Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 15, 2009 havi archívum

Pál apostol második levele a korintusiakhoz * 13. fejezet * Befejezés

1. Az apostol szigorú eljárása. Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. “Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet.” * 2. Már második ottlétemkor megmondtam azoknak, akik vétkeztek, és a többieknek is, s most távollétemben is elõre megmondom: ha ismét odamegyek, nem kegyelmezek. * 3. Bizonyítékot akartok a belõlem szóló Krisztustól? Õ nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek. * 4. Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejébõl él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de Isten erejébõl élünk vele együtt értetek. * 5. Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. * 6. De remélem elismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. * 7. Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tûnjünk föl, hanem hogy ti a jót tegyétek, mi pedig hadd lássunk ki nem próbáltnak. * 8. Semmit sem tehetünk ugyanis az igazság ellen, hanem csak az igazságért. * 9. Hiszen örülünk annak, hogy gyöngék vagyunk, ti meg erõsek. Ezért is imádkozunk tökéletesedéstekért. * 10. Azért írom mindezt távollétemben, hogy odaérve ne járjak el keményen azzal a hatalommal, amit az Úr építésre adott, s nem rombolásra. * 11. Üdvözlés és áldás. Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértõk, éljetek békében. Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene. * 12. Köszöntsétek egymást szent csókkal! Az összes szentek köszöntenek titeket. * 13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

Reklámok

Pál apostol második levele a korintusiakhoz * 12. fejezet

1. Rendkívüli kegyelmei. Ha dicsekedni kell, bár semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr kinyilatkoztatásaira. * 2. Tudok egy Krisztusban élõ emberrõl, aki tizennégy évvel ezelõtt – testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója – elragadtatott a harmadik égig. * 3. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója – * 4. elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat. * 5. Az ilyesmivel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. * 6. Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tõlem hall. * 7. De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerûsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat. * 8. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szûnjék meg, de azt felelte: * 9. “Elég neked az én kegyelmem, mert az erõ a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem. * 10. Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erõs. * 11. Áldozatkészsége a korintusiakért. Oktalanná lettem, ti kényszerítettetek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a “fõ-fõ apostolok” mögött, bár semmi sem vagyok. * 12. Apostoli küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be elõttetek jelekkel és csodás erõmegnyilvánulásokkal. * 13. Mi az, amibõl a többi egyháznál kevesebb jutott nektek, hacsak nem az, hogy nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az “igazságtalanságot”! * 14. Nézzétek, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tieteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekek gyûjtenek kincset a szülõknek, hanem a szülõk a gyermekeknek. * 15. Én örömest hozok áldozatot, sõt magamat is teljesen föláldozom lelketekért. Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb viszontszeretetet találjak nálatok? * 16. Ám legyen: “Nem terheltelek titeket, de mivel furfangos vagyok, csellel hálóztalak be.” * 17. Vajon a hozzátok küldöttek közül melyikkel csaltalak meg titeket? * 18. Legutóbb Tituszt kértem föl, és elküldtem vele azt a testvért. Vajon Titusz csalt meg? Nem munkálkodtunk-e teljes egyetértésben? Nem jártunk-e egy nyomon? * 19. Már régóta azt hiszitek, hogy mentegetõzünk elõttetek, pedig Isten elõtt Krisztusban beszélünk. Minden a ti épüléstekre szolgáljon, szeretteim. * 20. Attól tartok ugyanis, hogy amikor odaérkezem, nem olyannak talállak titeket, amilyennek szeretnélek; ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne volna köztetek civódás, irigykedés, harag, egyenetlenkedés, rágalmazás, árulkodás, gõgösködés, pártoskodás, * 21. hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és siratnom ne kelljen azokat, akik vétkeztek, de nem tartottak bûnbánatot az elkövetett tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz * 11. fejezet

1. Az apostol dicsekvésének alapja. Bárcsak eltûrnétek részemrõl némi oktalanságot! De hiszen el is tûrtök engem. * 2. Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szûzként vezesselek Krisztushoz. * 3. Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránt való õszinte odaadástól. * 4. Ha ugyanis valaki föllépne és más Jézust hirdetne, mint, akit mi hirdettünk, vagy ha más lélekben részesülnétek, mint amiben részesültetek, vagy más evangéliumban, mint amit elfogadtatok: szívesen vennétek. * 5. Pedig azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a “fõ-fõ apostoloknál”. * 6. Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek. * 7. Önzetlensége. Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek? * 8. Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. * 9. Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére. Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövõben is ügyelek. * 10. Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsõségen Achája tájain sem eshetik csorba! * 11. Ugyan miért? Azért mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! * 12. De amit most teszek, a jövõben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tûnjenek föl, mint mi. * 13. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak. * 14. Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. * 15. Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez. * 16. Oktalan öndicsérete. Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé. * 17. Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem. * 18. Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem. * 19. Hiszen örömest eltûritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok. * 20. Eltûritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver. * 21. Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettõl tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer – oktalanul mondom -, merek én is. * 22. Zsidók õk? Én is az vagyok. Izraeliták? Én is. Ábrahám ivadékai? Én is. * 23. Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam halálveszélyben. * 24. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet, * 25. háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést. Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam. * 26. Sokat voltam vándorúton, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részérõl, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. * 27. Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam. * 28. Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyház gondja rám nehezedik. * 29. Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? * 30. Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem. * 31. Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. * 32. Damaszkuszban Aretász király helytartója õriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, * 33. de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezébõl.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz * 10. fejezet * Szemben az ellenfelekkel

1. Az apostol fegyverei. Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én, Pál, aki köztetek szemtõl szemben szerény vagyok, de távollétemben szigorú. * 2. Arra kérlek titeket, hogy jelenlétemkor ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, amellyel, gondolom, fölléphetek azokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. * 3. Igaz ugyan, hogy testben élünk, de nem a test szerint harcolunk, * 4. mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni erejûek és erõdítmények lerontására képesek. * 5. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sõt velük szorítunk minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. * 6. Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességtek tökéletessé válik. * 7. Az apostol tekintélye. Ügyeljetek csak arra, ami szembetûnõ. Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondoljon arra is, hogy amint õ Krisztusé, úgy mi is. * 8. Ha ugyanis valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épüléstekre, s nem romlástokra adott, nem maradnék szégyenben. * 9. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel csak ijesztgetlek titeket. * 10. “A levelek – mondják – súlyosak és kemények, de fellépésében nincs erõ és beszéde gyatra.” * 11. Gondolja meg az ilyen, hogy amilyenek a távolban vagyunk írott szóval, olyanok leszünk, amikor megjelenünk tettel is. * 12. Ellenfeleinek gõgje. Mi természetesen nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják. Azok oktalanságukban csak önmagukhoz mérik és hasonlítják magukat. * 13. Mi viszont nem dicsekszünk mértéken túl, hanem hatáskörünk mértéke szerint, amelyet Isten mért ki számunkra, s amely hozzátok is elér. * 14. Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk. * 15. Nem dicsekszünk mértéken túl mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek növekedésével, ami hatáskörünket illeti, még nagyobb megbecsülésben lesz részünk köztetek. * 16. Akkor határaitokon túl is hirdetni tudjuk majd az evangéliumot, anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el. * 17. “Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” * 18. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit Isten ajánl.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz * 9. fejezet

1. A jótékonyság áldásai. A szenteknek szóló gyûjtésrõl fölösleges tovább írnom. * 2. Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a sokakat föllelkesített. * 3. Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok. * 4. Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti. * 5. Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek elõre hozzátok és gyûjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bõ adomány vár, s nem sovány alamizsna. * 6. Annyi bizonyos: “Aki szûken vet, szûken is arat; s aki bõven vet, bõven is arat.” * 7. Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerûségbõl, mert Isten a jókedvû adakozót szereti. * 8. Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bõven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre. * 9. Hiszen ezt olvassuk az Írásban: “Bõségesen adakozik a szegényeknek, nagylelkûsége örökre megmarad.” * 10. Aki pedig magot ad a magvetõnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését, * 11. hogy mindig gazdagon teljék minden bõkezûségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt. * 12. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt õszinte hálára indít. * 13. Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bõkezûségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget. * 14. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bõségesen áradt rátok. * 15. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz * 8. fejezet * Gyûjtés a jeruzsálemi hívõk számára

