Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.október 22, 2009 havi archívum
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 21. fejezet
1. Jézus Tibériás tavánál. Ezután ismét megjelent Jézus tanítványainak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt: * 2. Együtt volt Simon Péter, Tamás, a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két tanítvány. * 3. Simon Péter így szólt: “Megyek halászni.” “Mi is megyünk veled”, mondták azok. Kimentek és beszálltak a bárkába. De azon az éjszakán semmit sem fogtak. * 4. Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton, de a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. * 5. Jézus megszólította õket: “Fiaim, nincs valami ennivalótok?” “Nincsen”, felelték. * 6. Ekkor azt mondta nekik: “Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették és alig bírták behúzni a nagy tömeg hal miatt. * 7. Erre a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: “Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, felvette köntösét — mert neki volt vetkõzve — és a tóba vetette magát. * 8. A többi tanítvány követte a bárkával. A halakkal telt hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. * 9. Mikor partra szálltak, parázsló tüzet pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. * 10. Jézus szólt nekik: “Hozzatok a most fogott halakból.” Erre Simon Péter visszament és partra vonta a hálót. Százötvenhárom nagy hal töltötte meg. * 11. Noha ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. * 12. Jézus hívta õket: “Jöjjetek ide, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: “Ki vagy?” — hiszen tudták, hogy az Úr az. * 13. Akkor Jézus fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanúgy halat is. * 14. Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus holtából való feltámadása után megjelent a tanítványoknak. * 15. A fõhatalom átadása Péternek. Étkezés után Jézus megkérdezte Pétert: “Simon, János fia, jobban szeretsz, mint ezek?” “Igen Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: “Legeltesd bárányaimat.” * 16. Aztán ismét megkérdezte: “Simon, János fia, szeretsz engem?” “Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: “Legeltesd juhaimat.” * 17. Majd harmadszor is megkérdezte: “Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is kérdezte: szeretsz engem? és csak annyit mondott: “Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus ismét azt mondta: “Legeltesd juhaimat.” * 18. Jövendölés Péterrõl és Jánosról. “Bizony, bizony mondom neked: Mikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat, és oda mentél, ahova akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted kezedet és más övez fel téged, aztán oda visz, ahova nem akarod.” * 19. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsõíteni Istent. Majd hozzáfûzte: “Kövess engem!” * 20. Péter megfordult és látta, hogy utána jön a tanítvány, aki a vacsorán keblére borult és meg kérdezte: “Uram ki az , aki téged elárul?” * 21. Láttára Péter Jézushoz fordult: “Uram, hát õvele mi lesz?” * 22. Jézus így felelt: “Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törõdöl vele? Te kövess engem!” * 23. Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: “Nem hal meg”, hanem: Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törõdöl vele?” * 24. Befejezés. Ez az a tanítvány, aki tanuságot tesz minderrõl és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az õ tanusága. * 25. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 20. fejezet * Jézus feltámadása
1. Péter és János a sírnál. A hét elsõ napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. * 2. Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: “Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” * 3. Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettõ. * 4. A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. * 5. Behajolt és meglátta a gyolcsokat, de nem ment be. * 6. Nem sokkal utána odaért Simon Péter is, bement a sírba, * 7. és õ is látta a gyolcsokat, meg a kendõt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen. * 8. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elõször ért a sírhoz. Látta és hitt. * 9. Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia holtából. * 10. A tanítványok aztán hazamentek. * 11. Jézus megjelenik Mária Magdolnának. Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszercsak lehajolt és betekintett a sírba. * 12. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehérruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál. * 13. Azok megszólították: “Asszony, miért sírsz?” “Elvitték Uramat és nem tudom, hová tették.” * 14. Ezekkel a szavakkal hátrafordult, és meglátta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. * 15. Jézus megkérdezte: “Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt: “Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” * 16. Jézus erre nevén szólította: “Mária!” Az megfordult és csak ennyit mondott: “Rabboni” — vagyis Mester. * 17. Jézus így szólt: “Engedj el! Még nem mentem fel Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” * 18. Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: “Láttam az Urat és ezt mondta nekem.” * 19. Jézus megjelenik az apostoloknak. Estefelé, még a hét elsõ napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: “Békesség nektek!” * 20. E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat. * 21. “Békesség nektek!” — ismételte. “Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” * 22. E szavak után rájuk lehelt és folytatta: “Vegyétek a Szentlelket. * 23. Akinek megbocsátjátok bûneit, bocsánatot nyert, akinek pedig megtartjátok, az bûnben marad.” * 24. Jézus megjelenik Tamásnak. Tamás, melléknevén Didimusz egy a tizenkettõ közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. * 25. A tanítványok azonban megmondták neki: “Láttuk az Urat.” De õ kételkedett: “Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjammal a szegek helyét nem érintem, kezemet pedig oldalába nem teszem, nem hiszem.” * 26. Nyolc nap mulva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Eljött Jézus zárt ajtón keresztül és közéjük lépett e szavakkal: “Békesség nektek!” * 27. Aztán Tamáshoz fordult: “Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyujtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívõ.” * 28. Tamás felkiáltott: “Én Uram, én Istenem!” * 29. Jézus csak ennyit mondott: “Azért hiszel (Tamás), mert látsz engem? Boldog, aki nem lát és mégis hisz.” * 30. Jézus még sok más csodát mûvelt tanítványai szemeláttára, de azokat nem írtam meg ebben a könyvben. * 31. Ezeket viszont azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 19. fejezet
1. Jézus megostorozása. Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. * 2. A katonák tövisekbõl koronát fontak, fejére tették és bíborszínû köpenyt adtak rá. * 3. Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: “Üdvözlégy, zsidók királya”, és arcul ütötték. * 4. Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: “Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne.” * 5. Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: “Íme az ember!” * 6. Láttára a fõpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: “Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: “Vegyétek át és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne.” * 7. De a zsidók nem tágítottak: “Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” * 8. E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt. * 9. Jézus második kihallgatása. Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: “Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt. * 10. Pilátus erre figyelmeztette: “Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek, és hatalmam van arra, hogy elbocsássalak téged?” * 11. Jézus csak ennyit mondott: “Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha onnan felülrõl nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bûne.” * 12. Ettõl fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa õt. A zsidók azonban fenyegetõzve kiáltották: “Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, elleneszegül a császárnak.” * 13. Az itélet. E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. * 14. Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: “Nézzétek itt a királyotok.” * 15. Azok tovább kiáltoztak: ” El vele, el vele! Keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: “Királyotokat feszítsem keresztre?” De a fõpapok tiltakoztak: “Nincs királyunk, csak császárunk.” * 16. Erre aztán kiszolgáltatta õt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették. * 17. Jézust keresztre feszítik. Õ keresztjét hordozva kiment az úgynevezett koponyhelyre, melynek héber neve Golgota. * 18. Ott keresztre feszítették õt és vele két másikat kétfelõl, középen pedig Jézust. * 19. Pilátus táblát is készíttetett és a kereszt fölé erõsíttette. * 20. Az volt ráírva: “Názáreti Jézus a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta azt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, görögül és latinul volt írva. * 21. Ezért a zsidó fõpapok kérték Pilátust: “Ne azt írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” * 22. Pilátus elutasította õket: “Amit írtam, megírtam.” * 23. Elosztják Jézus ruháit. Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szõve. * 24. Megbeszélték egymás közt: “Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az írás: “Elosztották ruháimat maguk között, és sorsot vetettek köntösöm fölött.” A katonák így is tettek. * 25. Jézus végsõ rendelkezése. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nõvére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. * 26. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: “Asszony, nézd, õ a te fiad!” * 27. Aztán a tanítványhoz fordult: “Nézd, õ a te anyád.” Attól az órától fogva házába fogadta õt a tanítvány. * 28. Jézus halála. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett már. Ezért, hogy az Írás valóra váljék, így szólt: “Szomjazom!” * 29. Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tûztek egy ecettel itatott szivacsot, és szájához emelték. * 30. Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: “Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét. * 31. Jézus oldalát megnyitják. Készület napja volt. A zsidók kérték tehát Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le õket a keresztrõl, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. * 32. Jöttek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek, aztán a másiknak is, akit vele együtt feszítettek meg. * 33. Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el lábszárát, * 34. hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melybõl azonnal vér és víz folyt ki. * 35. Aki ezt látta, tanuja lett, és tanusága igaz. Õ tudja hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. * 36. Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: “Csontot ne törjetek benne.” * 37. És más helyen: “Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.” * 38. Jézust sírba helyezik. Arimateai József tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. * 39. Mire az elment és levette Jézus testét. Odajött Nikodémus is, aki annakidején éjszaka ment Jézushoz, és hozott mintegy száz font mirrha- és áloékeveréket. * 40. Fogták Jézus testét és a fõszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. * 41. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. * 42. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 18. fejezet * Jézus szenvedése
