Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 6, 2009 havi archívum

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 14. fejezet * Magatartás az aggályos keresztényekkel szemben

1. Óvás a szeretetlenségtõl. Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretût, a nélkül hogy fölfogását elítélnétek. * 2. Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehetik, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. * 3. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen az Isten magáénak tekinti õt. * 4. Ki vagy te, hogy más szolgája fölött ítélkezel? Saját urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van elég hatalma az Úrnak ahhoz, hogy fönntartsa. * 5. Van, aki különbséget tesz a napok közt, a másik meg minden napot jónak tart. kövesse mindenki a maga meggyõzõdését. * 6. Aki tekintettel van a napokra, az Úrért teszi. S aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszi, és õ is hálát ad Istennek. * 7. Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának. * 8. Míg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk. * 9. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt föl, hogy holtakon is, élõkön is uralkodjék. * 10. Miért ítéled hát el testvéredet? Miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindnyájan megjelenünk Isten ítélõszéke elõtt. * 11. Így mondja az Írás: “Megesküdtem önmagamra, szól az Úr: Elõttem hajlik meg minden térd, S Minden nyelv Istent magasztalja.” * 12. Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. * 13. Óvás a megbotránkoztatástól. Ezentúl tehát ne ítéljük el egymást, hanem inkább arra törekedjetek, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy botránkozást. * 14. Tudom, s meg vagyok gyõzõdve az Úr Jézusban, hogy magában véve semmi sem tisztátalan, csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. * 15. De ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, már nem a szeretet szellemében jársz el. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt. * 16. Ne hagyjátok, hogy ócsárolják szabadságtokat. * 17. Hiszen Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben. * 18. Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten elõtt, s rokonszenves az embereknek. * 19. Ezért törekedjünk arra, ami békességet s egymás épülését szolgálja. * 20. Az étel miatt ne rontsd le Isten mûvét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak, aki botrányt okozva eszik. * 21. Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, s egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, (megbotránkozik vagy meginog). * 22. Saját meggyõzõdésedet tartsd meg Isten elõtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart. * 23. Akinek azonban kétsége támad s mégis eszik, el van ítélve, mert nem meggyõzõdése szerint tett. Mindaz, ami nem meggyõzõdésbõl történik, bûn.

Reklámok

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 13. fejezet

1. Engedelmesség a fölöttes hatalom iránt. Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentõl. Ahol hatalom van, azt Isten rendelte. * 2. Aki tehát szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülõ pedig magára vonja az ítéletet. * 3. A felsõbb hatalom nem arra való, hogy elijesszen a jótettõl, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kellejen a hatalomtól tartanod? * 4. Tedd a jót, és megdicsér. Isten eszköze ugyanis a te javadra. De ha rosszat teszel, félj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevõn. * 5. Alá kell rendelnetek magatokat, nemcsak a megtorlás, hanem a lelkiismeret miatt is. * 6. Ezért fizettek adót is, hiszen Isten szolgái, akik behajtják. * 7. Adjátok meg tehát mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak adót, akinek vám, vámot, akinek hódolat, hódolatot, akinek tisztelet, tiszteletet. * 8. A törvény tökéletes teljesítése. Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt. * 9. Ezeket a parancsolatokat: “Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, (hamisan ne tanúskodjál,) másét ne kívánd”, s a többit mind ez az egy foglalja össze: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” * 10. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet. * 11. Így tegyetek, hiszen ismeritek a mai idõket. Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból. Hiszen üdvösségünk közelebb van, mint mikor hívõk lettünk. * 12. Múlóban az éjszaka, a nappal közel. Vessük le hát a sötétség tetteit, s öltsük magunkra a világosság fegyvereit. * 13. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne lakmározásban és részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben. * 14. Inkább az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra, és ne dédelgessétek testeteket, hogy bûnös kívánságokra ne gerjedjen.

