Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 21, 2009 havi archívum

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 14. fejezet * Jézus búcsúbeszéde

1. Jézus megigéri a mennyei hazát. “Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. * 2. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. * 3. Ha aztán elmentem és helyet készítettem már, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. * 4. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek.” * 5. “Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mész, hogyan ismerhetnénk az utat?” * 6. Jézus így szólt: “Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. * 7. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok õt.” * 8. “Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk.” * 9. Jézus így válaszolt: “Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? * 10. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. * 11. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek. * 12. Jézus megigéri a Szentlelket. Bizony, bizony mondom nektek: Aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam cselekszem, sõt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. * 13. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsõüljön a Fiúban. * 14. Ha pedig tõlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni. * 15. Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. * 16. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság lelkét, aki mindörökké veletek marad. * 17. A világ nem kaphatja meg õt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert bennetek marad. * 18. Egyesülés Jézussal. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. * 19. Rövid idõ még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. * 20. Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. * 21. Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom õt én is és kinyilatkoztatom magamat neki.” * 22. Júdás, nem a karióti, it közbeszólt: “Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?” * 23. Jézus tovább folytatta: ” aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja õt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. * 24. Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki kûldött engem. * 25. Krisztus békéje. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam. * 26. A Vígasztaló pedig, akit az Atya nevemben kûld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. * 27. Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne szorongjon! * 28. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de megint visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. * 29. Elõre megmondtam, mielõtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek. * 30. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme: * 31. Rajtam ugyan nincs hatalma, csak hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya. — Keljetek fel, menjünk innét!”

Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 13. fejezet * Jézus szenvedése, halála, és feltámadása

1. A lábmosás. Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. * 2. A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy árulja el õt. * 3. Jézus tudta, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentõl jött és Istenhez megy, * 4. Mégis felkelt a vacsorától, levetette felsõruháját, fogott egy kendõt és maga elé kötötte. * 5. Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendõvel megtörölte. * 6. Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: “Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” * 7. Jézus így felelt: “Most nem érted, amit teszek, de késõbb majd megérted.” * 8. De Péter még jobban tiltakozott: “Az én lábamat meg nem mosod soha!” “Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” * 9. “Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.” * 10. Jézus így szólt: “Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” * 11. Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: “Nem vagytok tiszták mindnyájan.” * 12. A lábmosás tanulsága. Miután megmosta lábukat, felvette felsõruháját és újra leült. * 13. Aztán így szólt: “Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek: az vagyok. * 14. Ha tehát én, az Ur és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. * 15. Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. * 16. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött kûldõjénél. * 17. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. * 18. Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: “Ki megosztotta kenyerem, Sarkát emelte ellenem.” * 19. Elõre megmondom, mielõtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy rólam van szó. * 20. Bizony, bizony mondon nektek: Aki befogadja, akit küldök, engem fogad be, aki engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” * 21. Az áruló távozik. E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: “Bizony, bizony mondom nektek: Közületek egy elárul engem.” * 22. A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükrõl mondja. * 23. Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén * 24. Simon Péter intett neki és kérte: “Kérdezd meg, kirõl beszél?” * 25. Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: “Uram, ki az?” * 26. Jézus így felelt: “Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyujtotta. * 27. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: “Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” * 28. Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki. * 29. Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: “Vedd meg az ünnepre, ami szükséges,” vagypedig, hogy adjon valamit a szegényeknek. * 30. Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. * 31. Az új parancsolat. Miután kiment, Jézus így szólt: “Most dicsõült meg az Emberfia, és benne megdicsõült az Isten. * 32. Ha benne megdicsõült az Isten, Isten is meg fogja õt dicsõíteni önmagában, sõt hamarosan megdicsõíti. * 33. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. * 34. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. * 35. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” * 36. Péter tagadásának megjövendölése. Simon Péter megkérdezte: “Uram, hová mégy?” “Ahová én megyek, felelte Jézus, oda most nem jöhetsz velem, de késõbb majd követni fogsz.” * 37. Péter fogadkozott: “Miért nem mehetek most veled? Életemet adom érted.” * 38. Jézus így válaszolt: “Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”

2009. október 21., szerda Bármilyen áldozat árán

Legszentebb Háromság, Atya, Fiú és Szentlélek, Aki lényeged szerint egy Isten vagy, három Személyben: életem első és végső célja. Engem, szerencsétlen bűnöst megragadott az imádás, a hálaadás és a szeretet éltető érzése a Te végtelen jóságod iránt, amelyet mérhetetlen kegyelmed folytán megismerhettem. Ezáltal szívem legmélyéig megrendültem, s azokra a testvéreimre gondoltam, akik még nem kapták meg Igéd fényét. Elhatároztam tehát, hogy a Te segítségeddel fölajánlom magam ezeknek a lelkeknek üdvösségéért. Bármilyen áldozatba, fáradságba, szevedésbe is kerüljön, hogy ők is teljességgel részesedhessenek a megváltás vérében.

Boldog az a nap, amelyen megadatik számomra, hogy szenvedjek egy ennyire szent és jámbor ügyért. És még boldogabb az, amelyen méltónak találtatnék arra, hogy a véremet onthassam érettük, és a kínok közepette találkozhatnék a halállal!

Boldog Giovanni Mazzucconi, vértanú: Imádkozzatok, hogy apostolok lehessetek!

21. szerda (Szent Orsolya és vértanútársai, Szent Hilárion, B. Károly király, Berecz Skolasztika)

A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek

Róm 6,12-18

Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek. Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Isten ments! Nem tudjátok, hogy ha odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra? Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket, s így megszabadultatok a bűntől, és az igazság szolgái lettetek.

Zs 123

Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, — vallja meg most Izrael, — ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk, talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk. Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket, talán elborítottak volna a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk! Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk. Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.

Lk 12,39-48

Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: ,,Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: ,,Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.