Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 2, 2009 havi archívum

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 6. fejezet

1. Fölszabadulás a bûn rabságából. Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bûnben, hogy túláradjon a kegyelem? * 2. Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bûnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra is benne? * 3. Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halárára kereztelkedtünk meg? * 4. A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsõsége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet éljünk. * 5. Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenõttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. * 6. Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bûnös test elpusztuljon és ne szolgájlunk többé a bûnnek. * 7. Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bûntõl. * 8. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is fogunk. * 9. Hiszen tudjuk, hogy a halottaiból föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. * 10. Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bûnnek, életével azonban Istennek él. * 11. Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, (a mi Urunkban). * 12. Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bûn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak. * 13. Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bûn szolgálatára, hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek. * 14. A bûn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben éltek. * 15. Az igaz élet szolgálatában. Mi következik ebbõl? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk? * 16. Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bûnnek, ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz? * 17. De hála Istennek, hogy bár a bûnnek szolgái voltatok, szívbõl engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak. * 18. A bûntõl megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek. * 19. Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bûnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre. * 20. Amíg ugyanis a bûn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. * 21. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. * 22. Most azonban fölszabadultatok a bûn alól és Istennek szolgái lettetek. * 23. Gyümölcsötök a megszentelõdés, célotok az örök élet. A bûn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Reklámok

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 5. fejezet * A megigazulás gyümölcsei

1. Békessség Istennel. Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által. * 2. Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fia) dicsõségének reménységével. * 3. De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésbõl türelem sarjad, * 4. a türelembõl kipróbált erény, a kipróbált erénybõl pedig remény. * 5. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által. * 6. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erõtlenek voltunk, a meghatározott idõben meghalt a gonoszokért. * 7. Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevõért adja életét az ember. * 8. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bûnösök voltunk, * 9. Krisztus meghalt értünk. Most tehát, amikor már megigazultunk vérében, sokkal inkább megment minket a büntetéstõl. * 10. Ha ugyanis akkor, amikor még ellenségei voltunk, Fia halála által kiengesztelõdött velünk az Isten, mennyivel inkább szabadulunk meg most, hogy kibékültünk vele, annak élete által. * 11. De nemcsak, hogy kibékültünk, hanem még dicsekszünk is az Istenben Urunk Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelõdést. * 12. Ádám és Krisztus. Ezért, amint a bûn egy ember által lépett a világba, s a bûn miatt a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mert mindnyájan bûnbeestek… * 13. Bûn volt ugyan a világon a törvényadás elõtt is. A bûn azonban nem számítódik be, amikor nincs törvény. * 14. Ám a halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon, akik nem vétkeztek Ádám törvényszegéséhez hasonlóan, aki az Eljövendõnek elõképe. * 15. De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a bûnbeeséssel. Ha ugyanis egynek bûnbeesése miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bõvebben kiárad sokakra. * 16. A kegyelemmel tehát nem úgy áll a dolog, mint az egy ember bûnével. Az ítélet ugyanis az egy miatti büntetést hozott, a kegyelem viszont sok vétekbõl megigazulásra vezet. * 17. Ha ugyanis egynek bûnbeesése miatt, egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik bõséges kegyelem és a megigazulás ajándékát kapják. * 18. Amint tehát egynek bûnbeesésébõl büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt. * 19. Amint ugyanis egynek engedetlensége miatt bûnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt. * 20. Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bûnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bûn, túláradt a kegyelem, * 21. hogy amint halálthozóan uralkodott a bûn, úgy uralkodjék az örökéletre szóló megigazulás révén a kegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által.

2009. november 2., hétfő Az Atya ölelésében

Abban a percben, amikor majd lecsukom szememet itt a földön, azt fogják mondani a mellettem álló emberek: meghalt. Valójában ez nem fedi a valóságot. Meghalok annak a számára, aki engem lát, aki ideát van. Kezeim hideggé válnak, szemeim nem láthatnak többé, de valójában a halál nem létezik, mert alighogy becsukom szemem itt a földön, megnyílok Isten végtelenségére.
Meglátjuk őt, ahogy Pál mondja, színről színre, úgy, amint Ő van (1Kor 13,12). És beteljesedik a Bölcsesség könyvének szava, melynek 3. fejezetében ezt olvassuk: Isten az embert halhatatlannak teremtette, halhatatlanságra, saját isteni természetének mintájára alkotta meg őt.
A halhatatlanság tehát itt van már bennünk. Ezért a halál nem más, mint önmagam, létem kinyílása Istenben – örökre. A halál az Atya átölelésének pillanata, amelyre minden emberi szív, minden teremtmény vágyakozva vár.
Oreste Benzi lelki végrendelete

2. hétfő: HALOTTAK NAPJA (Szent Tóbiás)

Ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent

Jób 19,1.23-27a

És felelt Jób, és ezt mondta: Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!

vagy

Róm 5,5-11

a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

Zs 26

Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Jn 6,37-40

Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”