Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 26, 2009 havi archívum

Az Apostolok Cselekedetei * 8. fejezet

1. Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását. * 2. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Judea és Szamaria tájékára. * 3. Istvánnak pedig istenfélõ emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták. * 4. Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette õket. * A palesztínai misszió. * 5. Fülöp térítõmunkája Szamariában. A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét. * 6. Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni. * 7. A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat mûvel, teljes figyelemmel hallgatta szavait. * 8. A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtõl megszállt emberbõl, s még sok béna és sánta is meggyógyult. * 9. E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban. * 10. Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevû férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát. * 11. Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: “Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!” * 12. Ragaszkodtak hozzá, mert már jóideje félrevezette õket varázslataival. * 13. De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek. * 14. Sõt maga Simon is hívõ lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegõdött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el. * 15. Péter és János szamariai útja. Mikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok hallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. * 16. Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek. * 17. Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak Jézus nevében voltak megkeresztelve. * 18. Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket. * 19. Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal: * 20. “Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket.” * 21. Péter azonban rászólt: “Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni. * 22. Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten elõtt. * 23. Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát. * 24. Látom ugyanis, hogy elöntött a keserû epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke.” * 25. “Könyörögjetek értem az úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amirõl beszéltetek.” * 26. Azok pedig miután tanuságot tettek és az úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot. * 27. Az etióp udvarnok megtérése. Az úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: “Kelj föl és menj délre a Jeruzsálembõl Gázába vezetõ elhagyott útra.” * 28. Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynõjének, Kandakénak magasrangú udvari tisztje, fõkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni. * 29. Visszatértében kocsiján ülve Izaiás prófétát olvasgatta. * 30. A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: “Indulj és szegõdj ahhoz a kocsihoz!” * 31. Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tõle: “Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?” * 32. “Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje. * 33. Az Irásnak pedig éppen a következõ szakaszát olvasta: * 34. “Akár csak a juhot, úgy vitték Ieölésre, S miként a bárány elnémul nyírója elõtt, õ sem nyitotta szólásra ajkát. Gyalázatos módon itéltek fölötte. Utódairól ki adhat számot? Hisz élete elenyészik a földröl.” * 35. Kérlek, kirõl mondja ezt a próféta, érdeklõdött Fülöptõl az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?” * 36. Erre Fülöp beszélni kezdett és ebbõl az írásból kiindulva Jézust hirdette neki. * 37. Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: “Nézd csak itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?” * 38. (Fülöp így válaszolt: “Ha teljes szívvel hiszel, lehetséges.” Õ erre kijelentette: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”) * 39. S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte õt. * 40. Alighogy kiléptek a vízbõl, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta õt többé, de azért boldogan folytatta útját. * 41. Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cezáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.

