Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 10, 2009 havi archívum

Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz * 6. fejezet

1. Pörösködés pogány bíró elõtt. Ha valamelyiktek pörösködik, hogy meri hitetleneknél keresni igazát, s nem a szenteknél? * 2. Nem tudjátok, hogy a szentek itélkeznek majd a világ fölött? S ha a világ fölött itélkeztek, nem vagytok jogosultak arra, hogy csekély dolgokban is itélkezzetek? * 3. Nem tudjátok, hogy angyalok fölött fogunk itélkezni? Mennyivel inkább a mindennapi ügyekben? * 4. Ha mindennapi ügyekben pörösködtök, azokat jelöljétek ki bírónak, akik semmit sem számítanak a közösségben. * 5. Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Hát nem akad köztetek egyetlen értelmes ember sem, aki testvérei ügyében döntõbíró lenne? * 6. E helyett testvér testvérrel pörösködik, méghozzá hitetlenek elõtt! * 7. Már az is hiba nálatok, hogy pörös ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tûritek el inkább a károsodást? * 8. E helyett ti követtek el igazságtalanságot és okoztok kárt, s méghozzá a testvéreknek. * 9. Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörõ, sem kéjelgõ, sem fajtalan, * 10. sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. * 11. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok. * 12. A test Isten temploma. Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. * 13. Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért, de Isten mindkettõt elpusztítja. A test ellenben nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. * 14. Isten az Urat föltámasztotta, s minket is föl fog támasztani hatalmával. * 15. Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Leválasszam talán Krisztus tagját és parázna nõ tagjává tegyem? Isten mentsen! * 16. Nem tudjátok, hogy aki parázna nõvel egyesül, egy testté lesz vele? Hiszen így olvassuk az Írásban: “A kettõ testben egy lesz.” * 17. Aki viszont az Úrral egyesül, egy lélek vele. * 18. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bûn, amit az ember elkövet, a testén kívül van, a parázna azonban tulajdon teste ellen vét. * 19. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentõl kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? * 20. Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsõítsétek meg (és hordozzátok) tehát az Istent testetekben.

Reklámok

Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz * 5. fejezet * Erkölcsi visszaélések.

1. Egy botrányos eset. Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elõ köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincsen, az tudniillik, hogy valaki saját atyjának feleségével él. * 2. S ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok és azon lennetek, hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz? * 3. Én ugyan testileg távol, de lélekben jelen, mintha köztetek volnék, már kimondtam az itéletet a fölött, aki így viselkedett: * 4. A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, * 5. és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján. * 6. Dicsekvéstek nincs rendjén. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti? * 7. El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust megölték. * 8. Ünnepeljünk hát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkûség és igazság kovásztalan kenyerével. * 9. Megírtam nektek levelemben: Ne barátkozzatok parázna emberekkel! * 10. Ez nem vonatkozik általában e világ paráznáira, kapzsiaira, rablóira és bálványimádóira, mert különben ki kellene szöknötök a világból. * 11. Most azonban azt írom nektek: Ne barátkozzatok azzal, aki testvérnek mondja ugyan magát, de parázna, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. * 12. Minek itélkezzem azok fölött, akik kívül vannak? Nem azok fölött itélkeztetek ti is, akik a közösséghez tartoznak? * 13. A kinnlévõk fölött majd Isten itélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

2009. november 10., kedd Te választottad őket, nem én

Te küldtél engem az emberek közé. Vállaimra helyezted hatalmad súlyos terhét és kegyelmed erejét, és azt mondtad, menjek. Kemény és szinte durva szavad, amely Tőled messze küld, teremtményeid, az emberek közé, akiket meg akarsz menteni.

Mindig is kapcsolatban voltam velük, igen, már azelőtt is, hogy szavad erre a küldetésre fölszentelt volna.

Szerettem szeretni és szeretve lenni, jóbarátnak lenni és jóbarátokra lelni. Szép az emberekkel így együtt lenni, és könnyű is. Hiszen az ember azok közé megy, akiket magának választ, és addig marad ott, amíg jól érzi magát közöttük. De most nem így van: Te választottad ki az embereket, akikhez küldetésem szól, nem pedig én. Nem is barátjukká kell válnom, hanem szolgájukká. Ha pedig taszítanak engem, az most már nem annak a jele, hogy hagyjam ott őket, mint egykor, hanem parancsodé, hogy velük maradjak.

Karl Rahner

10. kedd: NAGY SZENT LEÓ PÁPA (Avellinoi Szent András)

Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, de ők békességben vannak

Bölcs 2,23 – 3,9

Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

Zs 33

Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Lk 17,7-10

Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ,,Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: ,,Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ,,Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!””