Szükségszerű, hogy a papok a hit fényénél mérlegeljék mindazokat a dolgokat, melyekkel életük folyamán találkoznak, hogy megtanulják azokat helyesen, Isten akarata szerint fölhasználni, s képesek legyenek elutasítani mindazt, ami küldetésükben gátolná őket. Az egyházi hivatalt ne tekintsék kereseti forrásnak, a belőle származott jövedelmet ne is fordítsák családi vagyonuk növelésére.
Hivatásuk többre, az önkéntes szegénységre szól, hogy még nyilvánvalóbban hasonlóbbá váljanak Krisztushoz, és szabadabbá a szent szolgálatra. Mert Krisztus, noha gazdag volt, értünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjunk. Az apostolok példájukkal tanúsították, hogy Isten ingyenes ajándékát ingyen kell továbbadni, és tudtak bővelkedni, de szűkölködni is.
Sőt, a rendelkezésre álló javaknak bizonyos fokú közös használata – annak a vagyonközösségnek mintájára, melyről az ősegyház története oly elismerően szól – a legjobb utakat készíti a lelkipásztori szeretet számára.
Presbyterorum ordinis 17.
Gondolkodtató melankólia 
Vélemény, hozzászólás?