Reklámok

Az Apostolok Cselekedetei * 7. fejezet

1. Szent István beszéde. Õ erre így kezdett beszélni: “Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsõség Istene megjelent atyánknak Abrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielõtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá: * 2. Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked. * 3. Erre õ eltávozott a kaldeusok földjérõl és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok. * 4. Nem juttatott belõle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megigérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak – bár ekkor még nem volt fia. * 5. Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják õket négyszáz esztendõn keresztül. * 6. De én itéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni. * 7. Egyben megkötötte vele a körülmetélõs szövetségét. Így született neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka. * 8. A pátriárkák irigységbõl eladták Józsefet Egyiptomba. * 9. Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztül segítette. Kegyeltté tette és bölcseséget adott neki a fáraó, Egyiptom királya elõtt, úgy hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává. * 10. Akkoriban éhinség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak. * 11. Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona. * 12. Elküldte hát atyáinkat elsõ ízben. Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei elõtt, s így a fáraó elõtt kitudódott József származása. * 13. Majd József magáhozhivatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt. * 14. Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg õ is, atyáink is. * 15. Szikembe szállították és abba a sírba temették el õket, amelyet Abrahám ezüstpénzen vett meg a szikemi Hémor fiaitól. * 16. Amikor már közel volt az Istentõl Abrahámnak tett igéret ideje, a nép egyre nõtt és szaporodott Egyiptomban, * 17. amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. * 18. Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sujtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemõiket, hogy ne maradjanak életben. * 19. Ebben az idõben született Mózes, aki Isten kedveltje volt. * 20. Három hónapig az apai házban táplálták, és amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette. * 21. Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcseségére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. * 22. Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. * 23. Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit. * 24. Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl õket, de azok nem értették meg. * 25. Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette õket: Emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást? * 26. De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged elõljárónkká vagy bírónkká? * 27. Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit? * 28. E szavak hallatára Mózes elmenekült és Mádián földjére vándorolt, ahol két fia született. * 29. Negyven esztendõ telt el, mikor Sina hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égõ csipkebokor lángjában. * 30. Mózes a jelenség láttára meglepõdött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott: * 31. Én vagyok atyáid Istene, Abrahám, Izsák és Jákob Istene. * 32. Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: Oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz. * 33. Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam õket. Most hát Egyiptomba küldlek téged. * 34. Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: Ki rendelt téged elõljárónkká vagy bírónkká? * 35. Õ vezette ki õket, õ mûvelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendõn keresztül. * 36. Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, õt hallgassátok. * 37. A pusztai együttlét során õ érintkezett az angyallal, aki Sina hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Õ vette át az élet igéit, hogy velük közölje azokat. * 38. Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba. * 39. Ezért szólították föl Áront is: Készítess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjérõl. * 40. Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában. * 41. Ezért Isten elfordult tõlük, és hagyta hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében: * 42. Izrael háza, mutattatok-e be nekem véres és égõ áldozatokat Negyven esztendõn keresztül a pusztában? Ellenkezõleg, Molok sátrát, és istenetek, Remfám csillagát hordoztátok magatokkal. Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok õket. Ezért Babilonon túl ûzlek majd titeket. * 43. A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt õ, amikor közölte Mózesset, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie. * 44. Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiûzött atyáink elõl. Így volt az egészen Dávid koráig. * 45. Õ kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének. * 46. A templomot azonban Salamon építette föl. * 47. Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja: * 48. Az én trónom az ég, És a föld lábaim zsámolya. Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem? * 49. Hát nem az én kezem alkotott mindent? * 50. Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívûek és fülüek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok! * 51. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljövetelérõl jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek Neki, * 52. ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok.” * 53. Szent István vértanusága. Az elsõ egyházüldözés. Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. * 54. Õ azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre és, megpillantva az Isten dicsõségét és Jézust, * 55. amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: “Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” * 56. Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. * 57. Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanuk pedig ruhájukat egy Saul nevû ifjú lábához rakták le. * 58. Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: “Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” * 59. Mikor pedig térdrerogyott, fönnhangon kiáltotta: “Uram, ne ródd föl nekik ezt a bûnt!”

2009. október 26., hétfő Átölelni a világ drámáját

Amikor Szöul érseke voltam, gyakran megkérdeztem magamtól: „Valóban az Evangélium szerinti-e a hitem és az életem?” A válasz közelebb volt a „nem”-hez, különösen az evangéliumi szegénység tekintetében, amelyre mint papnak törekednem kellene… Hivatalomban időnként feltettem magamnak a kérdést:: „Miért nem tudok szegényként élni a szegényekkel, elhagyva a püspökséget?”

Jézus Krisztus, aki a mindenem, szegényként jött el, és megmutatta, hogyan szereti Isten a szegényeket, a szükséget szenvedőket, a kirekesztetteket, majd meghalt a kereszten. Nem törte el a megroppant nádat, nem oltotta ki a már csak pislákoló mécsest…

Ha Jézus újraszületne ebben a korban, a legkisebbek között születne meg, egy kunyhóban vagy nyomornegyedben. Simone Weil mondta, hogy irigyelte a keresztre szögezett Jézust… Weil Párizsban született, gazdag zsidó családban, és egy emberibb világról álmodott, ahol mindenki egyetértésben él. Lemondott ígéretes jövőjéről, hogy osztozzon a munkások fájdalmában. Irigylem őt, aki egészen lángolva élt, teljes lényével átölelve a világ fájdalmát és drámáját.

Stephen Kim bíboros

26. hétfő

A fogadott fiúság Lelkét kaptátok, akiben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!

Róm 8,12-17

Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk. Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!” Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Zs 67,2-21

Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt. Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el! Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben. Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte, aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában. Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja. Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál, megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt. Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted. Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek. Az Úr mondja a szót; Szűzek serege hozza az örömhírt: ,,A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat. Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal. Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.” A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy. Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké! Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe. Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak. Áldott legyen az Úr mindennap! Üdvösségünk Istene hordoz minket. A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.

Lk 13,10-17

Szombatonként az egyik zsinagógában tanított. És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: ,,Asszony! Megszabadultál betegségedtől.” Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent. Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: ,,Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!” Az Úr ezt felelte neki: ,,Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?” Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.