Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 3, 2009 havi archívum

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 6. fejezet

1. Mellõzzük ezért Krisztus tanításának elemeit s térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Nem akarjuk ismét az alapvetõ igazságokat elõadni: a holt cselekedetekbõl való megtérést, az Istenbe vetett hitet, * 2. a keresztségi oktatást, s a kézrátételrõl, a holtak föltámadásáról meg az örök ítéletrõl szóló tanítást. * 3. Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi. * 4. Lehetetlen ugyanis, hogy aki egyszer már részesült a megvilágosításban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, * 5. megtapasztalta Isten magasztos igéjét és az eljövendõ élet hatásait, * 6. aztán mégis elpártol, újra bûnbánatra induljon. Az ilyen, amennyiben rajta áll, újra keresztre feszíti Isten Fiát és csúfot ûz belõle. * 7. Az a föld ugyanis, amely beissza a gyakori záporesõt és jó termést hoz mûvelõjének, Isten áldásában részesül. * 8. De ha tövist és bogáncsot terem, semmit sem ér, átokra méltó, s végül is fölégetik. * 9. Bár így beszélünk, rólatok, szeretteim, a jobbat tételezzük föl, azt tudniillik, hogy eljuttok az üdvösségre. * 10. Hiszen nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék tevékeny szeretetetekrõl, melyet érte gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. * 11. Szeretnénk, ha mindegyiktek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek tökéletesen beteljesedjék. * 12. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hit és a béketûrés által az ígéretek örökösei. * 13. Amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem volt nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött * 14. e szavakkal: “Bizony gazdagon megáldlak, és sokszorosan megsokasítlak.” * 15. Így aztán türelmesen várt, és elnyerte a megígért jót. * 16. Az emberek önmaguknál nagyobbra szoktak esküdni, és minden pörösködésnek azzal vetnek véget, hogy nyomatékképpen esküt tesznek. * 17. Ezért, amikor Isten az ígéret örököseinek nagyobb nyomatékkal akarta bizonyítani elhatározása változtathatatlanságát, esküvel vállalt kezességet. * 18. Így a két változtathatatlan dolog révén, melyben Isten meg nem téveszthet, erõs támaszunk van, amikor arra törekszünk, hogy a nekünk nyújtott reményhez ragaszkodjunk. * 19. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, mely a szentség függönye mögé ér, * 20. ahová elsõnek lépett be értünk Jézus, az örök fõpap Melkizedek rendje szerint.

Reklámok

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 5. fejezet

1. Minden fõpap ugyanis az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve az Isten tiszteletével kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be a bûnökért. * 2. Így elnézõ tud lenni a tudatlanok és tévelygõk iránt, mert maga is a gyöngeség rabja. * 3. Ezért, mint a népért, saját bûneiért is kell áldozatot bemutatnia. * 4. Senki sem vállalhatja ezt a tisztséget, csak az, akit Isten meghív, mint Áront. * 5. Így Krisztus nem önmagát emelte a fõpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: “Az én Fiam vagy, én ma szültelek.” * 6. Másutt pedig így szól: “Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint.” * 7. Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól. Istenfélelme miatt meghallgatásra is talált. * 8. Annak ellenére, hogy (Isten) Fia volt, a szenvedésbõl tanulta meg az engedelmességet. * 9. Mûvét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, * 10. mert Isten õt tette fõpappá Melkizedek rendje szerint. * 11. Buzdítás a tökéletességre. Errõl még sokat kellene mondanunk, de nehéz megmagyarázni, mert közömbösen hallgatjátok. * 12. Jelenleg már tanítóknak kellene lennetek, s ehelyett ismét arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak. Tejre van szükségtek, nem szilárd eledelre. * 13. Aki tejen él, járatlan az igaz tanításban, hiszen még csecsemõ. * 14. A tökéletesnek, aki gyakorlattal jól kimûvelt képességet szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére, szilárd eledel való.

2009. december 3., csütörtök A diakónus: a szolgáló Krisztus jele

A diakónusok az egyházi közösség szolgálatára vannak fölszentelve, arra kapnak küldetést, a püspök és a presbitérium vezetésével.

Amint Isten egész Népe, amelynek szolgálatára küldetésüket kapják, ők is az Evangéliumhoz való hűségben találják meg életük állandó normáját, és alapvető identitásukat. A Lélek világossága vezeti őket életükben és missziójukban, amelynek megvalósítása a konkrét történelmi és kulturális körülményektől függ.

Éppen e készségük által kaptak meghívást arra, hogy megjelenítsék – sajátos kegyelmüknek megfelelően – a szolgáló Jézus Krisztus alakját, s ezzel emlékeztessék a papokat és püspököket is papságuk szolgáló voltára. Továbbá az Ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása és a szeretet tanúságtétele által is legyenek előmozdítói annak a szeretetszolgálatnak, amely Jézus minden tanítványának hivatása, és az Egyház lelki áldozatának lényegi része.

Az Olasz Püspöki Konferencia a diakónusokról 8.

3. csütörtök: XAVÉRI SZENT FERENC (Szent Szofoniás)

Bízzatok az Úrban, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre

Iz 26,1-6

Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: ,,Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget! Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla! Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja. Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.

