Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 20, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 12. fejezet

1. A betániai vacsora. Hat nappal húsvét elõtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott holtából. * 2. Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt ült vele az asztalnál. * 3. Mária pedig vett egy valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával. * 4. Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta. Méltatlankodott ezért: * 5. “Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért; miért nem osztották ki a szegények közt?” * 6. Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: õ kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt. * 7. Jézus rászólt: “Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. * 8. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” * 9. Határozat Lázár ellen. A zsidók közül sokan megtudták, hogy õ ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott holtából. * 10. Erre a fõpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, * 11. Mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban. * 12. Bevonulás Jeruzsálembe. Másnap nagy tömeg vonult fel az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje. * 13. Így kiáltoztak: “Hozsanna! Áldott, ki az Úr nevében jön, Izrael királya!” * 14. Akadt ott egy szamár, Jézus ráült. Errõl mondja az Írás: * 15. “Ne félj, Sion leánya! Nézd csak, királyod jön Szamárcsikó hátán.” * 16. Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsõült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy amint végbement. * 17. A nép, amely ott volt, mikor Lázárt elõhívta a sírból és feltámasztotta holtából, tanuságot tett róla. * 18. Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát mûvelte. * 19. A farizeusok viszont egymás szemére vetették: “Látjátok, hogy semmire sem mentek. Az egész világ utána fut!” * 20. Jézus és a pogányok. Azok közt, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány pogány is. * 21. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: “Uram, látni szeretnénk Jézust.” * 22. Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak. * 23. Jézus így válaszolt: “Eljött az óra, mikor megdicsõül az Emberfia. * 24. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. * 25. Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyûlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. * 26. Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. * 27. Szózat az égbõl. Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? * 28. De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsõítsd meg nevedet.” Erre szózat hallatszott az égbõl: “Megdicsõítettem és továbbra is megdicsõítem.” * 29. Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Némelyek azonban azt mondták: “Angyal beszélt vele.” * 30. Jézus felvilágosította õket: “Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek. * 31. Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. * 32. Én pedig, ha felmagasztalnak a földrõl, mindent magamhoz vonzok.” * 33. E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg. * 34. A nép ellenevetette: “Mi úgy hallottuk a törvénybõl, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát fel kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?” * 35. Jézus így válaszolt nekik: “Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amig a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár nem tudja hová megy. * 36. Amig veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott elõttük. * 37. A zsidók hitetlensége. Jóllehet ennyi csodát mûvelt a szemük láttára, mégsem hittek benne. * 38. Így teljesedett be Izaiás próféta jövendölése: “Uram, ki hitte igehirdetõ szavunkat, És az Úr ereje ki elõtt nyilvánult meg?” * 39. Nem tudtak hinni, Izaiás ugyanis ezt is megjövendölte: * 40. “Szemüket elvakította És megkérgesítette szívüket, Hogy szemükkel ne lássanak, Szívükben értelem ne legyen, és meg ne térjenek, Hogy meggyógyítsam õket.” * 41. Így szólt Izaiás, aki látta dicsõségét és jövendõlt róla. * 42. A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják õket a zsinagógából. * 43. Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsõségét. * 44. Jézus isteni küldetése. Jézus hangos szóval hirdette: “Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. * 45. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. * 46. Én világosságul jöttem erre a világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. * 47. Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem e világot, hanem hogy megmentsem a világot. * 48. Van bírája annak, aki megvet engem és nem fogadja el tanításomat. A tõlem hirdetett ige ítéli el õt az utolsó napon. * 49. Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, õ parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek. * 50. És én tudom, hogy az õ parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, Úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”

Reklámok

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 11. fejezet * Utoljára Jeruzsálemben

