Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 4, 2009 havi archívum

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 8. fejezet * Krisztus áldozatának örök értéke

1. Jézus a mennyei szentély fõpapja. A mondottaknak ez a veleje: olyan fõpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben. * 2. Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember. * 3. Minden fõpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson. * 4. Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. * 5. Ezek azonban csak a mennyei szentély elõképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: “Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked.” * 6. Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítõje. * 7. Ha ugyanis az elsõ kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra. * 8. Márpedig feddõ szóval mondta nekik: “Íme jönnek napok, mondja az Úr, s új szövetségre lépek Izrael házával, és Júda házával. * 9. Nem olyan szövetségre, mint amilyent atyáikkal kötöttem azon a napon, mikor kézen fogva kivezettem õket Egyiptom földjérõl. Mivel nem tartottak ki szövetségemben, én is magukra hagytam õket, mondja az Úr. * 10. Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után Izrael házával kötök, mondja az Úr: elméjükbe öntöm törvényeimet, és szívükbe vésem, Istenük leszek, és õk népemmé lesznek. * 11. Senkinek sem kell tanítania társát, senkinek sem testvérét: ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismer majd engem, kicsinytõl a legnagyobbig. * 12. Irgalmas leszek bûneikkel szemben s vétkükre többé nem emlékezem.” * 13. Ha tehát új szövetségrõl beszél, az elõzõt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.

Reklámok

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 7. fejezet

1. Jézus örök fõpap Melkizedek rendje szerint. Ez a Melkizedek Szálem királya és a fölséges Isten papja volt, aki a királyokon aratott gyõzelmébõl visszatérõ Ábrahám elé ment és megáldotta. * 2. Ábrahám ezért tizedet adott neki mindenbõl. A neve azt jelenti: az igazság királya. Szálem királya pedig: a békesség királya. * 3. Apa, anya és nemzetségrend nélkül, napjainak kezdete és életének vége nélkül lép föl. Így Isten Fiához hasonlóan pap marad mindörökké. * 4. Nézzétek tehát milyen nagy ember õ, akinek Ábrahám, a pátriárka, tizedet adott a zsákmány legjavából. * 5. Lévi fiainak, mivel a papi tisztet viselik, szintén megvan a törvényes joguk arra, hogy tizedet szedjenek a néptõl, vagyis testvéreiktõl, bár õk is Ábrahámtól származnak. * 6. Ez viszont, aki nem az õ nemzetségükbõl származott, tizedet vett Ábrahámtól, s megáldotta az ígéret hordozóját. * 7. Afelõl nincs kétség, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet. * 8. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, aki a tanúság szerint él. * 9. Sõt, Ábrahám miatt mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, * 10. hiszen jelen volt már atyja személyében, amikor eléje ment Melkizedek. * 11. Papsága fölülmúlja a levita papságot. Ha a levita papság – amelynek vezetése alatt a nép a törvényt kapta – tökéletességre vezetett volna, mi szükség lett volna még arra, hogy más pap lépjen föl, Melkizedek rendje szerint, s nem Áron rendje szerint való? * 12. Ha azonban megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. * 13. Akirõl ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsbõl való, amelybõl senki sem szolgált az oltárnál. * 14. Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzsébõl származott, e törzzsel kapcsolatban azonban Mózes nem beszélt a papságról. * 15. Még világosabb ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl, * 16. aki nem a testi leszármazás törvénye szerint lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejébõl. * 17. A tanúság ugyanis így szól róla: “Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint.” * 18. A korábbi törvény ugyanis megszûnt, mert hatástalanná és alkalmatlanná vált. * 19. Hiszen a törvény nem vezetett tökéletességre, hanem csak annak a jobb reménynek bevezetõje lett, amellyel közel jutunk Istenhez. * 20. Ez nem történt eskü nélkül. * 21. Azok eskü nélkül lettek papokká, õ azonban annak esküjével, aki így szólt hozzá: “Megesküdött az Úr, s meg nem bánja esküjét: pap vagy te mindörökké.” * 22. Ennek megfelelõen az a szövetség, aminek kezese Jézus, sokkal kiválóbb. * 23. Azonkívül akkor nagy számban voltak papok, mivel halandók lévén nem maradhattak meg tisztségükben. * 24. Õ azonban örökre megmarad és papsága örökké tart. * 25. Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk. * 26. Ilyen fõpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplõtelen, a bûnösöktõl elkülönített, fölségesebb az egeknél. * 27. Neki nincs szüksége arra, mint a többi fõpapnak, hogy nap nap után elõbb tulajdon bûneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bûneiért: õ egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor önmagát föláldozta. * 28. A törvény tehát gyarló embereket rendelt fõpapokká, az eskü szava azonban, mely a törvény után hangzott el, magát az örökre tökéletes Fiút.

2009. december 4., péntek Száz ház, száz testvér…

Az ifjú így felelt Jézusnak: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?” „Ha tökéletes akarsz lenni – felelte Jézus –, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

Jézus ekkor tanítványaihoz fordult: „Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.”

4. péntek (Damaszkuszi Szent János, Szent Borbála)

Azon a napon a vakok szemei látni fognak

Iz 29,17-24

Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog. Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: ,,Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca, hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik. Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.”

Zs 26

Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: ,,Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Mt 9,27-31

Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: ,,Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: ,,Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Azok ezt válaszolták neki: ,,Igen, Uram!” Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: ,,Legyen nektek hitetek szerint.” Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: ,,Vigyázzatok, senki meg ne tudja!” De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.