2009. november 6., péntek Ha szeretsz, akkor létezel

Fontos úgy közelítenünk a papsághoz, hogy hisszük: képesek vagyunk meghalni mindenkiért, meghalni önmaguknak, mindenkiért. Ki kell oltanunk a tudni vágyás minden hevét, hogy csak szeretet legyünk. Isten Szeretet. Ha szeretsz, létezel. Ha nem szeretsz, nem létezel.
Úgy kell tekintenem a másik emberre, bárki legyen is az, hogy helyettesíthetetlen, egyedülálló a világon. Hányszor olvastuk Szent Páltól, hogy lehet prófétáló tehetségem, szétoszthatom mindenemet, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Az egész Evangélium lényege ebben áll: “Bármit tettél akár a legkisebbnek is, nekem tetted”. Bármit teszek akár a világ legszerencsétlenebbjének is, magának Jézusnak teszem.
Így lehet ragyogóvá tenni az éjszakát. Eljutni erre a meggyőződésre: ez az igazi felfedezés. Megértjük, hogy van végre egy jó út a világ számára.
Silvano Cola

6. péntek (Szent Lénárd, Szent Krisztina)

Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között

Róm15,14-21

Zs 97

Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Lk 16,1-8

A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!” Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.” Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!” Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.” Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 12. fejezet * A keresztény ember erkölcsi kötelességei * Általános szabályok

1. Istennek tetszõ élet. Testvérek, Isten irgalmára kérlek titeket: Adjátok testeteket élõ, szent, Istennek tetszõ áldozatul. * 2. Ez legyen észszerû hódolatotok. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes. * 3. A nekem adott kegyelemnél fogva azt mondom mindegyiteknek: Senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul az Istentõl neki juttatott hit mértéke szerint. * 4. Amint ugyanis egy testben több tagunk van, de nem ugyanaz a föladata mindegyik tagnak, * 5. éppúgy sokan egy testet alkotunk Krisztusban, egyenkint viszont egymásnak tagjai vagyunk. * 6. A nekünk adott kegyelemnek megfelelõen azonban különbözõ ajándékaink vannak: aki a prófétálást kapta, prófétáljon a hit szabályai szerint; * 7. aki tisztséget kapott, gyakorolja tisztségét; aki tanító, oktasson; * 8. aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson; aki alamizsnát oszt, tegye egyszerûségben; aki elöljáró, legyen gondos; aki irgalmasságot gyakorol, tegye derûsen. * 9. Felebaráti szeretet. Szeressetek tettetés nélkül. gyûlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz. * 10. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek gyöngédek, tiszteletadás dolgában legyetek elõzékenyek. * 11. Igyekvéstekben ne lankadjatok, legyetek buzgó lelkûek: az Úr az, akinek szolgáltok! * 12. Legyetek örvendezõk a reménységben, béketûrõk a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban. * 13. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, s gyakoroljátok a vendégszeretetet. * 14. Áldjátok üldözõiteket, áldjátok és ne átkozzátok! * 15. Örvendezzetek az örvendezõkkel, a sírókkal pedig sírjatok. Éljetek egyetértésben. * 16. Ne legyetek fönnhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerû emberekhez. Ne képzeljétek magatokat önmagatoktól okosaknak. * 17. Ellenségszeretet. Rosszért rosszal senkinek se fizessetek. Törekedjetek a jóra (nemcsak Isten, hanem) az emberek elõtt is. * 18. Amennyiben rajtatok múlik, lehetõleg éljetek minden emberrel békességben. * 19. Bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: “Enyém a bosszú, én majd megfizetek”, mondja az Úr. * 20. Sõt “ha ellenséged éhezik, adj neki enni; ha szomjazik, adj neki inni; mert ha így teszel, égõ parazsat raksz a fejére.” * 21. Ne gyõzzön rajtad a rossz, te gyõzd le jóval a rosszat.