1. Lázár halála. Betániában, Máriának és nõvérének, Mártának falujában volt egy Lázár nevû beteg. * 2. Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. * 3. Testvére, Lázár volt a beteg. A nõvérek megüzenték neki: “Uram, akit szeretsz, beteg.” * 4. Ennek hallatára Jézus így szólt: “A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsõségére lesz, hogy ezáltal megdicsõüljön az Isten Fia.” * 5. Jézus szerette Mártát, nõvérét (Máriát) és Lázárt. * 6. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: * 7. “Menjünk ismét Judeába.” * 8. “Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” * 9. Jézus így válaszolt: “Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. * 10. De aki éjjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” * 11. Így szólt, majd folytatta: “Lázár, a mi barátunk elaludt. Megyek, hogy felkeltsem álmából.” * 12. “Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.” * 13. Jézus a haláláról beszélt, õk azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. * 14. Erre Jézus nyiltan megmondta nekik: * 15. “Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” * 16. Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: “Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” * 17. Jézus Máriánál és Mártánál. Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. * 18. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. * 19. Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vígasztalják õket testvérük miatt. * 20. Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. * 21. “Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, * 22. De tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentõl, megadja neked.” * 23. Jézus megnyugtatta: “Testvéred fel fog támadni.” * 24. Márta megjegyezte: “Tudom, hogy fel fog támadni a felfámadáskor az utolsó napon.” * 25. Jézus így szólt hozzá: “Én vagyok a feltámadás és az élet: aki bennem hisz, mégha meg is halt, élni fog. * 26. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?” * 27. “Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élõ) Isten fia, aki a világra jön.” * 28. E szavakkal elment, hívta nõvérét, Máriát és csendben közölte vele: “Itt a mester, hív téged.” * 29. Ennek hallatára az rögtön felkelt és hozzá sietett. * 30. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. * 31. Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vígasztalták, látták, hogy Mária gyorsan felkel és kimegy, utána mentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. * 32. Mikor Mária Jézus közelébe ért és meglátta õt, e szavakkal borult a lábához: “Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” * 33. Amint Jézus látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. * 34. “Hová tettétek õt?” — kérdezte. “Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.” * 35. Jézus könnyekre fakadt. * 36. “Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette õt.” * 37. Némelyek azonban megjegyezték: “Õ, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meg ne haljon?” * 38. Lázár feltámasztása. Jézus még mindig mélyen megindulva a sírhoz ment. Az egy kõvel elzárt barlang volt. * 39. “Vegyétek el a követ”, szólt Jézus. Márta, az elhunyt nõvére megjegyezte: “Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” * 40. Jézus így felelt: “Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsõségét?” * 41. Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imátkozott: “Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. * 42. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.” * 43. E szavak után hangos szóval kiálltott: “Lázár, jöjj ki!” * 44. A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendõvel bekötve. Jézus így szólt: “Oldjátok fel õt, hogy járni tudjon.” * 45. A fõtanács határozata Jézus ellen. Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett és hittek benne. * 46. Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett. * 47. A fõpapok és farizeusok erre összehívták a fõtanácsot és tanakodni kezdtek: “Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát mûvel. * 48. Ha tovább tûrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.” * 49. Egyikük, Kajafás, aki abban az évben fõpap volt, közbeszólt: * 50. “Ti nem értetek semmit. Nem látjátok át: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.” * 51. Ezt azonban nem magától mondotta, hanem mint fõpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért. * 52. De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyûjtse. * 53. Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik õt. * 54. Jézus Efraimban. Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvõ Efraim nevû városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt. * 55. Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékrõl már húsvét elõtt sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy megszenteljék magukat. * 56. Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: “Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?” * 57. A fõpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétérõl, jelentse fel, hogy elfoghassák.

2009. október 20., kedd Ajándék és titok

Aki az egyházi rend szentségének felvételére készül, egész testével földre borul és homlokával a templom kövezetét érinti, kinyilvánítva ezzel teljes készségét arra, hogy elfogadja a rábízott szolgálatot. Ez a szertartás veretes módon jelölte meg papi életemet. Évekkel később, a Szent Péter-bazilikában, – midőn a Zsinat éppen kezdetét vette – visszagondolva pappá szentelésem pillanatára, írtam egy verset, amelyből szeretnék idézni:

„Te vagy, Péter. Te vagy itt a Kő, amin a többiek járnak, hogy eljussanak oda, ahová lépteiket vezeted. Te e lépések támasza akarsz lenni. ”

Miközben ezeket a szavakat írtam, Péterre és a papi szolgálat egész valóságára gondoltam, arra törekedve, hogy hangsúlyozzam e liturgikus leborulás mély jelentését. A papszentelés kezdetén a kereszt alakban földre borulás azt jelenti, hogy Péterhez hasonlóan befogadjuk életünkbe Krisztus keresztjét, és az Apostollal együtt „padlóvá” válunk testvéreink számára. Ez minden papi lelkiség legmélyebb értelme.

II. János Pál: „Ajándék és titok”

20. kedd (Szent Vendel)

Egynek igaz volta miatt árad ki minden emberre az életadó megigazulás

Róm 5,12.15b.17-19.20b-21

Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét. Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Zs 39

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ,,Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.” Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ,,Úgy kell neked!” Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; ,,Magasztaltassék az Úr!” — mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!

Lk 12,35-38

Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák.