Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 6, 2009 havi archívum

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 13. fejezet

1. Különbözõ erkölcsi intelmek. Maradjon meg (köztetek) a testvéri szeretet. * 2. El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül. * 3. Gondoljatok a foglyokra, mintha magatok is foglyok volnátok, az üldözést szenvedõkre, mint akik magatok is testben éltek. * 4. A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, a házasélet pedig legyen szeplõtelen. A paráznát és a házasságtörõt megítéli az Isten. * 5. Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen õ mondta: “Nem hagylak el, és nem hagylak cserben.” * 6. Ezért bizalommal mondhatjuk: “Az Úr velem van, nincs bennem félelem: ember mit árthat énnekem?” * 7. Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket! * 8. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. * 9. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat mindenféle különös tanításoktól! Jobb a szívet kegyelemmel erõsíteni, mint olyan étellel, amely mit sem használ azoknak, akik élnek velük. * 10. Olyan oltárunk van, melyrõl nem ehetik az, aki a sátornál teljesít szolgálatot. * 11. Az állatok testét ugyanis, melyeknek vérét a fõpap a bûn engesztelésére beviszi a szentélybe, a táboron kívül égetik el. * 12. Ezért Jézus is, hogy tulajdon vérével szentelje meg a népet, a kapun kívül szenvedett. * 13. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, és hordozzuk gyalázatát. * 14. Hiszen itt nincs maradandó hazánk, inkább az eljövendõ után vágyódunk. * 15. Mutassuk be általa Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: nevének ajkunkon fakadó magasztalását. * 16. A jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek. * 17. Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert õk vigyáznak rátok, s nekik kell számot adniuk lelketekrõl. Így majd örömmel teszik, nem pedig sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. * Befejezés * 18. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyan gyõzõdve, hogy tiszta a lelkiismeretünk, hiszen minden tekintetben helyes életre törekszünk. * 19. Annál inkább kérlek erre titeket, hogy így mielõbb visszakerüljek hozzátok. * 20. A békesség Istene, aki Urunkat Jézus (Krisztust), a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség vére által föltámasztotta a halálból, * 21. tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja õ bennünk, ami kedves elõtte, Jézus Krisztus által, dicsõség neki mindörökkön-örökké. Amen. * 22. Kérlek testvérek, vegyétek jó néven az intõ szót. Hiszen csak röviden írtam nektek. * 23. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket. * 24. Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és az összes szenteket. Üdvözölnek az itáliai testvérek. * 25. Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.

Reklámok

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 12. fejezet

1. Állhatatosság a szenvedésben. Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bûnt, és fussuk meg kitartással az elõttünk lévõ pályát. * 2. Tekintsünk föl a hit szerzõjére és beteljesítõjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törõdött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. * 3. Gondoljatok csak õrá, aki a bûnösök részérõl ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensõtökben el ne csüggedjetek. * 4. A bûn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig, * 5. és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely hozzátok, mint fiakhoz szól: “Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. * 6. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostorozza minden fiát, akit befogad.” * 7. A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? * 8. Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak. * 9. Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük õket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? * 10. Azok néhanapján kényükrekedvükre fenyítettek meg minket, õ viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk. * 11. A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, késõbb azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. * 12. Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket, * 13. a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon. * 14. Óvás az elpártolástól. Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat. * 15. Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertõzzön. * 16. Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsõszülöttségét. * 17. Hiszen tudjátok, hogy mikor késõbb szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg. * 18. Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tûzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez, * 19. sem harsonazengéshez vagy mennydörgõ szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó. * 20. Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: “Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg.” * 21. Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: “Rémület és reszketés fog el.” * 22. Ti Sion hegyéhez járultatok, az élõ Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, * 23. az elsõszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, * 24. az új szövetség közvetítõjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé. * 25. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennybõl szólótól fordulunk el. * 26. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: “Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem.” * 27. Ez a “még egyszer” jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan. * 28. Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszõen, tisztelettel teljes félelemmel. * 29. A mi Istenünk ugyanis emésztõ tûz.

