Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 21, 2009 havi archívum

János apostol Jelenéseinek Könyve * 8. fejezet

1. A hetedik pecsét feltörése. Mikor a hetedik pecsétet feltörte, mintegy félóráig tartó csend lett a mennyben. * 2. Akkor láttam, hogy az Isten színe elôtt álló hét angyalnak hét harsonát adtak. * 3. Jött egy másik angyal arany tömjénezôvel, s megállt az oltár elôtt. Sok tömjént adtak neki, hogy tegye az összes szentek imádságával a trón elôtt álló arany oltárra. * 4. A tömjénáldozat füstje a szentek imádságával fölszállt az angyal kezébôl Isten színe elé. * 5. Ezután az angyal fogta a tömjénezôt, megtöltötte az oltár parazsával és lehajította a földre. Erre dübörgô mennydörgés, villámlás és földrengés támadt. * 6. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, fölkészült, hogy megfújja harsonáját. * Második látomás: A hét harsona * 7. Az elsô négy harsonaszó. Az elsô angyal megfújta harsonáját. Erre vérrel vegyes jégesô és tûz keletkezett s a földre zuhogott. A föld harmadrésze elégett, a fák harmadrésze elhamvadt és a zöldellô fû mind leperzselôdött. * 8. A második angyal is megfújta harsonáját. Erre, mint egy tûzben izzó nagy hegy, valami a tengerbe zuhant. * 9. A tenger harmadrésze vérré vált, a tengerben élô állatok harmadrésze elpusztult és a hajók harmadrésze elsüllyedt. * 10. A harmadik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy csillag hullott le az égbôl, s mint égô fáklya lobogott. A folyók és vízforrások harmadrészébe zuhant. * 11. A csillag neve Üröm volt. A vizek harmadrésze ürömmé változott és sok ember meghalt a víztôl, mert megkeseredett. * 12. A negyedik angyal is megfújta harsonáját. Erre a nap, a hold és a csillagok harmadrészét érte csapás, úgyhogy harmadrészük elhomályosodott, a nappal és az éjszaka világossága pedig harmadrészére csökkent. * 13. Az ötödik harsonaszó és az elsô jaj.. Látomásom folytatódott. Hallottam, hogy egy sas, mely az ég magasán röpül, nagy szóval kiáltja: “Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi harsonaszó miatt, melyet a három angyal hallatni fog!”

Reklámok

János apostol Jelenéseinek Könyve * 7. fejezet

1. A kiválaszottak megjelölése. Ezután négy angyalt láttam, amint a föld négy sarkán állt és föltartóztatta a föld négy szelét, hogy ne fújjon a földön, sem a tengeren és semmiféle fán. * 2. Akkor láttam, hogy napkelet felôl egy másik angyal száll föl, akinél az élô Isten pecsétje volt. Hangosan rákiáltott a négy angyalra, akinek az volt a dolga, hogy ártson a földnek és tengernek: * 3. “Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg meg nem jelöljük Isten szolgáinak homlokát!” * 4. Hallottam a megjelöltek számát is: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak valamennyi törzsébôl: * 5. Júda törzsébôl tizenkétezer, Ruben törzsébôl tizenkétezer, Gád törzsébôl tizenkétezer, * 6. Áser törzsébôl tizenkétezer, Neftalim törzsébôl tizenkétezer, Manasszesz törzsébôl tizenkétezer, * 7. Simeon törzsébôl tizenkétezer, Lévi törzsébôl tizenkétezer, Isszakár törzsébôl tizenkétezer, * 8. Zabulon törzsébôl tizenkétezer, József törzsébôl tizenkétezer, Benjamin törzsébôl tizenkétezer. * 9. A szentek Isten színe elôtt. Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetbôl, törzsbôl, népbôl és nyelvbôl. Ott álltak a trón és a Bárány színe elôtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották: * 10. “Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!” * 11. Erre az angyalok mind körülfogták a trónt, a véneket és a négy élôlényt, arcraborultak a trón elôtt és imádták Istent: * 12. “Amen! Áldás és dicsôség, bölcsesség, hála és tisztelet, hatalom és erô Istenünknek örökkön-örökké. Amen!” * 13. Ekkor az egyik vén azt kérdezte tôlem: “Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek és honnan jöttek?” * 14. “Te tudod Uram”, feleltem. Ô megmagyarázta: “Ezek a nagy üldöztetésbôl jöttek és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. * 15. Ezért is állnak Isten trónja elôtt és éjjel-nappal szolgálnak templomában. A trónon ülô közöttük lakik. * 16. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nap nem égeti ôket, sem másfajta forróság. * 17. A trón közepén álló Bárány legelteti és az élôvizek forrásához tereli ôket, Isten pedig letöröl szemükrôl minden könnyet.”

2009. december 21., hétfő Az individualizmus kihívása

A közösségi élet lefoglalja az egész embert. Ezért mondhatjuk, hogy a közösség (kommunió) pszichológiailag különbözik minden más csoporttól (pl. sportklub, civil vagy vallásos egyesület, szakszervezet stb.), mely olyanokból áll, akik részleges célokért szövetkeznek, és akik emiatt csak a közös érdeklődés mentén kerülnek kapcsolatba. Így minden egyéb területen (ideológia, gyakorlat, vallásosság) önmagukba zárkóznak, őrzik magánéletüket.

A papok együttlétét is megkörnyékezheti ez a kísértés. Ahelyett, hogy olyan közösséget alkotnának, ahol a személyek közötti kommunió törvénye foglalja el az első helyet, úgy élnek, mint individuumok csoportja, akik csupán mellékesen vannak együtt az azonos cél érdekében. Anélkül, hogy igazi kapcsolatuk lenne, és anélkül, hogy szembesítenék életüket a többiek meglátásaival. Így azonban elsorvad benső énjük, mivel a többiek számára hozzáférhetetlen marad. Csupán együttélésnek álcázott individualizmus, amikor egymás mellett élnek, de nem kommunikálnak.

Silvano Cola

21. hétfő (Kaníziusz Szent Péter)

Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken

Én 2,8-14

Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül! Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. Íme, a kedvesem szól nekem: ,,Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem! Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!”

vagy

Szof 3,14-18a

Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: ,,Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” ,,Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

Zs 32

Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Lk 1,39-45

Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.”