Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.október 23, 2009 havi archívum
Az Apostolok Cselekedetei * 2. fejezet * Az õsegyház a zsidó környezetben * A jeruzsálemi egyház
1. A Szentlélek eljövetele. Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. * 2. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égbõl és egészen betöltötte a házat, ahol összegyûltek. * 3. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl elõttük és leereszkedtek mindegyikükre. * 4. Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította õket. * 5. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetbõl tartózkodtak istenfélõ zsidók Jeruzsálemben. * 6. Mikor ez a zaj támadt, tömeg verõdött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni õket. * 7. “Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók? * 8. Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét? * 9. Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia, * 10. Frígia, Pamfília, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római zarándokok, * 11. zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit.” * 12. Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: “Ugyan mi lehet ez?” * 13. Mások meg gúnyosan megjegyezték: “Teleitták magukat édes borral!” * 14. Péter pünkösdi beszéde. Péter erre a többi tizenegy közül elõlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: “Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat! * 15. Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk, * 16. hanem ez az, amit megmondott Joel próféta: * 17. Így szól az Isten: Ez történik majd az utolsó napokban: szétárasztom minden emberre Lelkemet, fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, s álmokat álmodnak a vének. * 18. Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, hogy prófétái szót hallassanak. * 19. Csodákat támasztok fönn az égen és jeleket lenn a földön: vért és tüzet és gomolygó füstöt. * 20. A nap árnyékba, a hold vérbe borul mielõtt az Úr napja elérkezik, az a nagy és nyilvánvaló. * 21. És mindenki üdvözülni fog, aki segítségül hívja az Úr nevét. * 22. Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta elõttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – õáltala mûvelt köztetek. * 23. Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és elõretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok. * 24. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta õt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, * 25. hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban: Szemem elõtt az Úr mindenkoron, nem inghatok meg: õ áll jobbomon. * 26. Hát szívem örvend, nyelvem énekel, és testem is békében nyugszik el. * 27. Pokolnak lelkem, mert nem engeded, nem hagyod, rothadásra szentedet. * 28. Az élet útját mutatod meg nékem, és eltöltesz orcád elõtt gyönyörûséggel. * 29. Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek elõttetek. Õ meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk. * 30. Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett ígéretét: az õ utódaiból ültet majd valakit trónjára. * 31. Ezért a jövõbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás. * 32. Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. * 33. Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok. * 34. Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz: jobbom felõl foglalj helyet, * 35. míg lábad alá zsámolyul alázom valamennyi ellenségedet. * 36. Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” * 37. Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. “Mit tegyünk hát, testvérek?” – fordultak Péterhez és a többi apostolhoz. * 38. “Tartsatok bûnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát. * 39. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk.” * 40. Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította õket: “Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül.” * 41. Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. * 42. A jeruzsálemi hívek élete. Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. * 43. Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott). * 44. A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt. * 45. Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten. * 46. Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket. * 47. Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.