1. Jézust elfogják. Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert. * 2. Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. * 3. Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a fõpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel felszerelve. * 4. Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította õket: “Kit kerestek?” * 5. “A názáreti Jézust”, mondták azok. “Én vagyok”, felelte Jézus. Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. * 6. Amint tehát azt mondta: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek. * 7. Õ újra megkérdezte: “Kit kerestek?” “A názáreti Jézust”, ismételték azok. * 8. “Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.” * 9. Így teljesedett be, amit mondott: “Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” * 10. Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásujtott a fõpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve. * 11. Jézus rászólt Péterre: “Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?” * 12. Jézus Annas és Kaifás elõtt. A tiszt csapata élén és a zsidó õrség elfogta Jézust és megkötözte. * 13. Elõször Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Kaifás volt a fõpap abban az évben. * 14. Õ adta a zsidóknak a tanácsot: “Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.” * 15. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerõse volt a fõpapnak, bejutott Jézussal a fõpap udvarába. * 16. Péter pedig kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a fõpap ismerõse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. * 17. Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: “Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?” * 18. “Nem vagyok”, felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tûz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt Péter is közéjük állt és melegedett. * 19. A föpap tanítványai és tanításai felõl kérdezte Jézust. * 20. Jézus így felelt: “Én nyiltan beszéltem az emberek elõtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? * 21. Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.” * 22. E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. “Így felelsz a fõpapnak?” — förmedt rá. * 23. Jézus csak ennyit mondott: “Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” * 24. Annás akkor megkötözve elküldte õt Kaifás fõpaphoz. * 25. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tõle: “Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?” * 26. “Nem vagyok”, tagadta. Erre a fõpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: “Hiszen ott láttalak vele a kertben.” * 27. De Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas. * 28. Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak. Kaifástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt. * 29. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: “Milyen vádat emeltek az ember ellen?” * 30. Azok így feleltek: “Ha nem volna gonosztevõ, nem szolgáltattuk volna ki neked.” * 31. Pilátus szabatkozott: “Tartsátok meg és itélkezzetek róla törvényetek szerint.” A zsidók azonban nem tágítottak: “Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” * 32. Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor halálának módját megjövendölte. * 33. Jézus elsõ kihallgatása. Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hivatta Jézust és megkérdezte tõle: * 34. “Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: “Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” * 35. “Hát zsidó vagyok én? — tört ki Pilátus. “Saját nemzeted és a fõpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?” * 36. Jézus így felelt: “Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.” * 37. Pilátus közbeszólt: “Tehát király vagy?” Jézus ráhagyta: “Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanuságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.” * 38. Pilátus vállat vont: “Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: “Én semmi vétket nem találok benne. * 39. Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?” * 40. De azok újra kiáltozni kezdtek: “Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 17. fejezet * Jézus fõpapi imája
