Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

október 31, 2009 havi archívum

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 2. fejezet

1. A zsidók bûnössége Nincs tehát mentség számodra, bárki légy is, te ember, aki másokat megítélsz. Mikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el, hiszen ugyanazt teszed, te ítélkezõ. * 2. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek. * 3. Azt hiszed talán, te ember, aki megítéled azokat, akik ilyesmit tesznek, de magad ugyanazt teszed, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól? * 4. Vagy semmibe sem veszed Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Nem szívleled meg, hogy Isten kegyessége bûnbánatra indít? * 5. Pedig konoksággal és megrögzött szíveddel csak büntetést halmozol magadra, Isten haragjának és igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára. * 6. Õ megfizet kinek-kinek tettei szerint: * 7. örök élettel annak, aki kitartó jócselekedettel dicsõségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik; * 8. haraggal és bosszúval annak, aki szembeszáll vele és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart. * 9. Kín és gyötrelem minden embernek, aki gonoszat tesz, elsõsorban a zsidónak, azután a pogánynak. * 10. Viszont dicsõség, tisztelet és békesség mindannak, aki jót tesz, elsõsorban a zsidónak, aztán a pogánynak. * 11. Isten ugyanis nem személyválogató. * 12. A törvény megtartása és megszegése Mindaz, aki a törvény nélkül vétkezett, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvény alatt vétkezett, a törvény erejével kerül ítéletre, * 13. mert Isten szemében nem a törvény meghallgatója igaz, hanem a törvény megtartója igazul meg. * 14. Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye. * 15. Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amirõl lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti – * 16. azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az ember rejtett dolgai fölött. * 17. De hogyha te, aki zsidónak mondod magadat, s a törvényre támaszkodol és Istennel hivalkodol; * 18. te aki ismered akaratát és meg tudod különböztetni a jót és a rosszat, mert a törvény kioktatott; * 19. te, aki magadat vakok vezetõjének, sötétben élõk világosságának, oktalanok tanítójának, * 20. éretlenek mesterének tartod; te, aki a törvény által hozzájutottál a tudás és igazság szabályához, – * 21. hogy van az, hogy te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki azt hirdeted: Ne lopj, magad lopsz? * 22. Aki azt mondod: Házasságot ne törj, magad házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? * 23. Te, aki a törvénnyel kérkedel, törvényszegéssel gyalázod az Istent? * 24. Meg is van írva: “Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok.” * 25. A körülmetélés értéke A körülmetélés hasznodra válik, ha a törvényt megtartod, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltbõl körülmetéletlenné válsz. * 26. Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény követelményeit, körülmetéletlen volta ugye körülmetéltségnek számít? * 27. Bizony a származása szerint körülmetéletlen, aki teljesíti a törvényt, ítélkezik fölötted, aki a törvény betûje és a körülmetélés ellenére is törvényszegõ vagy. * 28. Nem az a zsidó ugyanis, aki látszatra az, s nem az a körülmetéltség, ami külsõleg a testen látható, * 29. hanem az a zsidó, aki bensejében az, s szíve nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Ez az, aki nem embertõl, hanem Istentõl kapja az elismerést.

Pál apostol levele a rómaiakhoz 1. fejezet * Bevezetés

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, * 2. melyet már a szent iratokban prófétái által elõre meghirdetett Fiáról * 3. -aki test szerint Dávid nemzettségébõl született, * 4. de akit a megszentelõ Lélek szerint, a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiául rendelt-, Jézus Krisztusról, a mi urunkról. * 5. Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük õket a benne való hitre. * 6. Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottai. * 7. Isten szeretteinek, a meghívott szenteknek, akik Rómában élnek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentõl, és az Úr Jézus Krisztustól. * 8. Hálaadás. Elõször is hálát adok Jézus Krisztus által Istenemnek mindnyájatokért, mert hitetekrõl az egész világon dicsérettel szólnak. * 9. tanúm rá az Isten, akinek odaadással szolgálok Fia evangéliumában, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok könyörgéseimben * 10. mindenkor, s azért esedezem, hogy végre valahára Isten segítségével hozzátok juthassak. * 11. Nagyon szeretnélek ugyanis látni titeket, hogy megerõsödésetekre némi lelki kegyelmet juttassak nektek, * 12. vagyis hogy a ti hitetek és az én hitem által kölcsönösen megvigasztalódjunk. * 13. Szeretném, ha tudnátok testvéreim, hogy gyakran feltettem magamban, hogy hozzátok megyek, de ez mindeddig akadályba ütközött. Szerettem volna köztetek is valami eredményt elérni, mint a többi pogánu nép között. * 14. Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak. * 15. Ezért, amennyiben rajtam áll, kész vagyok, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot. * 16. Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívõnek, elsõsorban a zsidónak, aztán a pogánynak üdvösségére. * 17. Isten igaz volta nyilvánul meg ugyanis benne, mely a hitbõl árad minden hívõre, amint írva van: “Az igaz a hitbõl él.” * Megigazulás Jézus Krisztusban * Az emberiség megigazulásra szorul * 18. A pogányok bûnössége. Megnyilvánul az égbõl Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik (Isten) igazságát rosszindulatból elfojtják. * 19. Ami ugyanis Istenrõl megismerhetõ, az világos elõttünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette számunkra. * 20. Hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta mûvei alapján értelemmel felismerhetõ. * 21. Éppen ezért nincs mentség számukra. Noha felismerték az Istent, nem dicsõitették õt mint Istent, s nem adtak hálát neki, hanem szégyent vallottak okoskodásukban és oktalan szívük elborult. * 22. Azzal kérkedtek, hogy bölcsek, de oktalanokká váltak. * 23. Felcserélték a hallhatatlan Isten dicsõségét halandó emberek, sõt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. * 24. Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta õket a tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. * 25. Hiszen Isten igazságát felcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a Teremtõnek, aki mindörökké áldott. Amen. * 26. Ezért szolgáltatta ki õket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték fel. * 27. Ugyanúgy a férfiak is, abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfival ûzött ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. * 28. Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta õket, hadd viselkedjenek alávalóan. * 29. Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, (paráznasággal,) kapzsisággal, romlottsággal; telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkûséggel. * 30. Árulók, rágalmazók, istengyûlölõk, gyalázkodók, kevélyek, kérkedõk, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, * 31. oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, (hitszegõk,) könyörtelenek. * 32. Felismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyesmit tesz, méltó a hlálra, mégis megteszik, sõt még helyeselnek is a tetteseknek.

