Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 19, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 10. fejezet

1. Jézus a jó pásztor. “Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. * 2. Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. * 3. Annak kinyit az õr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti õket. * 4. Miután kieresztette saját (juhait), megindul elõttük, és a juhok követik õt, mert ismerik hangját. * 5. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak elõle, mert az idegen hangját nem ismerik.” * 6. Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de õk nem értették, hogy mit akar vele mondani. * 7. Jézus tovább folytatta: “Bizony, bizony mondom nektek: A juhok számára én vagyok az ajtó. * 8. Mindannyian, akik elõttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. * 9. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-bejár és legelõre talál. * 10. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bõségben legyen. * 11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. * 12. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, otthagyja a juhokat és elfut, mikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti õket. * 13. A béres azért fut el, mert béres, és nem törõdik a juhokkal. * 14. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, * 15. mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. * 16. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebbõl az akolból valók. Azokat is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra: egy akol lesz és egy pásztor. * 17. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. * 18. Senki sem veszi el tõlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól.” * 19. E beszéd miatt szakadás támadt a zsidók között. * 20. Sokan közülük azt mondták: Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?” * 21. Mások viszont megjegyezték: “Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?” * 22. Negyedszer Jeruzsálemben * 23. A templomszentelés ünnepén. A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. * 24. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában. * 25. Körülvették õt a zsidók és megkérdezték: “Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyiltan,” * 26. Jézus így felelt: “Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében mûvelek, tanuságot tesznek rólam. * 27. De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók. * 28. Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem õket, s õk követnek engem. * 29. Én örök életet adok nekik: Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el õket a kezembõl. * 30. Atyám, aki nekem adta õket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el õket Atyám kezébõl. * 31. Én és az Atya egy vagyunk.” * 32. A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. * 33. Jézus szemükre vetette: “Sok jótettet cselekedtem nektek Atyám erejébõl, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?” * 34. A zsidók visszavágtak: “Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” * 35. Jézus megkérdezte tõlük: “Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? * 36. Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akikhez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszíti érvényét, * 37. Hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodol, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? * 38. Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem. * 39. De ha azokat cselekszem és nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” * 40. Ismét el akarták fogni, de õ kiszabadult kezeik közül. * 41. Jézus Pereában. Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János elõször keresztelt, és ott maradt. * 42. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: “János ugyan semmi csodát sem mûvelt, de mindaz, amit õróla mondott igaz volt.” * 43. És sokan hittek benne.