Pál apostol leleve a zsidókhoz * 11. fejezet

1. A hit példaképei az Ószövetségben. A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása. * 2. Ez adott bizonyságot õseinknek. * 3. Hitbõl értjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, vagyis láthatatlanból lett a látható. * 4. Hittel mutatott be Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Káin. Ezzel nyerte el igaz voltának bizonyítékát, amikor Isten kedvezõen tanúskodott ajándékai mellett. Hite által még holtan is beszél. * 5. Hitéért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson. Nem találták többé, mert Isten elragadta. Elragadtatása elõtt azonban bizonyságot nyert, hogy kedves az Istennek. * 6. Hit nélkül nem lehet tetszeni (Istennek). Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy létezik s hogy megjutatmazza azt, aki õt keresi. * 7. Hittel kapott Noé fölvilágosítást a még láthatatlan dolgok felõl, s szent félelemmel eltelve, bárkát épített családja megmentésére. Hite erejével ítélte el a világot és lett részese a hitbõl fakadó megigazulásnak. * 8. Hittel engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Kivándorolt, anélkül hogy tudta volna, hová megy. * 9. Hittel telepedett le az ígéret földjén, mint idegen földön. Sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanannak az ígéretnek voltak társörökösei. * 10. Várta ugyanis azt a szilárd alapokra épülõ várost, melynek tervezõje és alkotója Isten. * 11. Hittel kapott erõt (a meddõ) Sára arra, hogy éltesebb kora ellenére anya lehessen, mert hûségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. * 12. Ezért is származnak egytõl, noha már kivénült, olyan sokan, mint az ég csillagai s mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye. * 13. Hitben hunytak el õk mind, anélkül hogy elnyerték volna az ígéretet. Csak messzirõl látták és köszöntötték, s ezzel megvallották, hogy vándorok és jövevények a földön. * 14. Aki így beszél, elárulja, hogy hazát keres. * 15. Ha arra gondoltak volna, ahonnan kivándoroltak, lett volna még idejük a visszatérésre. * 16. Ámde õk jobb haza után törekedtek, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten sem restelli, hogy Istenüknek hívják õt, hiszen hazát készített nekik. * 17. Hittel áldozta föl Izsákot Ábrahám, amikor próbára tette Isten. Föláldozta egyszülött fiát, bár ígéretet kapott * 18. és hallotta: “Izsák által lesznek utódaid.” * 19. Meg volt gyõzõdve, hogy Isten a halottat is föl tudja támasztani. Ezért is kapta vissza õt, mint elõképet. * 20. Hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut, megjövendölve sorsukat. * 21. Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádva borult botjának fejére. * 22. Hittel tett említést a haldokló József Izrael fiainak kivándorlásáról és rendelkezett csontjairól. * 23. Hittel rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapon keresztül, mert látták, hogy szép a gyermek, s nem féltek a király parancsától. * 24. Hittel tagadta Mózes, miután felnõtt, hogy õ a fáraó leányának fia. * 25. Inkább úgy döntött, hogy együtt szenved sanyargatást Isten népével, mintsem hogy a bûn múló elõnyét élvezze. * 26. Nagyobb értéknek tartotta Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, mert a jutalmat tartotta szem elõtt. * 27. Hittel hagyta el Egyiptomot, s nem ijedt meg a haragra gerjedt királytól, hanem állhatatosan kitartott, mintha látta volna már a láthatatlant. * 28. Hittel ünnepelte meg a húsvétot és a vérrel történõ meghintést, hogy az öldöklõ angyal ne bánthassa az elsõszülötteket. * 29. Hittel keltek át a Vörös-tengeren, akárcsak a szárazföldön; amikor viszont az egyiptomiak kísérelték meg, elmerültek. * 30. A hit erejével omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták. * 31. Hite miatt nem veszett oda a hitetlenekkel a parázna Rácháb, mivel békével befogadta a kémeket. * 32. Mit is mondjak még? Kifogynék az idõbõl, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról beszélnék, * 33. akik a hit erejével országokat gyõztek le, igazságot gyakoroltak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, * 34. lángoló tüzet oltottak ki, megmenekültek a kard élétõl, gyengeségbõl erõre kaptak, hõsök voltak a háborúban és megfutamították az ellenség táborát. * 35. Asszonyok föltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem fogadták el a szabadságot, hogy jobb föltámadáshoz jussanak, * 36. mások gúnyt és megostorozást, sõt bilincseket és börtönt tûrtek el, * 37. megkövezést, kettéfûrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hullottak el, juhbõrben és kecskebõrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva. * 38. A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és szakadékok közt bolyongtak. * 39. Ezek mindnyájan, bár a hit igazolta õket, nem nyerték el az ígéretet, * 40. mert Isten nekünk rendelt valami jobbat, hogy nélkülünk ne jussanak a tökéletességre.

2009. december 6., vasárnap A földi javakban való részesedés

Ugyanaz a bizonyosság, hogy Isten jelen van a másikban, vezet bennünket az ember és ember közötti kommunióra (kölcsönös megosztásra), amely az anyagi javakban való közös részesedést is megkívánja.

Az anyagi javak közösségét – amely társadalmilag talán legjelentősebb újdonsága volt az első keresztény közösségeknek – nem tekinthetjük csupán önkéntes vállalásnak… Hatékony próbája ez annak, hogy az ember miként válaszol Isten személyes szeretetére, és ebből következően a felebarát iránti szeretetnek is.

Ez is egy módja annak, hogy a veszítés által kiteljesedjünk: elszakadunk a bálványoktól, hogy eljussunk az egymással való közösségre. Ha egy felebarátom szükséget szenved, és én nem adok neki a sajátomból – az egyházatyák megfogalmazása szerint –, gyilkos vagyok. S amikor adok annak, aki hiányt szenved, valójában visszaadom Istennek azt, ami az övé…

Silvano Cola

6. vasárnap: ADVENT 2. VASÁRNAPJA (Szent Miklós)

Isten megmutatja rajtad fényességét

Bar 5,1-9

Zs 125

Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: ,,Nagy dolgokat művelt velük az Úr!” Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Fil 1,4-6.8-11

és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig. Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben, hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, telve az igazságnak Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.

Lk 3,1-6

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: ,,A pusztában kiáltónak szava: ,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit. Minden völgyet betöltenek, minden hegyet és halmot elhordanak; ami görbe, egyenes lesz, a göröngyös pedig sima úttá: és meglátja minden test Isten üdvösségét”” [Iz 40,3-5].