2009. október 31., szombat Őrizzük meg a jelek hatalmát

Uram, vésd belénk mások iránt tanúsított magatartásodat, amely mindig kész volt mások szolgálatára. Taníts meg minket úgy cselekedni, ahogyan te: hogy “levessük a ruhánkat” (amint te tetted, az utolsó vacsorán).
Levessük a haszonra törés, a számítgatás, a személyes érdekek ruháit, és öltsük fel a közösségi lelkület ruhátlanságát. Vessük le a nagypolgári viselkedést, hogy felölthessük a szerénység, az egyszerűség és könnyedség átlátszóságát.
Vessük le a uralkodás, az arrogancia, a hegemóniára törés, a hivatalunkkal való visszaélés, a halmozás ruháit, hogy gyengeségbe, szegénységbe öltözzünk, jól tudva, hogy a “szegény” nem annyira a “gazdag” ellentéte, mint inkább a “hatalmasé”.
El kell hagynunk a hatalom jeleit, hogy képesek legyünk csak a szegénység jeleit megőrizni.
Tonino Bello: Stóla és munkaruha

31. szombat (Szent Wolfgang)

Isten nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását

Róm 11,1-2a.11-12.25-29

Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét [Zsolt 94,14], amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmiképpen sem. Ellenkezőleg, az ő vétkükből üdvösség támadt a pogányoknak azért, hogy őket versengésre serkentse. Ha pedig már a vétkük is nyereség a világnak, és mulasztásuk gazdagodás a pogányoknak, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük! Nem akarom, testvérek, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelnek csak egy részében következett be, addig, amíg a pogányok összessége be nem lép, s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva: ,,Eljön a Szabadító Sionból, és elfordítja Jákobtól a gonoszságot [Iz 59,20-21 G]. S ez lesz velük a szövetségem, amikor elveszem a bűneiket” [Jer 31,33-34]. Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért. Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását.

Zs 93

Uram, bosszúállás Istene, bosszúállás Istene, jelenj meg! Kelj fel, ó föld bírája, fizess meg a kevélyeknek! Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak még a bűnösök dicsekedni? Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek és kérkednek mind a gonosztevők. Népedet, Uram, elnyomják, örökségedet sanyargatják. Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt, lemészárolják az árvákat. Azt mondják: ,,Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene.” Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez? A fül plántálója ne hallana, s a szem alkotója ne látna? Ne büntetne, aki dorgálja a népeket, aki tudományra tanítja az embert? Ismeri az Úr az emberek gondolatait és tudja, hogy hiábavalók. Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd őt a gonosz napoktól, amíg a bűnös számára a verem el nem készül. Mert nem taszítja el népét az Úr, és nem hagyja el örökségét. Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz, és követik mind az igazszívűek. Ki kel fel értem a gonoszok ellen, ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget, már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem. Ha azt mondtam: ,,Inog a lábam”, megsegített a te irgalmad, Uram. Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben, vigasztalásaid felvidítottak engem. Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére? Az igaz életére leskelődnek ők, s elítélik az ártatlan vért. De nekem oltalmam lett az Úr, és menedékem sziklája az én Istenem; Ő megtorolja rajtuk hamisságukat, saját gonoszságukkal semmisíti meg őket; Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.

Lk 14,1.7-11

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ,,Add át a helyedet!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ,,Barátom! Menj följebb!” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.”