Pál apostol levele a rómaiakhoz * 11. fejezet

1. A zsidó nép kiválasztott maradéka. Azt kérdem tehát: Vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám vérébõl, Benjámin törzsébõl. * 2. Isten nem vetette el népét, melyet öröktõl fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten elõtt: * 3. “Uram, prófétáidat fölkoncolták, oltáraidat lerombolták, csak magam maradtam meg, de nekem is életemre törnek.” * 4. S mit felelt rá az isteni szózat? “Megtartottam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Báál elõtt.” * 5. Így a jelenben is van egy maradék, akiket a kegyelem választott ki. * 6. De ha ez kegyelem alapján történt, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. * 7. A A pogányok megtérésének hatása a zsidó népre. Hogy is állunk tehát? * 8. Amit Izrael keresett, azt nem érte el. Csak a kiválasztott maradék érte el. A többiek elvakultak, amint meg van írva: * 9. “Isten értelmetlen lelket adott nekik, látásra nem nyíló szemet, hallásra nem táruló fület mind a mai napig. ” * 10. És Dávid azt mondja: “Asztaluk legyen csapdává és tõrré Megtorlásukra, meg botránykõvé. * 11. Homályosodjék el szemük ne lássanak, És nyomorítsd görbére hátukat.” * 12. Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Vétkükbõl inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy versenyre serkentse õket. * 13. Ha pedig vétkük gazdagítja a világot és megfogyatkozásuk is hasznos a pogányoknak, mennyivel inkább lesz azzá teljes számuk. * 14. Nektek pogányoknak meg azt mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok, hivatásomat nagyra tartom. * 15. Szeretném versengésre serkenteni véreimet és szeretnék legalább néhányat közülük az üdvösségre vezetni. * 16. Ha ugyanis már elvetésük is megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? * 17. Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is; s ha szent a gyökér, szentek lesznek az ágak is. * 18. Ha egyik-másik ág le is tört, s te vad olajfa létedre beléjük lettél oltva, és részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne dicsekedjél az ágak rovására. * 19. Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. * 20. Mondhatnád ugyanis: Letörtek az ágak, hogy én legyek beoltva. Ez igaz. * 21. A hitetlenség miatt törtek le, te viszont a hit által állsz. Ne légy tehát fönnhéjázó, inkább félj. * 22. Ha ugyanis a természetes ágaknak nem kegyelmezett Isten, hátha neked sem kegyelmez. * 23. Értsd meg hát Isten jóságát, föltéve, ha megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. * 24. De õk is be lesznek oltva, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma ahhoz, hogy újra beoltsa õket. * 25. Ha tehát téged levágtak a természetes vadolajfáról, és a természet rendjén kívül beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább lesznek beoltva saját olajfájukba azok, akik természet szerint is odavalók. * 26. A zsidók jövendõ megtérése. Nem szeretném, testvérek, hogy tájékozatlanok maradjatok e titok dolgában, hogy bölcseknek ne képzeljétek magatokat. A vakság csak részben veri Izraelt, míg a pogányok teljes számban meg nem térnek. * 27. Akkor majd egész Izrael üdvözül, amint írva van: “Sionból jön a szabadító, Ki eltörli Jákob gonoszságát: * 28. Ez lesz szövetségem velük, Amikor megbocsátom bûnüket.” * 29. Az evangéliumot tekintve ugyan ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás által kedvesek õseik miatt. * 30. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. * 31. Hiszen, amint egykor ti nem hittetek Istennek, de most azoknak hitetlensége miatt irgalmasságot találtatok, * 32. Úgy õk ma hitetlenekké lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. * 33. Isten hagyta, hogy mindnyájan hitetlenségbe merüljenek, hogy mindenkin könyörüljön. * 34. Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok szándékai, Mily kifürkészhetetlenek útjai! * 35. Vajon ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki? * 36. Ki kölcsönzött neki, Hogy visszakövetelhetné tõle? * 37. Minden belõle, általa és érte van, Dicsõség neki mindörökké! Ámen.

2009. november 5., csütörtök “Eucharisztia” mások számára

Jézus kérését, hogy “életünket adjuk” testvéreinkért, az esetek döntő többségében nem vérünk ontásával teljesítjük, hanem a mindennapok apró tettei által.
Azzal, ahogyan másokat szolgálunk. Akár azokat is, akiket valami miatt magunknál alacsonyabbrendűnek érzünk.
Szolgálni azt jelenti, hogy “eucharisztiává” válunk mások számára, azonosulunk velük, megosztjuk örömeiket, fájdalmaikat. Megtanulunk az ő fejükkel gondolkodni, az ő szívükkel érezni, bennük élni. “Az ő mokasszinjükben járunk”, ahogy egy indián közmondás jól kifejezi.
Van Thuan vietnami bíboros: A remény tanúi