Az Apostolok Cselekedetei 1. fejezet * Elõszó
1. Elõzõ könyvemben kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen mennybevétele napjáig, * 2. amikor megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak. * 3. Szenvedése után sok csalhatatlan jellel bizonyította be ezeknek, hogy él; negyven napon át megjelent elõttük s az Isten országáról beszélt nekik. * Jézus mennybemenetelétõl a Szentlélek eljöveteléig * 4. Jézus mennybemenetele. Egy alkalommal, amikor együtt voltak, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálembõl, hanem várjanak az Atya igéretére. * 5. “Errõl hallottatok tõlem, mondta: János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel keresztekedtek meg.” * 6. Erre az egybegyûltek megkérdezték tõle: “Uram, tehát mostanaban állítod helyre Izrael országát?” * 7. Õ azonban így válaszolt: “Az Atya saját tetszése szerint határozta meg a megfelelõ idõpontot, nem rátok tartozik ennek ismerete. * 8. De amikor a Szentlélek leszáll rátok, erõben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, meg egész Júdeában és Szamariában, sõt egészen a föld végsõ határáig.” * 9. E szavak után szemük láttára felemelkedett és felhõ takarta el õt szemük elõl. * 10. Miközben merõen nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük. * 11. “Galileai férfiak, szólították meg õket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek felment a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.” * 12. Ezután az Olajfák hegyérõl, amely Jeruzsálemtõl szombatnapi járásra fekszik, visszatértek Jeruzsálembe. * 13. Amint megérkeztek, felmentek az emeleti terembe. Itt aztán együtt maradt Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab Alfeus fia és a buzgó Simon, s végül Júdás, Jakab testvére. * 14. Mindezek az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt egy szívvel-lélekkel, állhatatosan imádkoztak. * 15. Mátyás apostollá választása. Ezekben a napokban Péter a testvérek között egy alkalommal szólásra emelkedett. Az egybegyûltek száma mintegy százhúsz lehetett. * 16. “Testvérek! Be kellett teljesednie annak az írásnak, melyben a Szentlélek Dávid ajkával Júdásról, a Jézust foglyul ejtõk vezetõjérõl jövendölt. * 17. Õ közénk tartozott, a mi szolgálatunk részese volt. * 18. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, mikor pedig lezuhant, kettéhasadt és minden bele kiömlött. * 19. Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett errõl, úgyhogy azt a telket nyelvükön Hakeldámának, vagyis Vérmezõnek nevezték el. * 20. Mármost így szól az Írás a zsoltárok könyvében: Lakóhelyükbõl váljék sivatag, ne lakja senki sátrukat. Továbbá: Tisztségét kapja meg más. * 21. Szükséges tehát, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt -János keresztségétõl fogva egészen mennybevétele napjáig- * 22. velünk együtt tanúskodjék az õ feltámadásáról.” * 23. Erre kijelöltek kettõt: Józsefet, akit Barszabbásznak, más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. * 24. Azután így imádkoztak: “Urunk, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, e kettõ közül melyikre esett választásod, * 25. hogy elfoglalja ebben a szolgálatban, az apostoli rendben a helyet, melyet Júdás hûtlenül elhagyott és így az õt mehilletõ helyre jutott.” * 26. Ezután sorsot vetettek rájuk. A sors Mátyásra esett, mire a többi tizenegy apostol közé sorolták.
2009. október 23., péntek Az egyetlen nyáj: az emberiség!
A klérus természete szerint hajlamos az Egyházat egy plébánia vagy egy esperesi kerület formájában elképzelni; mint egy nyájat amelyet valamiképpen tekintetével irányíthat, s amely felett gyakorolhatja papi feladatait. Ez a kölcsönös és befejezettnek tűnő kapcsolat, a lelki gondozók és a gondozottak között (akik a gondozás „tárgyát” képezik), úgy tűnik, mintha az ideális, sőt talán reális megjelenése volna az „egy nyáj és egy pásztor” gondolatnak. De ilyen esetekben elfelejtik megjegyezni, hogy az egyetlen pásztor nem a pápa, hanem Krisztus, és az egy nyáj nemcsak az Egyházhoz már eljutott bárányokat jelenti, hanem az egész emberiséget, a maga teljességében.
Ez a leszűkített elképzelés szerencsétlen módon különböző vonatkozásokban is megjelenhet. Eredménye pedig elsősorban az lesz, hogy az Egyház missziós küldetése és a világra való nyitottsága megszűnik.
Hans Urs von Balthasar: A papi egzisztencia
23. péntek: KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS (Szent Szeverin)
Bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész
Róm 7,18-25a
Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom. Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik. Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel; mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van. Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? Isten kegyelme, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.
Zs 118,66-68.76-77.93-94
Taníts jóra, okosságra, tudományra, mert hiszek parancsaidban. Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Tied vagyok, ments meg engem, mert parancsaidat kutatom.
Lk 12,54-59
Ezután a tömeghez is szólt: ,,Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: ,,Jön az eső”, és úgy is lesz; amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: ,,Forróság lesz”, és meglesz. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazság? Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vessen. Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért meg nem fizeted.”
Gondolkodtató melankólia 