Zs 117

ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!” Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

Mt 7,21.24-27

Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ,,Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 4. fejezet

1. Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek késõn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete. * 2. Mi éppúgy hírül vettük ugyanis az evangéliumot, mint õk, de nekik nem használt az igehirdetés, mert nem tartottak azokkal, akik hittel hallgatták. * 3. Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívõkké lettünk. Azt mondja ugyanis: “Haragban esküdtem eskümet: õk meg nem látják békességemet!” * 4. Pedig a teremtés mûve a világ megalkotása óta befejezõdött. * 4. Egy helyütt ugyanis a hetedik napról azt mondja: “A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.” * 5. Itt viszont: “Õk meg nem látják békességemet!” * 6. Hátra van tehát, hogy némelyek még bejussanak. Azok pedig, akik elõször vették hírül az evangéliumot, hitetlenségük miatt nem jutottak be. * 7. Ezért ismét kijelölt egy napot, egy “mát” , Dávid által ugyanis annyi idõ múltán azt mondja, mint föntebb: “Bárcsak hallgatnátok ma az õ szavára: meg ne keményítsétek szíveteket.” * 8. Ha Józsue megszerezte volna nekik a békességet, nem szólt volna késõbb egy másik napról. * 9. Ezért marad meg a szombati nyugalom Isten népe számára. * 10. Aki ugyanis belép az õ nyugalmába, az abbahagyja munkáját, mint Isten a magáét. * 11. Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen. * 12. Isten szava ugyanis eleven, átható és élesebb minden kétélû kardnál. Behatol és szétválaszt lelket meg szellemet, ízet és velõt. Ítél a szív gondolatairól és érzületérõl. * 13. Elõtte teremtmény láthatatlan nem marad, szemében minden födetlen és nyílt. Neki tartozunk számadással. * Krisztus papságának kiválósága * 14. Jézus az új szövetség fõpapja. Mivel tehát olyan kiváló fõpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben. * 15. Fõpapunk ugyanis nem olyan, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bûnt nem követett el. * 16. Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 3. fejezet

1. Krisztus kiválóbb Mózesnél. Nos, szent testvéreim, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek csak hitünk követére és fõpapjára, Jézusra. * 2. Õ hûséges ahhoz, aki õt erre rendelte, mint ahogy Mózes is az volt egész házában. * 3. Mózesnél azonban annyival nagyobb dicsõségre volt méltó, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál a ház építõjének. * 4. Minden háznak van ugyanis építõje, Isten azonban a mindenséget alkotta. * 5. Mózes mint szolga volt hûséges egész házában, s a jövendõ kinyilatkoztatásról tett tanúságot. * 6. Krisztus azonban mint fiú áll háza élén. Az õ háza mi vagyunk, ha mindvégig állhatatosan kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben. * 7. Buzdítás az állhatatosságra. Bárcsak hallgatnátok ma az õ szavára, amint a Szentlélek mondja: * 8. “Meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a sivatagban tettétek! * 9. Atyáitok ott megpróbáltak engem, megkísértettek, bár szemükkel látták, amiket cselekedtem. * 10. E néptõl negyven évig undorodtam, és mondottam: tévelygõ szívû nép ez! S útjaim mégsem ismerték meg ottan. * 11. És haragban esküdtem eskümet: õk meg nem látják békességemet!” * 12. Vigyázzatok testvérek, hogy egyiktekben se legyen hitetlenségre hajló gonosz szív, s el ne szakadjon az élõ Istentõl, * 13. hanem lelkesítsétek egymást mindennap, amíg az a “ma” tart, hogy meg ne keményítsen a bûn csalárdsága. * 14. Hiszen Krisztusnak lettünk sorstársai, de csak úgy, ha a kezdettõl fogva táplált szilárd bizalmunkban mindvégig állhatatosan kitartunk. * 15. Azt mondja ugyanis: “Bárcsak hallgatnátok ma az õ szavára: meg ne keményítsétek szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.” * 16. Kik voltak azok, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde azok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. * 17. Kiktõl undorodott negyven esztendõn át? Nemde a bûnösöktõl, akiknek teste elhullott a pusztában. * 18. És kiknek esküdött meg, hogy nem léphetnek be békességébe? Nemde a hitetleneknek. * 19. Látjuk tehát, hogy a hitetlenség miatt nem léphettek be.

2009. december 2., szerda Házasság, szüzesség, papság

A papság, a szüzesség és házasság egy egyenlő szárú háromszög három oldalához hasonlítható: kettő közülük az ég felé Isten felé emelkedik, és benne találkozik; a harmadik oldal pedig mintegy a földdel párhuzamos, papokat, szüzeket szül, és ezáltal kapcsolódik a mennyhez. Az előzők közvetítik Isten kegyelmét, az utóbbi megtestesíti azt az emberiségben. És fordítva, az utóbbi tulajdonképpen egyesíti magában az emberiség vágyait, amelyeket az előző kettő a menny felé emel. Egy háromszög, amelyben az isteni egyesül az emberivel, és az emberi az istenivel.

Ha a szeretet átjárja őket, akkor ez a három valóság három és egyszerre egy: Isten viaduktja, amely által folytatódik a Fiú megtestesülése. A szeretetben válik ez a három valóság eggyé, és mégis különböző. A szeretet által mindannyian a papságba tartozunk. Mindannyian részesülünk a lelki szüzességből – amennyiben az Egyház vagyunk, amely szűz. És mindannyian lelkek vagyunk: Krisztus jegyesei.

Igino Giordani