Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 18, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 8. fejezet

1. A házasságtörõ asszony. Jézus kiment az Olajfák hegyére. * 2. Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, õ pedig leült és tanította õket. * 3. Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. * 4. “Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen. * 5. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?” * 6. Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. * 7. További faggatásukra felegyenesedett és így szólt hozzájuk: “Aki bûn nélkül van közületek, az vesse rá az elsõ követ!” * 8. Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. * 9. Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idõsebbeken, úgy hogy Jézus egyedül maradt az elõtte álló asszonnyal. * 10. Jézus akkor felegyenesedett: “Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?” * 11. “Senki, Uram!” — felelte az. Mire Jézus így szólt: “Én sen ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” * 12. Jézus a világ világossága. Máskor így beszélt Jézus: “Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” * 13. Erre a Farizeusok megjegyezték: “Te önmagadról teszel tanuságot, tanuságod tehát nem érvényes.” * 14. Jézus megfelelt nekik: “Mégha magamról teszek is tanuságot, érvényes az én tanuságom, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. * 15. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. * 16. Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. * 17. Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanusága érvényes. * 18. Én teszek tanuságot önmagamról, és tanuságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.” * 19. Erre megkérdezték tõle: “Hol a te atyád?” “Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.” * 20. Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el õt, mert még nem jött el az õ órája. * 21. A hitetlenség büntetése. Máskor meg Igy beszélt Jézus: “Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bûneitekben. * 22. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: “Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” * 23. De õ megmagyarázta nekik: “Ti innen alulról valók vagytok, én felülrõl vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebbõl a világból. * 24. Azért mondtam nektek: Meghaltok bûneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bûneitekben.” * 25. Erre megkérdezték: “De hát ki vagy te?” “Minek is beszélek egyáltalán nektek? — válaszolta Jézus. * 26. Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tõle hallottam.” * 27. Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. * 28. Jézus tovább folytatta: “Amikor majd felmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyõzõdtök róla, hogy én vagyok, és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom amire Atyám tanított. * 29. Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, Mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.” * 30. E szavaira sokan hittek benne. * 31. Ábrahám fiai. Jézus akkor a benne hívõ zsidókhoz fordult: “Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, * 32. Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” * 33. Õk tiltakoztak: “Ábrahám fiai vagyunk, és soha nem szolgáltunk senkinek. Hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?” * 34. Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bûnt cselekszik szolgája a bûnnek. * 35. A szolga nem marad mindig a házban, de a Fiú mindig ott marad. * 36. Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. * 37. Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. * 38. Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyáitoktól hallottatok.” * 39. Azok közbevágtak: “A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta õket: “Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. * 40. De ti életemre törtök, bár az Istentõl hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.” * 41. De azok így gõgösködtek: “Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy atyánk van: Isten.” * 42. . Jézus ismét szavukon fogta õket: “Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentõl való vagyok és tõle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, õ küldött engem. * 43. Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat. * 44. A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug õ és a hazugság atyja. * 45. Nekem viszont, aki igazat beszélek nem hisztek. Ki vádolhat közületek bûnrõl engem? * 46. Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem? * 47. Aki Istentõl van hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentõl.” * 48. Jézus elõbb volt, mint Ábrahám. Erre a zsidók nekitámadtak: “Ugye joggal mondjuk, hogy, szamaritánus vagy és ördögöd van.” * 49. Jézus tiltakozott: “Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. * 50. De én nem keresem a magam dicsõségét: van, aki keresi és ítéletet mond. * 51. Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” * 52. A zsidók közbevágtak: “Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem. * 53. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?” * 54. Jézus így válaszolt: “Ha én dicsõíteném magamat, dicsõségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsõít engem. Ti azt állítjátok, hogy õ a ti Istenetek, de nem ismeritek õt. * 55. Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem õt, és szavát megtartom. * 56. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. * 57. Látta és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: “Még ötven esztendõs sem vagy, és láttad Ábrahámot?” * 58. Jézus így szólt: “Bizony mondom nektek, mielõtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” * 59. Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltünt, s kiment a templomból.

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 7. fejezet * Harmadszor Jeruzsálemben

