Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 23, 2009 havi archívum

János apostol Jelenéseinek Könyve * 12. fejezet * Harmadik látomás: Istenellenes hatalmak

1. Az asszony és a sárkány. Az égen nagy jel tûnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. * 2. Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott. * 3. Akkor egy másik jel tûnt föl az égen: egy nagy tûzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona. * 4. Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét. * 5. A sárkány odaállt a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszôvel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték. * 6. Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentôl elôkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig táplálják. * 7. Szent Mihály legyôzi a sárkányt. Akkor (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. * 8. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. * 9. Letaszították a nagy sárkányt, az ôskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is. * 10. Erre harsány hangot hallottam a mennyben: “Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta ôket Istenünk színe elôtt. * 11. Legyôzték ôt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig. * 12. Örvendezzetek hát mennyek és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy csak kevés ideje van.” * 13. Az asszony megmenekülése. Mikor a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. * 14. Az asszonynak két nagy sasszárnyat adtak, hogy a pusztába röpüljön, saját helyére, ahol távol a kígyótól egy évig, két évig és félévig táplálják. * 15. A kígyó torkából olyan vízsugarat lövellt az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa az árral. * 16. De a föld megsegítette az asszonyt: föltárta gyomrát és elnyelte a sárkány torkából áradó vizet. * 17. Erre a sárkány haragra lobbant az asszony ellen és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus (Krisztus) tanúsága mellett. * 18. Kiállt a tenger partjára.

Reklámok

János apostol Jelenéseinek Könyve * 11. fejezet

1. Két tanú a szent városban. Akkor vesszôhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: “Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. * 2. A templom elôcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni. * 3. Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy szôrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bûnbánatot.” * 4. Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe elôtt áll. * 5. Ha valaki bántja ôket, tûz csap ki szájukból, és fölemészti az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia. * 6. Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék esô küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. * 7. Mikor tanúságukat befejezik, a mélységbôl fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyôzi és megöli ôket. * 8. Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom. * 9. A népekbôl, törzsekbôl, nyelvekbôl és nemzetekbôl sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék. * 10. A föld lakói ujjongani fognak e miatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak. * 11. De három és fél nap múlva Istentôl az élet lelke szállt beléjük és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték ôket. * 12. Az égbôl harsány hangot hallottak, mely így szólt: “Jöjjetek föl ide!” Erre ellenségeik szemeláttára egy felhôben fölszálltak a mennybe. * 13. Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsôíteni kezdték Istent a mennyben. * 14. Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik. * 15. A hetedik harsonaszó és a harmadik jaj.. A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hangzott föl az égben: “Urunké és Fölkentjéé a világ uralma: ô uralkodik örökkön-örökké. (Amen.)” * 16. Az Isten színe elôtt trónoló huszonnégy vén arcraborult és e szavakkal áldotta Istent: * 17. “Hálát adunk Neked mindenható Úristen, aki vagy, aki voltál (és aki eljössz), mert átvetted a fôhatalmat és uralkodol. * 18. A nemzetek ugyan háborogtak, de eljött a megtorlásnak és a holtak megítélésének ideje. Jutalmazd meg szolgáidat: a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik, kicsinyeket-nagyokat; azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak.” * 19. Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégesô támadt.

2009. december 23., szerda Kölcsönös felelősség

A papságban való közös részesedés alapján tudatosítsák a papok, hogy fokozottan felelősek azokért, akik valamilyen nehézséggel küzdenek. Idejében segítsenek rajtuk, ha szükséges, diszkréten figyelmeztetve őket. Azok iránt, akik valamiben hibáztak, legyenek nagylelkűek, bánjanak velük testvéri szeretettel, kitartóan imádkozzanak értük Istenhez, s éreztessék velük, hogy valóban testvéreik és barátaik.

Presbyterorum ordinis 8.

23. szerda (Kenty Szent János, Szent Viktória)

Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat

Mal 3,1-4.23-24

Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, — mondja a Seregek Ura. — De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben. Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.”

Zs 24

Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából!

Lk 1,57-66

Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: ,,Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” Erre azt mondták: ,,De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: ,,János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: ,,Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.