Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 14, 2009 havi archívum

Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz * 14. fejezet

1. A nyelvek adománya és a prófétálás. Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. * 2. Aki ugyanis nyelveken szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert a Lélektõl indítva mond titokzatos dolgokat. * 3. Aki viszont prófétál; emberek épülésére, buzdítására és vígasztalására beszél. * 4. Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére. * 5. Szeretném ugyan, hogy mindannyian nyelveken szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki nyelveket beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta. * 6. Ha tehát hozzátok érkezem testvérek, és nyelveken szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok? * 7. Lám az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem különbözõ hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta? * 8. S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni? * 9. Ögy nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallottok érthetõ szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegõbe beszéltek. * 10. Lám milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. * 11. Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélõ számára, de a beszélõ is idegen nekem. * 12. Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház bõvülésére bõven részesedjetek bennük. * 13. Aki tehát nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. * 14. Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de eszem meddõ marad. * 15. Mi következik ebbõl? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is. * 16. Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az Ament az, aki a nyelvben járatlan, mikor azt sem tudja, mit beszélsz? * 17. Te ugyan szép hálaadást mondhatsz, de a másik nem épül rajta. * 18. Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken, * 19. de az egyházban inkább öt érthetõ szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót nyelveken. * 20. Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetõen legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnõttek. * 21. A törvény azt mondja: “Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr.” * 22. A nyelvek adománya tehát nem a hívõknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívõknek szól. * 23. Ha tehát egybegyûl az egész egyház és mindnyájan nyelveken szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek? * 24. De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyõzik, mindenkitõl itéletét hallja, * 25. s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy hogy arcraborulva imádja Istent és megvallja: Valóban köztetek Isten! * 26. Néhány szabály az istentiszteletre vonatkozóan. Mi következik ebbõl, testvérek? Mikor egybegyûltök, legyen mindegyikteknek dicsérõ éneke, vagy tanítása, vagy kinyilatkoztatása, vagy nyelvadománya, vagy magyarázata. Szolgáljon minden épüléstekre. * 27. Nyelveken csak kettõ, vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg. * 28. Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel. * 29. A próféták közül pedig kettõ vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. * 30. Ha egy másik jelenlévõ részesül kinyilatkoztatásban, az elõbbi hallgasson el. * 31. Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak. * 32. A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak. * 33. Isten ugyanis nem a zûrzavar lelke, hanem a békességé. * 34. Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. * 35. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. * 36. Vajjon tõletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? * 37. Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az Úr akarata. * 38. Ha tudomásul nem veszi, õt sem veszik tudomásul. * 39. Törekedjetek tehát a prófétálásra testvérek, s ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást.

Reklámok

Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz * 13. fejezet

1. A szeretet himnusza. Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom. * 2. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. * 3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek S vessem oda testem, hogy elégessenek, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem használ nekem. * 4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gõgösködik, * 5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, * 6. Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal. * 7. Mindent eltûr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel. * 8. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszûnik, A nyelvek elhallgatnak, A tudomány elenyészik. * 9. Tudásunk csak töredékes, Töredékes a prófétálásunk is. * 10. Mikor azonban eljön a beteljesedés, Ami töredékes, véget ér. * 11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek. De mikor férfivá nõttem, elhagytam a gyermek szokásait. * 12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, Akkor majd színrõl-színre. Most csak töredékes a tudásom, Akkor majd úgy ismerek, Ahogy én is ismert vagyok. * 13. Most megmarad a hit, remény, szeretet, Ez a három, De köztük a legnagyobb a szeretet.

2009. november 14., szombat Krisztus szemével

A felebaráti szeretet abban áll, hogy azokat az embertársaimat is, akiket első látásra nem szívlelhetek, vagy egyáltalán nem is ismerek, Istenben és Istennel szeretem. Ez csak az Istennel való bensőséges találkozás által lehetséges, amiből akaratközösség születik, és behatol az érzelmekbe.

Ekkor tanulom meg, hogy azt a másikat ne csak a szememmel és érzelmeimmel nézzem, hanem Jézus Krisztus szempontjából lássam. (…) A felszínen látható mögött meglátom, hogy belül a szeretet gesztusára vár – az odafordulásra, melyet nemcsak az erre szolgáló szervezetek által végzek, s nemcsak esetleges politikai szükségszerűségből helyeslek. Krisztussal együtt nézem, és a másiknak ezért többet tudok adni, mint a külsőleg szükséges dolgok: a szeretet pillantását, amire annyira szüksége van.

XVI. Benedek: Deus caritas est 18.

14. szombat (Szent Hypatiusz-Huba)

Mindenható igéd az égből ott termett a pusztulásra szánt föld közepén

Bölcs 18,14-16

Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén mint egy zord harcos. Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt, ott állt és betöltött mindent halállal, az eget érte, miközben a földön állt.

19,6-9

Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja. Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól járható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén. Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte; legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.

Zs 104,2-3.36-43

Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Megölte országuk minden elsőszülöttét, erejük minden zsengéjét. Aztán kivezette őket ezüsttel-arannyal megrakottan, törzseikben senki sem volt beteg. Egyiptom örült, hogy kivonultak, mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem. Oltalmukra felhőt terjesztett föléjük és tűzzel világított nekik éjszaka. Kérésükre fürjek jöttek, és mennyei kenyérrel lakatta jól őket. Megnyitotta a sziklát és vizek fakadtak, folyók eredtek a sivatagban. Mert megemlékezett szent szaváról, amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett. Kivezette népét ujjongásban, választottait vigasságban.

Lk 18,1-8

Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.”” Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”