Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

november 17, 2009 havi archívum

Pál apostol levele a galatákhoz * 4. fejezet

1. Krisztus eljövetelével megszûnik a törvény. Azt gondolom: amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet mindennek ura. * 2. Gyámok és gondviselõk alá van rendelve atyjától meghatározott ideig. * 3. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk. * 4. De amikor elérkezett az idõk teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett. * 5. Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. * 6. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: “Abba, Atya!” * 7. Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten által örökös is. * 8. Óvás a visszaeséstõl. Annak idején még nem ismertétek Istent, s olyan isteneknek szolgáltatok, akik természetük szerint nem azok. * 9. Most azonban, amikor Istent megismertétek, sõt Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erõtlen és nyomorúságos elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok? * 10. Napokat és hónapokat, ünnepi idõket és esztendõket tartotok meg gondosan. * 11. Aggódom miattatok, hogy talán hiába is fáradtam értetek. * 12. Kérlek titeket, testvérek: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg engem. * 13. Hiszen tudjátok, hogy elõször a test erõtlenségében hirdettem nektek az evangéliumot, * 14. s mekkora próbát kellett kiállnotok testi állapotom miatt. De ti mégsem vetettetek meg s nem utasítottátok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. * 15. Hova tûnt a lelkesedéstek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki s adtátok volna nekem. * 16. Hát azzal lettem ellenségetekké, hogy igazat mondok nektek? * 17. Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, hanem el akarnak fordítani tõlem, hogy valük tartsatok. * 18. Jó, hogyha mindig lelkesedtek a jóért, s enmcsak akkor, mikor nálatok vagyok. * 19. Fiaim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek ójra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek! * 20. Szeretnék most nálatok lenni és hangomon változtatni, mert aggódom miattatok. * 21. A szolgaság és a szabadság fiai. Mondjátok csak, akik a törvény igájába kívánkoztok: nem értitek a törvényt? * 22. Az Írásban ugyanis úgy olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabad asszonytól. * 23. Aki a szolgálótól való, test szerint született, aki pedig a szabadtól, az ígéret alapján. * 24. Ennek képletes értelme van. Ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik. Az egyik Sína hegyérõl való és szolgaságra szül: ez Hágár. * 25. Hágár ugyanis az Arábiában lévõ Sína hegyét jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgaságban él. * 26. A szabad viszont a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti” ez a mi anyánk. * 27. Hiszen meg van írva: “Örvendj te magtalan, ki nem szülsz, ujjongj és kiálts, ki fájdalmat nem ismersz, mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.” * 28. Ti pedig, testvéreim, mint Izsák, az ígéret fiai vagytok. * 29. De mint akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. * 30. Mit is mond az írás? “Ûzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.” * 31. Így tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi.

Reklámok

Pál apostol levele a galatákhoz * 3. fejezet * Az apostol tanítása a megigazulásról

1. A megigazulás a hitbõl ered. Ti oktalan galaták! Ki igézett meg titeket, (hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak) titeket, akiknek a szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? * 2. Csak azt akarom tõletek megtudni: a törvény tettei által kaptátok a Lelket, vagy a hit elfogadása által? * 3. Annyira oktalanok vagytok, hogy amit lélekkel kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? * 4. Hiába éltétek át mindezt? Hátha csakugyan hiába! * 5. Aki tehát a Lelket adja nektek s csodákat mûvel köztetek, a törvény tettei alapján teszi, vagy a hit elfogadása által? * 6. Ábrahám példája. Ugyanúgy áll a dolog mint Ábrahámnál: “Hitt Istennek s ez megigazulására szolgált.” * 7. Értsétek meg tehát, hogy aki hisz, az Ábrahám fia. * 8. Mivel pedig az Írás elõre látta, hogy Isten a hit által teszi megigazultakká a pogányokat, elõre hirdette Ábrahámnak: “Benned részesül áldásban minden nemzet.” * 9. Eszerint azok, akik hisznek, áldásban részesülnek a hívõ Ábrahámmal. * 10. Azok viszont, akik a törvény tetteire támaszkodnak, átok alatt állnak. Meg van ugyanis írva: “Átkozott mindaz, aki hüségesen meg nem tartja, ami a törvény könyvében áll.” * 11. Ebbõl nyilvánvaló, hogy a törvény által senki meg nem igazul Isten elõtt, mert: “Az igaz a hitbõl él.” * 12. A törvény azonban nem a hitbõl van, hanem: “Aki teljesíti, élni fog általa.” * 13. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: “Átkozott mindaz, aki a fán függ.” * 14. Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hit által elnyerjük a Lélek ígéretét. * 15. Testvérek! Emberi szokásra hivatkozom. Valakinek jogerõs végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, s nem változtahat rajta. * 16. Nos, az ígéret Ábrahámnak és utódjának szólt. Nem így olvassuk: “utódainak”, többes számban, hanem egyes számban: “utódodnak”, aki Krisztus. * 17. Ezzel azt akarom mondani: az Isten által korábban jogerõre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendõvel késõbb adott törvény nem érvényteleníti, hogy ígéret semmissé váljék. * 18. Ha ugyanis a törvénybõl származnék az örökség, akkor nem az ígéretbõl. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten. * 19. A törvény rendeltetése. Mire való tehát a törvény? A törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvényvbe, közvetítõ útján. * 20. A közvetítõ azonban nem csak egynek a közvetítõje, az Isten pedig egy. * 21. Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéreteivel? Semmi esetre sem! Akkor származnék a megigazulás valóban a törvénybõl, ha volna életerõ a törvényben. * 22. De az Írás mindent a bûn alá foglalt, hogy az ígéretben Jézus Krisztus hite által részesüljenek a hívõk. * 23. Mielõtt a hit elérkezett volna, a törvény fogott össze és õrzött minket a hit számára, amelynek kinyilatkoztatása a jövõre várt. * 24. Így a törvény Krisztushoz vezetõ nevelõnkké lett, hogy a hit által igazuljunk meg. * 25. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelõ keze alól. * 26. Isten fiai vagytok ugyanis mindnyájan a Krisztus Jézusbe vetett hit által. * 27. Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra. * 28. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nõ, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. * 29. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.