1. Gyûjtés Makedóniában. Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Makedónia egyházait. * 2. A bajok és a súlyos megpróbáltatások ellenére is, túláradó örömükbõl és nyomasztó szegénységükbõl bõséges adakozás fakadt. * 3. Tanúskodhatom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sõt erejükön felül is önként adakoztak. * 4. Kérve kérték tûlünk azt a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. * 5. Minden reményünket fölülmúlva, elõbb az Úrnak adták magukat, aztán Isten akaratából nekünk. * 6. A korintusi gyûjtés. Ezért arra kértük Tituszt, hogy, amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság mûvét. * 7. Amint mindenben kitûntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk érzett szeretetben, tûnjetek ki a jótékonyságban is. * 8. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem, hogy mások buzgósága által próbára tegyem szeretetetek õszinteségét. * 9. Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Õ, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. * 10. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert hasznotokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyûjtést, hanem magatokévá is tettétek az ügyet. * 11. Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, tehetségtekhez mérten, tettben valósuljon meg. * 12. Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs. * 13. Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlõ mérték szerint. * 14. Most az õ szükségletüket a ti bõségtek fedezi, hogy majd az õ bõségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlõség. * 15. Az Írás is azt mondja: “Aki sokat gyûjtött, nem bõvelkedett, aki meg keveset, nem szûkölködött.” * 16. Titusznak és társainak ajánlása. Hála legyen Istennek, aki Titusz szívébe ugyanezt a buzgóságot öntötte irántatok, * 17. mert elfogadta a fölszólítást, sõt, mivel buzgalma még nagyobb volt, önszántából utazott el hozzátok. * 18. Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. * 19. De nemcsak dicsérik, hanem kísérõnkül is rendelték az egyházak a jótékonyság mûvében, amelyet az Úr dicsõségére, saját akaratunkból vállaltunk. * 20. El akarjuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a bõséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva. * 21. Gondunk van ugyanis a becsületre, nemcsak Isten, hanem az emberek elõtt is. * 22. Velük küldtük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való nagy bizalmában még sokkal buzgóbb. * 23. Ami Tituszt illeti, õ kísérõm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, õk az egyházak küldöttei, Krisztus dicsõsége. * 24. Mutassátok meg irántuk érzett szereteteteket s bizonyítsátok be az egyházak színe elõtt, hogy a veletek való dicsekvésem helytálló.

Pál apostol második levele a korintusiakhoz * 7. fejezet

1. Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében. * 2. Bensõséges kapcsolat a korintusi egyházzal. Értsetek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk. * 3. Nem rosszallásképpen mondom, hiszen az elõbb megmondtam, hogy életre-halálra szívünkben vagytok. * 4. Nagy a bizalmam bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm. * 5. Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelõl zaklatás ért: kívül harcok, belül félelem. * 6. Ám Isten, a letörtek vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. * 7. De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat, úgyhogy még jobban megörültem. * 8. Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem bánom. De ha bántam volna is – mivel látom, hogy az a levél, rövid idõre ugyan, de megszomorított titeket -, * 9. most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek tetszõ módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. * 10. Az Istennek tetszõ szomorúság ugyanis üdvösségre vezetõ megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz. * 11. Lám ebbõl a ti Istennek tetszõ szomorúságtokból mekkora buzgalom fakadt, sõt mentegetõzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkezõ megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. * 12. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértõ s nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok Isten elõtt. * 13. Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet szerzett Titusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek. * 14. Ha elõtte dicsekedve beszéltem rólatok, nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz elõtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult. * 15. Õ pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel félve-rettegve fogadtátok. * 16. Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.