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 9. fejezet

1. A vakonszülött meggyógyítása. Egyszer útközben látott egy vakonszülött embert. * 2. Tanítványai megkérdezték tõle: “Mester, ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született?” * 3. “Sem ez nem vétkezett, felelte Jézus, sem a szülei, hanem, hanem inkább Isten mûvének kell megnyilvánulnia rajta. * 4. Nekünk addig kell véghezvinnünk annak mûveit, aki küldött engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik. * 5. Amíg ebben a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” * 6. E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente és így szólt hozzá: * 7. “Menj, mosakodjál meg Siloe tavában.” Ennek jelentése: “Küldött.” Az ember elment, megmosdott és ép szemmel tért vissza. * 8. A szomszédok és akik azelõtt koldulni látták, kérdezgették egymást: “Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek állították: “Ez az.” * 9. Mások azonban tagadták: “Nem az, hanem csak hasonló hozzá.” * 10. De õ kijelentette: “Én vagyok az.” Erre megkérdezték tõle: “Hogyan nyílt meg a szemed?” * 11. Elmondta nekik: “Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, bekente vele szememet és azt mondta: Menj Siloe tavához és mosakodjál meg. Én elmentem, megmosdottam és most látok.” * 12. Azok megkérdezték: “Hol van õ? ” “Nem tudom.”, felelte. * 13. A csoda kivizsgálása. Erre elvitték a farizeusokhoz az imént még vakot. * 14. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta szemét, szombat volt. * 15. A farizeusok is megkérdezték, hogyan nyerte vissza szeme világát. Nekik is elmondta: “Sarat tett a szememre, megmosdottam és most látok.” * 16. Egyik-másik farizeus megjegyezte: “Nem Istentõl való ez az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.”Mások viszont ellene vetették:”Hogyan tud bûnös ember ilyen csodákat mûvelni?” És szakadás támadt köztük. * 17. Ismét faggatni kezdték a vakot: “Te mit mondasz róla, mivel visszaadta a szemed világát?” “Hogy próféta”, felelte az. * 18. A zsidók ezért egyáltalán nem akarták elhinni, hogy vak volt és hogy visszanyerte látását. Odahívták tehát a vak szüleit és azokat kezdték faggatni: * 19. “A ti fiatok ez? Errõl mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” * 20. Szülei így feleltek: “Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. * 21. De hogyan nyerte vissza látását, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki adta vissza szemevilágát. Õt magát kérdezzétek, megvan a kora. Beszéljen õ magáról.” * 22. Szülei azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak meri vallani, kizárják a zsinagógából. * 23. Ezért mondták a szülei: “Megvan a kora, õt kérdezzétek.” * 24. Mégegyszer hívták tehát a vakon született embert és figyelmeztették: “Adj dicsõséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bûnös.” * 25. Az így felelt: “Hogy bûnös-e, nem tudom. Egyet tudok: Vak voltam, most pedig látok.” * 26. Erre megint faggatni kezdték: “Mit csinált veled? Hogy adta vissza látásodat?” * 27. “Már elmondtam nektek, felelte az, de nem hallgattak rá. Miért akarjátok mégegyszer hallani? Talán tanítványai akartok lenni ti is?” * 28. Erre megátkozták és azt mondták: “Te vagy az õ tanítványa. * 29. Mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnan jön, nem tudjuk.” * 30. Az ember azonban megjegyezte: “Éppen az a különös, hogy nem tudjátok honnan van, és mégis visszaadta a szemem világát. * 31. Tudjuk viszont, hogy Isten nem hallgatja meg a bûnösöket. De ha valaki istenfélõ és Isten akaratát teljesíti, azt meghallgatja. * 32. Mióta a világ fennáll, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna a vakonszülött látását. * 33. Ha õ nem volna Istentõl való, nem tehetett volna semmit.” * 34. Azok elhallgattatták: “Bûnben születtél mindenestül, és te akarsz oktatni minket?” Azzal kidobták. * 35. A vakonszülött hitvallása. Jézus meghallotta, hogy kidobták. Mikor találkozott vele, megszólította: “Hiszel az Emberfiában?” * 36. “Ki az, Uram? — kérdezte. Hinni akarok benne.” * 37. “Elõtted áll, felelte Jézus, õ az, aki veled beszél.” * 38. “Hiszek, Uram!”— kiáltotta és leborult elõtte. * 39. Jézus megjegyezte: “Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak; Akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, elvakuljanak.” * 40. Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus és megkérdezte: “Csak nem vagyunk mi is vakok?” * 41. Jézus így felelt: “Ha vakok volnátok, bûnötök nem volna. De ti azt mondjátok: Látunk. Ezért megmarad bûnötök.”

2009. október 19., hétfő A társas lét paradoxona

A pap – a többiektől eltérő módon – áldozatként van jelen az emberek között, és így mindenkié: a köz szolgája, az egész közösség hasznára van. (…)

A pap a kereszténység társadalmi paradoxonát testesíti meg: a legalázatosabb a legnagyobb, és a parancsnok a szolgálatban is az élen jár.
Igino Giordani

19. hétfő (Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák, Keresztes Szent Pál)

Nekünk is megigazulásunkra szolgál, ha hiszünk abban, aki föltámasztotta Urunkat

Róm 4,20-25

és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek abban a teljes meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért. És ezt számították be neki megigazulásul [Ter 15,6]. De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki, hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta halottaiból Jézust, a mi Urunkat, aki bűneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámadt.

Lk 1,69-75

Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által. Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünknek minden napján.

Lk 12,13-21

Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?” Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.” Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!” Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.”