2009. november 17., kedd Mindenkivel váljuk eggyé!

Csak az áldozat radikalitásával lehetünk a remény tanúi – ahogy II. János Pál írta a Redemptoris Missio enciklikában –, „magától Krisztus szeretetétől ihletve, amely figyelmes és gyengéd, irgalmas és jóságos, készséges és enyhíti az emberek gondjait”. (89.)

A keresztre feszített Jézus, aki szolidáris volt a legutolsókkal, a legtávolabbiakkal, az Isten nélküliekkel, indította útjára a Népek Apostolát, hogy „mindenkinek mindene legyen”. Pál azt sugározza felénk, hogy mi az igazi apostolkodás: megkülönböztetés nélkül minden emberrel fölfedeztetni, hogy Isten közel van hozzánk és végtelenül szeret minket.

Ha mindenkivel eggyé válunk, és vesszük a bátorságot, hogy minden emberi lényre, még a látszólag megvetésre méltóra vagy ellenségesre is felebarátként és testvérként tekintsünk, megvalósítjuk az örömhír lényegi mondanivalóját: Jézus keresztjében Isten minden tőle eltávolodott emberhez közel jön, felajánlva a megbocsátást és a megváltást.

Van Thuan bíboros: A remény tanúi

17. kedd (Nagy Szent Gertrúd, Tours-i Szent Gergely, Szent Ányos, Szent Hilda)

Példát mutatok arra, hogyan kell szent törvényekért bátran szép halált halni

2Mak 6,18-31

Eleazárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen. Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre. Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Ezért hűséges kitartással el volt tökélve arra, hogy az élethez való ragaszkodás miatt tiltott dolgot nem enged meg magának. Ekkor a körülállók hamis szánakozástól indíttatva, mivel régi barátság fűzte őket ehhez a férfihoz, félrevonták őt, és titokban arra kérték, hogy olyan húst hozasson, amelyből neki is szabad ennie, és tegyen úgy, mintha a király rendelete értelmében az áldozati húsból enne, így aztán megszabadul a haláltól. A férfi iránt való régi barátságból tanúsítottak ilyen emberies bánásmódot vele szemben. Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba. ,,Mert nem illik — mondta — a színlelés a mi életkorunkhoz. Sok ifjú ugyanis abban a hitben volna, hogy a kilencvenéves Eleazár a pogányok életére tért át, és így tévútra vezetné őket az én színlelésem, s egy múló élet parányi idejéhez való ragaszkodásom. Ezáltal pedig szégyent és átkot hívnék le vénségemre. Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem. Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz. Készséges szívvel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak.” E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták. Azok pedig, akik vezették, és kis idővel előbb még jóindulattal voltak irányában, haragra gerjedtek azok miatt a szavak miatt, amelyeket mondott, mert azt gondolták, hogy kevélységből mondta azokat. Amikor aztán az ütések következtében már-már a halálán volt, felsóhajtott és így szólt: ,,Uram! Te, aki birtokában vagy a szent tudásnak, te jól tudod, hogy én, bár megmenekülhettem volna a haláltól, kínos fájdalmakat szenvedek testemben, irántad való félelemből azonban készségesen viselem el őket lelkemben.” Így halt meg, és halálának emlékét mint a hősiesség és bátorság példaképét hagyta hátra nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek is.

Zs 3

Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült. Uram, számosan szorongatnak engem, és sokan kelnek föl ellenem! Sokan mondják rám: ,,Nincsen segítsége Istenében!” Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem. Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam, s szent hegyéről meghallgatott engem. Aludni tértem, s álomba merültem, és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem. Nem félek ezernyi néptől, amely körös-körül rám tör. Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem! Te arcul csaptad minden ellenségem, a bűnösök fogát összetörted. Az Úré a szabadítás, legyen áldásod népeden!

Lk 19,1-10

Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: ,,Bűnös embernél száll meg!” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.,, Jézus azt mondta neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”