Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 22, 2009 havi archívum

János apostol Jelenéseinek Könyve * 10. fejezet

1. A nyitott kis könyvtekercs. Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égbôl. Felhô övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint a tûzoszlopok. * 2. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre. * 3. Harsány hangon kiáltott, úgy amint az oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is. * 4. Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. De az égbôl ezt a szózatot hallottam: “Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!” * 5. Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt, * 6. égre emelte kezét és megesküdött az örökkön-örökké élôre, aki az eget és a benne lévôket, a földet és a rajta élôket, a tengert és a benne élôket teremtette: “Nem lesz több haladék, * 7. hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örök titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.” * 8. Erre az égbôl hallott hang ismét szólt hozzám: “Menj, vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezébôl, aki a tenger és a föld fölött áll.” * 9. Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. Ô hozzám fordult: “Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserû lesz, de szádban olyan édes, mint a méz.” * 10. Átvettem a könyvtekercset az angyal kezébôl és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserû lett tôle. * 11. Aztán ezt az utasítást kaptam: “jövendolnöd kell ismét népeknek, nemzeteknek, nyelveknek és sok királynak.”

Reklámok

János apostol Jelenéseinek Könyve * 9. fejezet

1. Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égrôl földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa. * 2. Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tôle a nap és a levegô. * 3. A füstbôl sáskák lepték el a földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak. * 4. Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellô növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele. * 5. Ne öljék meg ôket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint mikor skorpiómarás éri az embert. * 6. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog elôlük. * 7. A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetszô koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc. * 8. Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné. * 9. Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította ôket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint a nagyszámú, csatába száguldó harciszekér dübörgése. * 10. Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban oly erô volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek. * 11. Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abbadon, görög neve pedig Apollion. * 12. Így múlt el az elsô jaj, de jön még két másik. * 13. A hatodik harsonaszó és a második jaj.. A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe elôtt álló aranyoltár négy sarka közül. * 14. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: “Oldozd föl a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve.” * 15. Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendôre készenállt, hogy megölje az emberek harmadrészét. * 16. A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam. * 17. Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: Tûzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította ôket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tûz, füst és kénkô tört elô. * 18. E három csapás: a szájukból elôtörô tûz, füst és kénkô megölte az emberek harmadrészét. * 19. A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerû volt, s feje volt, amellyel marni tudtak. * 20. A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitôl, hanem tovább imádta a gonoszlelkeket, az aranyból, ezüstbôl, rézbôl, kôbôl és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak. * 21. Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól.

2009. december 22., kedd A jövő kihívása

A papok meghívást kaptak arra, hogy megnyíljanak a többi papokkal való párbeszédre. Mindenekelőtt a legmagányosabbakkal, a legszegényebbekkel, s azokkal, akik valamilyen próbát állnak ki. Mindenkivel építő kapcsolatot kell kialakítaniuk, hogy megvalósuljon közöttük az „egy szív, egy lélek” közössége. Mindez az egyházmegyéjük javára válik.

A papok közötti egység által, a közöttük jelen lévő Jézus által, a Feltámadott Jézus jelenléte által egyaránt nyernek a plébániák, s így a szemináriumok, az iskolák, a missziók és az összes apostoli tevékenység is.

A papok közötti egység biztosítja az Egyház jövőjét is. Kire nézzenek föl a fiatalok, akiket Isten ugyanerre a feladatra hívhat, hogy megérthessék, milyen jövőjük lesz Isten és az emberek szolgálatában? Ők a jelenlegi papokban azt látják, hogy milyenné kell válniuk, és gyakran ezek a papok lesznek majd jövőbeli családjukká.

Chiara Lubich: A pap ma, 1982

22. kedd

Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle

1Sám 1,24-28

Amikor aztán elválasztotta, felvitte magával, három fiatal bikával, három véka liszttel és egy korsó borral együtt, és elvitte az Úr házába, Silóba. A gyermek még kicsinyke volt. Amikor levágták a fiatal bikát, odavitték a gyermeket Hélihez. Anna ekkor így szólt: ,,Kérlek, uram! Életedre mondom, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki előtted álltam, amikor itt az Úrhoz imádkoztam. Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is kölcsönbe adom őt az Úrnak arra az egész időre, amely alatt kölcsönben kell lennie az Úrnál.” Ezután imádták ott az Urat.

1Sám 2,1.4-8

Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: ,,Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék, elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét, az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá. Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.

Lk 1,46-56

Mária erre így szólt: ,,Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.