Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 27, 2009 havi archívum

Az Apostolok Cselekedetei * 10. fejezet * Az Õsegyház elterjedése a pogányok között. * A pogánymisszió kezdetei.

1. Kornéliusz látomása. Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevû férfi, az itálianak nevezett zászlóalj századosa. * 2. Jámbor és istenfélõ ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez. * 3. Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: “Kornéliusz!” * 4. Õ rátekintett és megrémülve kérdezte: “Mi az, uram?” Az így szólt: “Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s õ megemlékezett róluk. * 5. Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hivasd ide Simont, akit másnéven Péternek hívnak. * 6. Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparon fekvõ házában vendégeskedik. (Õ majd megmondja neked mi tévõ légy.)” * 7. A hírhozó angyal távozása után magához hivatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélõ katonát. * 8. Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a õket Joppéba. * 9. Péter joppei látomása. Másnap, mikor ezek úton voltak és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetõre imádkozni. * 10. Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett. * 11. Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedõféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre. * 12. Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne. “Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!” * 13. “Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant.” * 14. De a hang újból, másodszor is rászólt: “Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!” * 15. Ez háromszor megismétlõdött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe. * 16. Kornéliusz küldöttei Péterhez érkeznek. Péter még azon tünõdött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu elõtt. * 17. Hangos szóval érdeklõdtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van-e szálláson. * 18. Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: “Nézd, három ember keres téged. * 19. Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj el velük, mert én küldtem õket.” * 20. Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: “Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?” * 21. Azok így feleltek: “Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanusága szerint derék és istenfélõ férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hivasson téged házába és hallgassa meg beszédedet.” * 22. Erre betessékelte a házba és vendégül látta õket. * 23. Péter meglátogatja Kornéliuszt. Másnap velük együtt útnak indult. * 24. Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következõ nap beértek Cezáreába. Kornéliusz már várta õket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta. * 25. Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódott elõtte. * 26. Péter azonban fölemelte õt és azt mondta: “Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok.” * 27. Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy számban egybegyülteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: * 28. “Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhetõ közönségesnek vagy tisztátalannak. * 29. Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hivattatok engem?” * 30. “Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilencórai imádságot végeztem házamban. * 31. Egyszer csak egy ragyogóruhájú férfi jelent meg elõttem és ezt mondta: * 32. Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról. * 33. Küldj ezért Joppéba és hivasd Simont, akit másnéven Péternek hívnak s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvõ házában tartózkodik. * 34. Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe elõtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbizatást adott.” * 35. Ekkor Péter így kezdett beszélni: “Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Ellenkezõleg, bármely nemzethez tartozó ember kedves elõtte, ha eltölti az õ félelme és igaz tetteket visz végbe. * 36. Õ Izrael fiai elõtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. * 37. Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Judeában a János által hirdetett keresztség után, * 38. s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és csodaerõvel; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtõl megszálltakat, mert vele volt az Isten. * 39. Mi tanui vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett. Õt ugyan keresztfára feszítették és megölték, * 40. de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta, * 41. ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által elõre kijelölt tanuknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk-ittunk halottaiból való föltámadása után. * 42. Õ megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy õ az, akit Isten elevenek és holtak bírájául rendelt. * 43. Valamennyi próféta tanuságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bûnei bocsánatát.” * 44. Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. * 45. A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. * 46. Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. * 47. “Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?” * 48. Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg õket Jézus Krisztus nevében. Tõle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