1. Jézus önmagáért imádkozik. E szavak után Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: “Atyám, eljött az óra. Dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen téged. * 2. Hatalmat adtál neki minden ember felett, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. * 3. Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. * 4. Én megdicsõítettelek téged a földön. A mûvet, amelynek elvégzését rámbíztad, véghezvittem. * 5. Most dicsõíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsõséggel, amelyben részem volt nálad, mielõtt a világ lett. * 6. Imádkozik az apostolokért. Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad õket. * 7. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál tõled van. A tanítást, amit nekem adtál, átadtam nekik. * 8. Õk elfogadták és így valóban elismerték, hogy tõled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. * 9. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál. * 10. Tieid õk, — hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, — és én megdicsõültem bennük. * 11. Én már nem vagyok e világban, de õk a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám tartsd meg õket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. * 12. Amig velük voltam, én tartottam meg õket nevedben, amelyet nekem adtál. Megõriztem õket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. * 13. Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világon, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat. * 14. A világ gyûlölte õket, mert nem e világból valók, ahogy én sem vagyok e világból. * 15. Nem azt kérem, hogy vedd el õket a világból, hanem hogy óvd meg õket a gonosztól. * 16. Hiszen nem e világból valók õk, amint én sem vagyok e világból. * 17. Szenteld meg õket az igazságban: a te igéd igazság. * 18. Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én a világba õket. * 19. Értük szentelem magam, hogy õk is szentek legyenek az igazságban. * 20. Imádkozik az Egyházért. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. * 21. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek õk is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. * 22. Én átadtam nekik a dicsõséget, amit nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: * 23. én õbennük, te énbennem, hogy így tökéletesen egyek legyenek õk is. Ismerje meg ebbõl a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted õket, amint engem szerettél. * 24. Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsõségemet, amit te adtál nekem, hiszen te szerettél engem a világ teremtése elõtt. * 25. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így õk is megismerték, hogy te küldtél engem. * 26. Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én õbennük.”
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 16. fejezet
1. Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. * 2. Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sõt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek. * 3. Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát sem engem. * 4. Azért mondtam ezeket, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy elõre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam. * 5. A vígasztaló Szentlélek. Most elmegyek ahhoz, aki kûldött engem. De senki közületek nem kérdi tõlem: Hová mégy? * 6. Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. * 7. De én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vígasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm hozzátok. * 8. Amikor eljön, vádlón bizonyítja majd a világnak a bûnt, az igazságot és az itéletet. * 9. A bûnt: mert nem hittek bennem. * 10. Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem. * 11. Az itéletet: mert a világ fejedelmét már elitélték. * 12. Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erõsek hozzá. * 13. De amikor eljön õ az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendõt fogja hirdetni nektek. * 14. Õ majd megdicsõít engem, mert az enyémbõl kapja, amit kijelent nektek. * 15. Minden, ami Atyámé, enyém. Azért mondtam, hogy az enyémbõl kapja, amit kijelent nektek. * 16. A viszontlátás vígasztaló reménye. Rövid idõ és már nem láttok engem, ismét rövid idõ és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek).” * 17. A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: “Mit akar ezzel mondani: Rövid idõ és már nem láttok engem, ismét rövid idõ és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?” * 18. Megjegyezték tehát: “Mit akar ezzel mondani: Rövid idõ? Nem értjük, mit beszél.” * 19. Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: ” Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: Rövid idõ és már nem láttok engem, ismét rövid idõ és viszontláttok engem. * 20. Bizony, bizony mondom nektek: Ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. * 21. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. * 22. Ti is, most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tõletek. * 23. Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tõlem. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek. * 24. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. * 25. A búcsúbeszéd befejezése. Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyiltan beszélek az Atyáról. * 26. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek. * 27. Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentõl jöttem. * 28. Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek.” * 29. A tanítványok erre megjegyezték: “Most nyiltan beszélsz, és nyoma sincs a képletes beszédnek. * 30. Most elismerjük, hogy mindent tudsz és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért elhisszük, hogy Istentõl jöttél.” * 31. Jézus Így felelt: “Most hisztek? * 32. Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, kiki a maga útján és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. * 33. Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldüzést szenvedtek, de bízzatok, én legyõztem a világot.”
Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint * 15. fejezet
1. Jézus az igazi szõlõtõ. “Én vagyok az igazi szõlõtõ, Atyám a szõlõmûves. * 2. A szõlõvesszõket, amelyek bennem gyümölcsöt nem hoznak, a gyümölcsözõket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek. * 3. Ti már tiszták vagytok a tõlem kapott tanítás hatására. * 4. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szõlõvesszõ sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szõlõvesszõn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. * 5. Én vagyok a szõlõtõ, ti vagytok a szõlõvesszõk. Aki bennem marad és én õbenne, az bõ termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. * 6. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, és elszárad. Összeszedik, tûzre vetik és elég. * 7. Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok. * 8. Az dicsõíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok és így tanítványaim lesztek. * 9. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. * 10. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok. * 11. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen. * 12. A szeretet parancsa. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. * 13. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért. * 14. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. * 15. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. * 16. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tõle. * 17. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást! * 18. A világ gyûlölete. Ha a világ gyûlöl titeket, tudjátok meg: Engem elõbb gyûlölt nálatok. * 19. Ha a világból volnátok, a világ, mint övéit, szeretne titeket. De mivel nem vagytok ebbõl a világból valók, — Hiszen kiválasztottalak titeket a világból — gyûlöl titeket a világ. * 20. Emlékezzetek vissza a tõlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. * 21. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. * 22. Ha nem jöttem volna, és nem tanítottam volna õket, nem volna bûnük, így azonban nincs mentségük bûneikre. * 23. Aki engem gyûlöl, Atyámat is gyûlöli. * 24. Ha nem vittem volna végbe köztük olyan tetteket, amiket senki más nem cselekedett, nem volnának vétkesek. Most azonban látták ezeket és mégis gyûlölnek engem is, meg Atyámat is. * 25. De teljesednie kell a jövendölésnek, amely törvényükben olvasható: Ok nélkül gyûlöltek engem. * 26. Mikor eljön a Vígasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, õ tanuságot tesz rólam. * 27. Ti is tegyetek tanuságot rólam, hiszen kezdettõl velem vagytok.
2009. október 22., csütörtök A legszebb katedrálisom
Miközben Észak-Vietnam felé utaztunk, három alkalommal is együtt voltam bilincsbe verve egy nem keresztény képviselővel, akit fundamentalista buddhistaként tartottak számon. A közös sors megérintette a szívét, barátok lettünk.
A hajón a legkülönbözőbb emberekkel elegyedhettem párbeszédbe: miniszterekkel, képviselőkkel, magas rangú katonai, világi, vallási tekintélyekkel. A táborban – mivel a többiek megbízható embernek tartottak – gondnokká választottak, hogy szolgáljak mindenkinek: felszolgáljam az ételt, gondoskodjak a melegvízről, a hátamon hordjam a szenet az éjszakai fűtéshez. Jézus, akit Jeruzsálem falain kívül feszítettek keresztre, Saigonból való elindulásunkkor megértette velem, hogy az evangelizáció új formáját kell vállalnom: most nem egy egyházmegye püspökeként, hanem a falakon kívül, a világba küldött misszionáriusként.
A hit homályában, a szolgálatban, a megaláztatásban a remény fénye átalakította látásmódomat: attól kezdve ez a hajó, ez a fogság lett a legszebb katedrálisom.
Van Thuan vietnami bíboros: A remény tanúi
22. csütörtök
Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban
Róm 6,19-23
Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelődés végett. Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben, de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Zs 1
Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.
Lk 12,49-53
Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával” [Mik 7,6].
Gondolkodtató melankólia 