkérdezte a tizenkettõt: “Csak nem akartok ti is elmenni?” * 68. Simon Péter felelt neki: “Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. * 69. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” * 70. Jézus erre megjegyezte: “Nem tizenkettõt választottam? S egy közületek mégis ördög.” * 71. Ezt Júdásra értette, a karióti Simon fiára. Õ árulta el ugyanis, egy a tizenkettõ közül.

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 5. fejezet * Másodszor Jeruzsálemben

1. Gyógyítás a beteszda fürdõnél. Késõbb ünnepük volt a zsidóknak és Jézus felment Jeruzsálembe. * 2. Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdõ, Melynek héber neve Beteszda. Öt oszlopcsarnok áll mellette. * 3. Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt. * 4. Az Úr angyala idõnként leszállt a tóra és felkavarta a vizet. Aki ezután elsõnek lépett a felkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylõdött is. * 5. Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg. * 6. Mikor ezt Jézus ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: “Meg akarsz gyógyulni?” * 7. “Uram, felelte a beteg, nincs emberem, aki levinne a fürdõbe, mikor felkavarodik a víz. Mire odaérek már más lép be elõttem.” * 8. Jézus erre így szólt: “Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta ágyát és járni kezdett. * 9. Aznap éppen szombat volt. * 10. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: “Szombat van, tilos vinned az ágyat.” * 11. De az mentegetõzött: ” “Aki meggyógyított engem, az mondta: Fogd az ágyadat és járj!” * 12. Azok megkérdzték: “Ki az, aki azt mondta neked: Fogd az ágyadat és járj?” * 13. A meggyógyult azonban nem tudta ki volt, Mert Jézus a helyszínen összegyûlt néptömeg miatt eltávozott. * 14. Késõbb Jézus a templomban találkozott vele és megszólította: “Látod, meggyógyultál. Ne vétkezzél többet, hogy rosszabbul ne járj.” * 15. Erre elment az ember és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. * 16. Jézus egylényegû az Atyával. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton mûvelte. * 17. Jézus megmagyarázta nekik: “Atyám szüntelenül munkálkodik, ezért én is munkálkodom.” * 18. A zsidók erre már életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is atyjának mondta és ezzel egyenlõvé tette magát Istennel. * 19. Jézus azonban tovább hirdette: “Bizony mondom nektek: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis õ tesz, azt a Fiú ugyanúgy cselekszi. * 20. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sõt még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. * 21. Amint az Atya halottakat támaszt fel és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti, akit akar. * 22. Az Atya nem itél senkit, az itéletet teljesen a Fiúra bízta, * 23. Hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki a Fiút nem tiszteli, nem tiszteli az Atyát, aki õt kûldte. * 24. Bizony, bizony mondom nektek, aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül itéletre, hanem már árment a halálból az életre. * 25. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra és már itt is van, mikor a holtak meghallják Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak rá, élni fognak. * 26. Amint az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is hogy élete legyen önmagában, * 27. és hatalmat adott neki, hogy itéletet tartson, mivel õ az emberfia. * 28. Ne csodálkozzatok ezen. Eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják Isten Fiának szavát. * 29. Akkor elõjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az itélet feltámadására. * 30. Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy itélek. Itéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem kûldött. * 31. Az Atya tanusága Jézusról. Ha én tanuskodom önmagamról, tanuságom nem érvényes, * 32. Más tanuskodik rólam, és én tudom, hogy igaz az a tanuság, amit rólam tesz. * 33. Ti Jánosnál tudakozódtatok, és õ tanuságot tett az igazságról. * 34. De nekem nincs szükségem emberi tanuskodásra, csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. * 35. Égõ és világító fény volt õ, ti azonban csak ideig óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. * 36. Olyan tanuságom van amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyek végbevitelét rámbízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanuskodnak rólam, hogy az Atya kûldött engem. * 37. Tehát maga az Atya, aki kûldött, tanuskodik rólam. Ti viszont se szavát nem hallottátok, se színét nem láttátok, * 38. És igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek annak, akit kûldött. * 39. Vizsgáljátok az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy bennük találtok örök életet. Éppen azok tanuskodnak rólam. * 40. Ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. * 41. A hitetlenség gyökere. Dicsõítést nem fogadok el az emberektõl. * 42. Ismerlek titeket: nincs bennetek Isten szeretete. * 43. Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el, ha más a saját nevében jön, azt elfogadjátok. * 44. Hogyan lehetnétek hívõk, mikor egymás dicsõítését elfogadjátok, de nem keresitek az egy Istentõl származó dicsõséget? * 45. Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben remánykedtek. * 46. Ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert õ énrólam írt. * 47. Ha az õ írásának nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavamnak?”

2009. október 17., szombat A valóság szívének közepébe

Minden vidéknek, nemzetnek, társadalmi rétegnek megvolt a maga apostola. Én, ó, Uram, nagy alázattal, a te Univerzumban jelen levő Krisztusod apostola és (hogy úgy mondjam) evangélistája szeretnék lenni. Szeretném elmélkedéseimmel, szavaimmal, egész életemmel fölfedni és hirdetni a kapcsolatok folyamatos összefonódását, amelyek a Kozmoszt, amelyben élünk, olyan hellyé teszik, amely a Megtestesülés által átistenült, a közösség által átistenül, s a mi közreműködésünkkel átisteníthető. Elvinni Krisztust a szervesen egybefonódó kapcsolatok által annak a Valóságnak a szíve közepébe, amelyet rendkívül veszélyesnek, eviláginak és pogánynak tartanak. Íme, az én Evangéliumom és küldetésem.

Teilhard de Chardin: A pap

17. szombat: ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC

Ábrahám a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz

Róm 4,13.16-18

Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján. Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja Isten előtt, amint meg van írva: ,,sok nemzet atyjává rendeltelek” [Ter 17,5]. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nemlétezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: ,,Annyi lesz a te utódod” [Ter 15,5].

Zs 104,6-9.42-43

ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak. Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett. Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.

Lk 12,8-12

Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt Isten is megtagadja angyalai előtt. Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat. Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.”