Az Apostolok Cselekedetei * 9. fejezet

1. Saul megtérése. Saul pedig még mindig dühtõl lihegve halállal fenyegette az úr tanítványait. A fõpap elé járulva kérte, * 2. adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikrõl ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik. * 3. Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül. * 4. A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: “Saul, Saul, miért üldözöl engem?” * 5. Erre megkérdezte: “Ki vagy te, Uram?” “Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.” Erre remegve és álmélkodva így szólt: “Uram, mit akarsz tõlem, mit tegyek?” Az úr ezt válaszolta:) * 6. “Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned.” * 7. Utitársai lenyügözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak. * 8. Saul meg, mikor föltápászkodott a földrõl, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. * 9. Három napig nem látott és étlen-szomjan maradt. * 10. Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevû tanítvány. * 11. Ezt az Úr látomásban megszólította: “Ananiás!” “Itt vagyok Uram”, felelte. * 12. Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: “Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes-utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevû tarzusi férfit, most éppen imádkozik.” * 13. – Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevû férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását. – * 14. “Uram, felelte Ananiás, több felõl hallottam errõl az emberrõl, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek. * 15. Itt meg fölhatalmazása van a fõpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül.” * 16. Az Úr azonban így szólt hozzá: “Menj csak, mert õt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai elõtt, * 17. Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie.” * 18. Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: “Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent elõtted az idevezetõ úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel.” * 19. Tüstént valami hályog féle vált le a szemérõl és visszanyerte szemevilágát. * 20. Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erõre kapott. * 21. Saul elsõ föllépése. Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott. * 22. Hamarosan hírdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy õ az Isten Fia. * 23. Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: “Hát nem õ az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja õket a fõpapok elé?” * 24. Saul pedig mind nagyobb erõvel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás. * 25. Hosszabb idõ elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik õt. * 26. Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni. * 27. Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy hogy egy kosárban bocsátották le. * 28. Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tõle, mert nem akarták elhinni, hogy is tanítvánnyá lett. * 29. Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyiltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett. * 30. Ettõl kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyiltan megvallotta az Urat. * 31. A görögnyelvû zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek. * 32. Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekisérték Cezáreába és Tarzusba küldték. * 33. Péter liddai és joppei tartózkodása. Az Egyház ekkor egész Judeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el. * 34. Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is. * 35. Itt egy Éneász nevû béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvõ beteg volt. * 36. “Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat.” * 37. Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz. * 38. Joppéban éIt akkor egy Tabita nevû asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát. * 39. Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben. * 40. Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: “Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!” * 41. Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölsõ szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra. * 42. Péter mindenkit kiküldött, azután térdreborulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva kiáltotta: “Tabita, kelj föl!” Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült. * 43. Õ odanyujtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet. * 44. Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak. Péter pedig még meglehetõsen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevû tímárnál.

2009. október 27., kedd

Szent János mondja: „Ha valaki birtokolja a világ gazdagságát, és látva testvére szükségét, mégis bezárja előtte szívét, hogyan lakik abban Isten szeretete?” (1Jn 3,17) Íme, itt kezdődik a szeretet! Ha nem is vagy még képes arra, hogy meghalj testvéredért, légy legalább arra képes, hogy megoszd vele javaidat. A szeretet mozgassa szívedet és indítson cselekvésre! Ne önmagad mutogatásának vágya, hanem a szíved legmélyéről fakadó irgalom tegyen figyelmessé testvéred szükségére. Ha feleslegedből nem tudsz adni felebarátodnak, hogyan tudnád az életedet adni érte?

A pénzt, amit magaddal hordozol, elrabolhatják a tolvajok. És ha tolvajok nem jönnének, a halál majd elveszi tőled, ha élve nem adod oda te magad. Mit kell tenned? Testvéred éhezik, szükséget szenved, talán aggodalommal telve várakozik, mert hitelezői szorongatják. Neki nincs semmije, neked azonban van. Ő a testvéred, együtt vagytok megváltva, mindketten ugyanazon az áron. Mindketten Krisztus vére árán: érezz együtt vele, te, aki birtokolod a világ javait!

Szent Ágoston

27. kedd

A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja

Róm 8,18-25

Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Látni azonban azt, amit remélünk, nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel.

Zs 125

Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: ,,Nagy dolgokat művelt velük az Úr!” Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Lk 13,18-21

Akkor így szólt: ,,Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek” [Dán 4,8k.18]. Aztán így folytatta: ,,Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.”