1. Jézus a sátorosünnepre készül. Ezután Jézus bejárta Galileát. Nem akart Judeába menni, mert a zsidók életére törtek. * 2. Közel volt a zsidók sátorosünnepe. * 3. Testvérei biztatták: “Menj csak el innen Judeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet. * 4. Senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy tudomást szerezzenek róla. Ha képes vagy ilyenekre, lépj a nyilvánosság elé.” * 5. —Testvérei sem hittek ugyanis benne. * 6. — Jézus így felelt: “Az én idõm még nem jött el, nektek az idõ mindig megfelelõ. * 7. Titeket nem gyûlöl a világ, de engem gyûlöl, mert én bizonyítom, hogy cselekedetei gonoszak. * 8. Menjetek csak fel az ünnepre, én most nem megyek fel erre az ünnepre, mivel idõm még nem telt be.” * 9. Így szólt és Galileában maradt. * 10. Miután testvérei elzarándokoltak az ünnepre, õ is felment, de nem nyilvánosan, hanem titokban. * 11. A zsidók keresték az ünnepen. * 12. “Hol van õ?” —kérdezgették, s a nép között állandó szóbeszéd tárgya volt. Némelyek azt mondták: “Jó ember.” Mások: “Ellenkezõleg, félrevezeti a népet.” * 13. De a zsidóktól való félelmében senki sem beszélt nyiltan róla. * 14. Jézus a sátorosünnepen. Az ünnep javarészén már túl voltak, amikor Jézus felment a templomba és tanítani kezdett. * 15. A zsidók meglepõdve kérdezték: “Hogyan érthet ez az írásokhoz, hiszen nem is tanult?” * 16. Jézus megfelelt nekik: “Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. * 17. Aki kész megtenni az õ akaratát, felismeri majd, hogy tanításom Istentõl való-e, vagy csak magamtól beszélek. * 18. Aki magától beszél, saját dicsõségét keresi. De aki annak dicsõségét keresi, aki õt küldte, az igazmondó és nincs benne hamisság. * 19. Úgy Mózes adta nektek a törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek a törvényt. Miért törtök életemre?” * 20. “Ördögöd van! — kiáltott közbe a nép, ugyan ki tör életedre?” * 21. Jézus folytatta: “Egyetlen dolgot tettem és mindnyájan megütköztök rajta. * 22. A körülmetélést Mózes rendelte el, — nem mintha Mózestõl származnék, hanem az atyáktól — és ti szombaton is körülmetéltek. * 23. Ha tehát valaki szombaton is körülmetélkedhetik, hogy Mózes törvényén csorba ne essék, miért haragusztok rám, ha az egész embert meggyógyítom szombaton? * 24. Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan!” * 25. Néhány jeruzsálemi megjegyezte: “Nem ez az, akinek életére törnek? * 26. Nézzétek, nyiltan beszél és nem szólnak rá semmit. Csak nem gyõzõdtek meg az elöljárók, hogy õ a Messiás? * 27. De hiszen errõl tudjuk, honnan jött. A Messiásról azonban, ha majd eljön, senkisem fogja tudni honnan való.” * 28. Erre tanítás közben a templomban Jézus így kiáltott: “Ismertek engem, azt is tudjátok, honnan vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, Hanem az igaz küldött engem. * 29. Ti nem ismeritek õt. Én ismerem, hiszen tõle vagyok és õ küldött.” * 30. Erre meg akarták ragadni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az õ órája. * 31. A nép közül sokan hittek benne. “Ha eljön a Messiás, tud-e több csodát mûvelni ennél?”— mondták. * 32. A farizeusoknak tudomására jutott, hogy ez a szóbeszéd jár a nép között. A fõpapok és farizeusok szolgákat küldtek tehát, hogy elfogják õt. * 33. Jézus így szólt: “Csak rövid ideig vagyok még veletek, aztán ahhoz megyek, aki küldött. * 34. Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.” * 35. A zsidók erre tanakodni kezdtek: “Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a pogányok közt élõ telepesek közé megy, hogy tanítsa õket? * 36. Mit jelent, amit mond: Keresni fogtok engem, de nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?” * 37. Az ünnep utolsó napján. Az utolsó napon, az ünnep nagy napján, ott állt Jézus és hangos szóval hirdette: * 38. “Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívébõl, az Írás szerint, élõ víz forrásai fakadnak.” * 39. Ezt a Lélekrõl mondta, melyben a benne hívõknek kellett részesülniük. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsõült meg. * 40. E szavak hallatára néhányan a nép közül felkiáltottak: “Ez valóban a Próféta!” Mások meg: “Ez a Messiás!” * 41. De voltak, akik megjegyezték: “Hát Galileából jön a Messiás? * 42. Nem azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából, és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?” * 43. Erre szakadás támadt miatta a nép között. * 44. Voltak, akik meg akarták õt ragadni, de senki sem tudott kezet emelni rá. * 45. A szolgák is visszatértek a fõpapokhoz és farizeusokhoz. Azok megkérdezték: “Miért nem hoztátok el Õt?” * 46. A szolgák mentegetõztek: “Ember így még nem beszélt!” * 47. “Talán titeket is félrevezetett? — kérdezték a farizeusok. * 48. Hitt-e benne valaki a tanácstagok vagy a farizeusok közül? * 49. Csak ez az átkozott népség, amely mit sem ért a törvénybõl!” * 50. Egy közülük, Nikodémusz, aki egy alkalommal (éjjnek idején) felkereste, így szólt: * 51. “Elítél-e törvényünk valakit, anélkül hogy kihallgatták volna és meggyõzõdtek volna arról, hogy mit tett?” * 52. De az ok leintették: “Talán csak nem vagy te is galileai? Nézd meg (az Írásban) és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta.” * 53. Ezután mindannyiuk hazatért.

2009. október 18., vasárnap A termékenység forrása

Igazi misszionáriusaink közül soha senki sem merészkedett misszióba anélkül, hogy előtte elmélkedéseiben el ne mélyítette volna az isteni Megváltás misztériumát. Ahogy a megváltás nem valósulhatott meg Jézus keresztje nélkül, ugyanígy nem is képes folytatódni a lelkekben Jézus apostolainak keresztje és szenvedése nélkül.

Ebben a kérdésben a mi Urunkkal azonos érzéseket kell táplálnunk magunkban, ha az ő hiteles és igaz küldöttjei akarunk lenni. „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt … (aki) kiüresítette önmagát (és) … engedelmes lett a halálig mégpedig a kereszthalálig, (hogy) megdicsőítse az Atyát (és megváltsa a lelkeket)” (vö. Fil 2)

Az utódok nem születnek fájdalom nélkül. Jézus a kereszthalálával szült meg minket az örök életre, Mária pedig a kereszt tövében lett a mi édesanyánk. A természetfeletti rendben a fájdalom, és gyakran a halál is, a termékenység forrása.

Boldog Paolo Manna

18. vasárnap: ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP (SZENT LUKÁCS EVANGÉLISTA)

Életét bűnért való áldozatul adta, mégis sokáig él

Iz 53,10-11

De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza.

Zs 32

Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Zsid 4,14-16

Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.

Mk 10,35-45

Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.” Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.” Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”